“Tessék vigyázni, az ajtók záródnak”- ébreszti fel reggel egy jól ismert hang a metrón utazókat. Hogy a pillanatnyi visszaalvás még véletlenül se sikerüljön, rögtön egy ijesztő plakáttal törlik ki szemükből az álmosságot: egy, még meg nem született magzat nagy vörös betűkkel az életéért könyörög.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkársága ezzel a kezdeményezéssel tulajdonképpen egyszerre hat az érzelmeinkre és a józan logikánkra: az, hogy egy várandós nő nem tudja vállalni gyermekét, még nem jelenti azt, hogy az abortusz mellett kéne döntenie, hiszen Magyarországon mintegy másfélezren fogadnák a csöppséget örökbe.

Köztudott, hogy a magyarság lélekszáma egyre fogy, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint már kevesebben vagyunk, mint 10 millióan. A teljes képhez azonban tudnunk kell azt is, hogy az elmúlt 20 évben mintegy felére csökkent az abortuszok száma (90 ezerről valamivel több, mint 40 ezerre). Ezt a számot szeretné a kormány ismét megfelezni.

Az abortusz és örökbefogadás témája mellett már csak azért sem mehetünk el csukott szemmel, mert közvetve vagy közvetlenül mindenkit érint. Számos érv szól az abortusz mellett: a terhes nő valójában még maga is gyermek, tanul, emellett semmiféle anyagi háttere nincs az új jövevény eltartására. Arra sincs továbbá biztosítéka, hogy számíthat-e a férfi támogatására (főleg ha szintén fiatal, vagy felelőtlen).

És ott van az ellenvélemény: az abortusz nem más, mint gyilkosság. A lengyeleknél például néhány esettől eltekintve tilos az abortusz. Kínában egészen más a helyzet, a Távol-keleti országban a túlnépesedés és az egykézés bevett szokása miatt senkiből nem vált ki hevesebb érzelmi reakciót egy-egy terhesség-megszakítás. Fontos azonban tisztában lennünk az abortusz esetleges rövid-és hosszú távú következményeivel. Mivel a terhesség megszakítását végző orvosok is csak emberek, hibázhatnak: a sebészeti eszközök képesek átszúrni a méh falát. Ezen túl, minden 10.000. esetben előfordul nagyobb vérzés a műtét alatt, ám volt már példa befertőződésre illetve vérrögösödésre is. Amennyiben pedig a fertőzés a méh belsejében, vagy annak közelében található, számolni kell a meddőség kockázatával is. A jó hír azonban az, hogy a fentebb említett következmények valószínűsége, ha nem is elhanyagolható, de alacsony. Pszichológiai vonatkozásban is változatos a kép, ám az általánosan elfogadott vélemény szerint az abortusz nem fenyegeti hosszú távon a nő lelki egyensúlyát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a terhes nő az abortusz másnapján már elfelejti, mi zajlott benne hetekig, milyen válságos állapotban volt a terhesség-megszakítást megelőzően. Különösen azok a nők sérülékenyebbek, akik orvosi javallatra szakították meg amúgy kívánt gyermeküket.

A plakát egy harmadik, alternatív megoldást kínál, az örökbeadást. Az ötletgazdák viszont arra már nem gondoltak, hogy ez miféle teher egy igencsak fiatal, tizenéves lánynak.

Az abortusz ugyanis elsősorban nem 25 év felett jellemző. Félreértés ne essék, minden tiszteletem azé, aki képes megszülni a gyermekét, majd inkább örökbe adja, hogy normális életet élhessen. Az örökbeadás tehát elsőre jó ötletnek tűnhet, mégis a problémát nem utólag kell kezelni. Az iskolai felvilágosító órák személytelenek, és ha a nebulót egyáltalán érdekli is a téma (a száraz előadásmód miatt nem valószínű), nem mer osztálytársai előtt ilyesmiről kérdezősködni. A szükséges ismeretek tehát elvesznek, vagy ha nem, sok fiúra szinte úgy kell „ráimádkozni” az óvszert. A szerelem pedig nagy úr…