Mit tanulhat a gyermek a zsebpénz kezelése közben?
Egy német gyermekpszichológus véleménye szerint „Amikor pénzt adunk a gyermek kezébe, fontos, hogy betartsunk bizonyos alapszabályokat.” Semmi esetre se adjuk neki rendszertelen időközökben, vagy csak néha-néha. Ne dugjuk titokban az orra elé pénztárcánkat, miközben ezt mondjuk neki: „na, vegyél csak ki magadnak valamennyit”. Ha komolysággal adjuk a pénzt a kezébe, akkor a gyermek is komolyan fog bánni vele”. A szakember elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy a gyermek minden körülmények között megkapja azt az összeget, melyben szülőjével megegyezett. Ő csak azt a pénzt fogja igazán a sajátjának tekinteni, amit mindenféle „akkor, ha” feltétel nélkül megkap: Ha örökké azt kell néznie, milyen meghagyások, korlátozások kíséretében juthat zsebpénzhez, akkor állandóan a kérvényező pozíciójában marad, így aztán nem fog felelősséggel, átgondoltan bánni „vagyonával”.

Ne vonjuk meg a zsebpénzt
A fenti okokra való tekintettel számunkra legyen tabu az összeg csökkentése vagy megvonása büntetésként. Hasonlóan negatív eredményt érünk el, ha meghatározzuk, mit vehet, mit nem. Ezzel a kikötéssel ugyan megóvhatjuk csemeténket néhány haszontalan holmi beszerzésétől, egyidejűleg azonban megfosztjuk őt attól a lehetőségtől, hogy saját hibájából tanulhasson.
Ez nem jelenti azt, hogy ne nyújtsunk segítséget, ugyanis Kezdetben sokszor nagyobb összeget is elpocsékolhat a zsebpénz kezelésekor, - számolnunk kell vele. A gyermekpszichológus hangsúlyozza: „kezdetben sok gyermeknek gondot okoz kiadásainak áttekintése. Ilyenkor megengedett a tanácsadó szándékkal történő beavatkozás, javaslatokat tehetünk az „ifjú gazdálkodónak” problémái megoldására.

A könyvelés hasznos lehet a költségek kezeléséhez
A költségek áttekinthetősége érdekében érdemes megtanítani gyermekünket, hogyan vezessen naplót a kiadásairól. Igen fontos, hogy ezt saját elhatározásából tegye és ne a számonkérést érezze benne.
A „kifizetés” gyakoriságának megváltoztatása is hasznos lehet, közös megbeszélés alapján. Egy meggondolatlan költekezés után nem érdemes a zsebpénzt felduzzasztani, mert akkor a tanulási mechanizmus a visszájára fordul: a tanulság helyett, miszerint korlátozott a felhasználható pénz mennyisége, azt fogja leszűrni csemeténk, hogy mindig lesz tőkeinjekció, ami kimenti szorult helyzetéből.
A zsebpénz bevezetését már ötéves kortól elkezdhetjük, a szakember szerint. „a korábban megtanultak tovább megmaradnak és mire a gyermekek iskolába kerülnek, legyen fogalmuk róla, hogyan működik a pénz, mint az árucsere eszköze.”

Ismertessük meg a kisgyermekeket a pénzzel
Éppen az egészen kicsiknél javasolható pl. az érmék tanulmányozása a szülők segítségével. Hétköznapi példákon keresztül rávezethetjük őket, mi az ellenértékük. „Ha az elején még arra tereljük a beszélgetést, mire is költötte csemeténk a zsebpénzt, az rendben is van, feltéve, ha maradunk az ötletadásnál, mit vásároljon, és tartózkodunk a vásárlás minősítéséről”, mondja a gyermekpszichológus.
Megtakarítás témában is adhatunk tippeket gyermekünknek: elmondhatjuk neki, miért hasznos, ha félreteszi zsebpénzének egy részét, vásárolhat magának egy különlegesebb dolgot, vagy ínséges időkben marad vésztartaléka. Különösen kisebbek esetében ajánlatos nem megfeledkezni a jó öreg perselyről sem:
A bankszámlának ugyan van értelme, ha nagyobb összegű pénzajándékot kívánunk tartalékolni a gyermek számára. Szerezzünk örömet a takarékoskodás kézzelfogható megélése által: egy ígéretesen csörgő kincs mégiscsak összehasonlíthatatlanul többet jelent számára, mint a számlakivonat csupasz adatai.

