Az óvodás még nem tesz különbséget barát és játszótárs között. A lényeg az, hogy jókat lehessen játszani a másikkal. Ő a barátom, mondja büszkén a gyermek, holott csak néhány perce találkoztak életükben először a játszótéren. Egy nappal később pedig már másvalakivel játszik a homokozóban, tegnapi barátját egy pillantásra sem méltatja. A kicsik sűrűn összekapnak valami apróságon, kisvödrön, mászókán, de ugyanilyen gyorsan el is párolog a mérgük, felszáradnak a könnyek. A szülőknek nem szabad beleszólniuk ezekbe a vitákba, nem tanácsos asszisztálni a "megmondalak az anyukámnak" színházhoz. (Már csak azért sem, mert fölösleges egy kis hiszti miatt összerúgni a port a többi anyukával.)

A kisiskolás már érti, hogy az akaratával, gondolataival, érzéseivel befolyásolni tudja társait, szüleit. De még nem képes a játszópajtás helyébe képzelni magát, nem tudja elfogadni a másik véleményét. Szerinte a barát egy olyan valaki, aki ugyanazt szeretné játszani, amit ő. Az idő múlásával a baráttal szemben támasztott követelmények egyre nagyobbak lesznek: már megválogatják a gyerekek, kivel barátkoznak, és kivel nem. Ebben a korban is előfordulnak hatalmas veszekedések (felnőtt szemmel) csip-csup ügyek miatt, de már készek a kompromisszumra, mert tudják, hogy a legmenőbb játék is értéktelen, ha nincs kivel megosztani.

A felső tagozatos már el tudja fogadni a kritikát anélkül, hogy megsértődne, és tudja, meddig mehet el a bírálatban, hogy ne bántsa meg a másikat. A barátság ebben a korban jóval tartósabb, mint korábban: közös élményeken, tapasztalatokon alapul - akárcsak a felnőtteké. Ismerik egymás jó és rossz tulajdonságait, megtanulják kezelni azokat. Tudják, hogy a barátságért tenni kell, ki kell vívni a másik szeretetét. Előszeretettel próbálják kisajátítani a másikat, a féltékenység rendkívül erős ebben a korban. Fiúk és lányok nem barátkoznak egymással. A (négyosztályos) középiskola elkezdése a vízválasztó, rendszerint ekkor kezdenek majd ismét közeledni egymás felé. A tíz év körüli lányok kisebb csoportokba rendeződnek, létrejönnek az úgynevezett klikkek, amelyeknek kamaszkorban is nagy a jelentőségük, de a kamaszklikkekben fiúk és lányok is vannak vegyesen. A fiúk távolságtartóbbak, nem pletykálnak, csevegnek annyit, mint a lányok, szívesebben fociznak, sportolnak együtt, itt a szabályok adottak, mindenki ismeri őket, és a pályán a tudás és az erő számít.

A kamaszoknak a szülők, tanárok értékítélete már kevéssé számít: míg kisiskolásként elsősorban a felnőttek elvárásainak akartak megfelelni, és szomjazták a dicséretet, addig a kamaszok mindenáron kortársaik elismerését, rokonszenvét akarják kivívni. Ezért idomulnak egymáshoz öltözködésben, hajviseletben, ezért hallgatják ugyanazt a zenét, ezért "bandáznak". És ez az a kor, amikor megtanulják, milyen jó érzés önzetlenül segíteni a másiknak. Már képesek együtt küzdeni egy cél eléréséért, összedolgoznak a puskázásnál, és a kamaszok körében ciki az árulkodás: rendkívül szolidárisak egymással, főként, ha egy "gonosz" felnőtt ellen kell összefogniuk.

Hogyan választ barátot?
- A születés pillanatától szükségünk van társas kapcsolatokra. Igaz, akkor még nem barátot keresünk, hanem az édesanyánk biztonságot adó melegét - mondja dr. Boros Vera pszichológus, a Szent János Kórház gyermekosztályának vezetője. - A harmonikus anya-gyerek kapcsolat nagyban befolyásolja később emberi kapcsolataink alakulását. A gyerekek a második életévüktől igénylik a hasonló korúak társaságát. Klasszikus értelemben vett barátságról serdülő-, illetve tinédzserkortól beszélhetünk. Az óvodás és a kisiskolás befolyásolható a barátválasztásban, számára a körülötte lévő felnőttek értékítélete a döntő. Általában azzal a gyerekkel van jóban, akit a szülei is kedvelnek, akit a tanító néni dicsér, vagy aki kimagasló sportteljesítményt nyújt. De ugyanez vonatkozik a negatív hatásokra is. Ha például valakit a tanító néni többször megszid, azt a többiek hajlamosak kiközösíteni. Előfordulhat, hogy a gyerek sírva megy haza az iskolából, mert a többiek kiközösítették, nem akarnak vele szóba állni. Vagy ő az egyetlen, akit nem hívtak meg az osztályból egy szülinapi zsúrra. A szülőnek minden esetben lépnie kell. Derítse ki, miért közösítik ki a gyereket. Beszéljen a tanárral, osztályfőnökkel. Ők kapcsolatban vannak a közösséggel, jó megfigyelők, biztos tudnak tanácsot adni. Ha rájött az okokra, tegyen meg mindent, hogy megszüntesse azokat. Ha szükséges, kérje ki szakember véleményét is. Tinédzserkorban a kortárs kapcsolatoknak sorsdöntő szerepük van. Az a legfontosabb, hogy a gyerek ne veszítse el a bizalmát a szüleivel szemben. Ha őszinte hozzájuk, ha mer őszintén beszélni az érzéseiről, kevésbé kell tartani attól, hogy - úgymond - rossz társaságba keveredik. Ha bízik bennünk, meg tudjuk őt észérvekkel győzni arról, miért nem jó az a társaság. De nem tanácsos eltiltani a gyereket senkitől. Pont az ellenkező hatást fogjuk elérni, mint szeretnénk.

www.holgyvilag.hu