(A fotó illusztráció)

Ha csak egyvalamit tud valaki az örökbefogadásról, akkor az annyi, hogy rendkívül macerás és sokáig tart. Bár még ma is vannak, akik abban reménykednek, hogy majd az utcán találnak egy kitett csecsemőt, és ha hazaviszik, az övék lesz, minimális utánajárással azért kiderül, hogy a dolog ennél összetettebb. 
 

Sok állami gondozott vs. hosszú várakozás

Aki ma Magyarországon örökbe kíván fogadni, számos vizsgálaton esik át. Jövedelemigazolást kérnek tőle, pszichológus és környezettanulmány méri fel a szülők lelki és anyagi felkészültségét, s még tanfolyamon is részt kell a jelentkezőknek venniük. Sokan nem értik, miért van erre szükség, amikor „annyi kis árva vár szerető szülőkre.”

Nos, ez a megállapítás sajnos nem teljesen állja meg a helyét. Hazánkban jelenleg 20 ezer körüli a gyermekvédelmi szakellátásban (lánykori nevén állami gondozásban) élő gyermekek száma, ám közülük csak nagyjából minden tízedik örökbe adható. A többieknek megvannak a szülei, jogaikról nem mondtak le, talán egy napon majd újra haza is vihetik a gyerekeiket.

Adott tehát kicsit több mint 2000 örökbe adható gyermek, és ennél alig valamivel több örökbe fogadni kívánó család. Miért nem találnak akkor egymásra?
Mert a "kereslet" és a "kínálat" nem fedi egymást! Az érintett gyermekek jó része idősebb, beteg, roma, több testvére van (elválasztani pedig nem fogják őket egymástól), sőt, rendszerint ezek kombinációja. A családok pedig lehetőleg fehér bőrű, egészséges, minél fiatalabb csecsemőre vágynak. A szemléletformálásnak köszönhetően ma már nem reménytelen az óvodáskorú roma gyerekek helyzete sem, egy 4 tagból álló kamasz testvérsort vagy egy súlyosan beteg kicsit azonban kevesen akarnak vállalni. Ők így vagy külföldre kerülnek, vagy benn ragadnak a rendszerben.

Általánosságban véve az mondható el, hogy minél elfogadóbb valaki, annál hamarabb szülővé válhat. Egy két év körüli roma kisfiút akár egy éven belül haza lehet vinni, hófehér bőrű makkegészséges újszülött kislányokra azonban valóban akár 5 évet is várni kell (bár kevesen tesznek nemi megkötést, aki mégis, az szinte mindig lányt akar).

Az idő sürget

A jelenlegi szabályozás az örökbefogadó szülő és a gyermek közötti korkülönbséget 45 évben maximalizálja. Ez nem jelenti azt, hogy egy 50 éves nem fogadhat örökbe, de csak 5 éves vagy idősebb gyermeket vihet haza. Mire a – jellemzően jól szituált, középosztálybeli – párok felismerik, hogy nem lehet közös gyermekük, majd jó néhány évet rászánnak a sikertelen meddőségi kezelésekre, már nagyjából 40 év felé járnak. Ha ekkor adják be az örökbefogadási kérelmüket, és kezdik kivárni a sorukat, emberi számítás szerint valóban kicsúszhatnak az időből. Ezzel a növekvő kétségbeeséssel magyarázható, hogy sokan közülük internetes fórumokon keresnek gyermekéről lemondani szándékozó kismamákat, és egyre többen vannak, akik a törvénytelenségtől sem riadnak vissza, hogy esélyük legyen családdá válni.

Egyre gyakoribb probléma

Szakemberek szerint egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szülők pénzt kérnek a születendő gyerekükért. A jelenségnek egy 2014-es törvénymódosítás ágyazott meg, és tette az eddigieknél is sokkal kockázatosabbá a gyermekre váró szülőknek az ilyen üzletek megkötését.

Az újszülött pénzért való adás-vétele mindig is bűncselekmény volt, ám a benne részt vevőknek „csupán” a lebukástól kellett tartaniuk. 2014 óta azonban a törvény lehetővé teszi, hogy a szülőanya nyílt örökbefogadás esetén (amikor a vér szerinti és az örökbefogadó szülők ismerik egymást) is meggondolja magát 6 héten belül, és visszakérje a gyermeket. Erre azelőtt csak a titkos eljárások esetében volt mód.

A szabályozásban néhányan komoly üzleti lehetőséget vélnek felfedezni. Születendő gyermekük felett valóságos árverést tartanak, a legtöbbet felajánlónak ígérik, majd amikor kézhez kapják az összeget, „meggondolják magukat.” A házaspár pedig ott marad pénz és gyerek nélkül, összetört álmokkal, és még feljelentést sem tehetnek, hiszen pontosan tudták, hogy amit tesznek, az bűncselekmény.

Ha pedig mindez nem is történik meg, kevés dolog marad örökre titokban. Belegondolni is rossz, mit élhet át az a kamasz, aki szembesül vele, hogy árucikként vásárolták meg annak idején.

Fotó: bradleypjohnson / flickr