A tudatos pénzkezelés
Ne szabjuk túlságosan szűkre a zsebpénzt, hogy félre lehessen tenni belőle. A gyermeknek mindemellett úgy kell tudni mozognia saját csoportjában, hogy ne érezze folyton szegényebbnek magát a másiknál. A kifizetésekkor ne legyünk túlzottan nagyvonalúak, hiszen a kis „tőketulajdonosnak” meg kell tanulni, hogyan ossza be pénzét. Ez egy állandó kötélhúzás, amiből leginkább a többi szülővel való irányértékekre vonatkozó konzultáció alapján kerülhetünk ki győztesen. „Gyakran élem meg, amint szülők nem mernek nyilatkozni, mennyi pénzt adnak gyermeküknek – attól való félelmükben, hogy teljesen másként járnak el, mint a többiek”. Ezt a gátlást azért is le kellene győzni, mert a gyermekek egyébként is összehasonlítják „jövedelmeiket”.

A szülők szerepe
Fontos, hogy mindkét szülő egyet értsen zsebpénz dolgában, hogy ne lehessen kicselezni őket. A szakember szerint: „fontos az előzetes megbeszélés alapján kialakított közös álláspont megléte, mert ha két malomban őrölnek, akkor félő, hogy elmosódnak a zsebpénzzel kapcsolatos eddig lefektetett egyértelmű szabályok.”
Természetesen annak is döntő jelentősége van, milyen példát mutatunk mi szülők, hogyan bánunk a pénzzel. Utódaink általában igen pontosan nyomon követik, a család mire adja ki pénzét. Magyarázzuk el egyszer csemeténknek, hogyan döntünk a vásárlásokról, hogyan teszünk félre a nyaralásra. Egy megélt példa sokkal többet ér, mint sok jó tanács. 

Miért hasznos a zsebpénz?
-  A gyermek megismerkedik a pénz értékével. Amikor megvásárol valamit, kialakul benne a  becslés képessége, mi a sok, kevés, drága, olcsó.
-  Megtanulja önállóan meghozni döntéseit. Mit is veszek? Szükségem van erre, vagy csak haszontalan cucc?
-  Rendszerező képesség. Ha nem osztom be a pénzt, hamar elfogy.
-  Összehasonlítás. Hogyan is rendezik az anyagiakat a családomban, hogy van ez barátaimnál? Tehát: ha valaki már fiatalon megtanulja mi is az a pénz, hogyan bánjon vele, az jobban fog boldogulni felnőtt korában.

Összegzés: Az optimális tanulás
-  A kifizetések rendszeresen és mindig ugyanabban az időpontban történjenek, hogy tudjon tervezni a gyerek.
-  Mindig fizessük ki, ami jár neki, függetlenül attól, hogy jól, vagy rosszul viselkedett. A megvonás nem jó büntetési módszer.
-  A kifizetéskor ne emlékeztessük gyermekünket az elkövetett hibákra. Ne hagyjuk őt koldulni.
-  Hadd döntse el csemeténk önállóan és szabadon, mit vásárol. Ha kikéri véleményünket, mondjuk meg neki, azonban magának kell eldönteni, mi legyen.
-  Ne adjunk túl sokat. Bármennyire is szeretjük - a nagyösszegű zsebpénztől elveszti helyes ítélőképességét. Ez mértéktelen kívánságokat és költekezéseket von maga után.
-  Ne adjunk még egy pár százast, mielőtt eljönne a kifizetés ideje és látjuk, hogy üres a kassza. Beszéljük meg gyermekünkkel, hogyan is jutott idáig, milyen módon kerülheti el a jövőben a hasonló „vészhelyzeteket”.
 
A legfontosabb szabály pedig a következő: a pénz soha se legyen a nevelés eszköze!
Lehetőleg ne kövessük el az alábbi hibákat: 
-  Jutalmazás a zsebpénz megemelésével.
-  Büntetés az összeg megvonása vagy csökkentése által.
-  A ráfordítások könyvelése, a blokkok gyűjtése.  
-  Az önálló vásárlások ilyetén bírálása: „ezt megérte”, „ez felesleges volt.”
-  Extrakifizetések, ill. a gyermek kisegítése, ha elfogy a pénze.
-  Ha túl alacsonyra szabjuk a rátát, nem adunk lehetőséget a megtakarításra.
-  Ha túl magas a rendszeresen kifizetett összeg, vagy (csemeténk minden kérését teljesítjük), el fogja veszíteni realitásérzékét.
-  Ha megfosztjuk a zsebpénzt eredeti rendeltetésétől, (pl. taneszközöket veszünk rajta).
-  Kötelezővé tesszük a takarékoskodást. 
 
Ennyit adjunk
Már 4-5 éves korban is adhatunk, mondjuk heti 200 Ft-ot.
A heti kifizetéseket folytassuk egészen kilencéves korig. A tíz évesnél fiatalabb gyermekeknél nagy nehézséget jelent egy hónapra tervezni. Tízéves kortól mindenesetre elkezdhetjük a havi kifizetést. Most már lassan itt az ideje, hogy csemeténk megtanulja a pénzgazdálkodás alapjait. Egyezzünk meg vele a zsebpénz összegében. Tájékozódjunk más szülőktől is: pl. átlagosan mennyit adnak a barátok szülei?

Indexkép: www.foter.com

betöltés...