Mi alapján döntsön a szülő?

A családi fészekből kikerülő gyermek első társadalmi kapcsolata az óvoda, majd az iskola. Ezek az intézmények egy egész életre szóló neveléssel- ezzel együtt ösztönző erővel illetve frusztrációval és lelki problémákkal – ruházzák fel a gyereket. Ezért nem mindegy, milyen típusú iskolát és óvodát választunk.

A nevelési intézménybe kerülő gyereket a szülők ismerik a legjobban. A szülő tudja, milyen környezetből jön a gyerek, milyen háttér áll rendelkezésére, miben tudják támogatni, mire van szükségük a nevelésben, a gyerek milyen tulajdonságai, képességei szorulnak fejlesztésre, mik azok a tényezők, amelyekre odafigyelés szükségeltetik. Éppen ezért a szülőnek az iskolaválasztás során félre kell tennie szubjektivitását abból a szempontból, hogy az „ő gyereke a legjobb és legokosabb”, a tényekre kell támaszkodni, mert ez szolgálja a gyermek érdekét. A legalapvetőbb szabály: a gyermek érdeke mindenekelőtt!

Miként tudja a pedagógiailag laikus szülő eldönteni, mi is a legjobb a gyermekének? A kérdés nem olyan nehéz, mint amilyennek tűnik. A gyerek személyisége a döntő. Minden gyereknek van személyisége már egészen kicsi kortól kezdve. Egyrészt vele született jellemzők, amelyeket örökölt, másrészt a nevelése során rárakódott tulajdonságok, attitűdök. Az apa és az anya tudja legjobban, mit is örökölhetett a gyerek a családból, milyen viselkedési minták álltak eddigi élete során előtte, milyen modelleket sajátíthatott el. A nevelés további folyamatában mind a család, mind a nevelő intézmény fogja a személyiségét formálni.

A személyiségen kívül egy másik útmutató lehet, a tehetség megnyilvánulása. Korán felfedezhetők bizonyos ügyességi jellemzők. Például a kézügyesség, kreativitás, művészetek iránti fogékonyság, kifejezett mozgási fejlettség… Ha valamiben tehetséges a gyermek, azt a szülők úgyis észreveszik. Az a fontos, hogy vegyük komolyan ezeket a jeleket. Egy jól megválasztott iskola, ahol az adott területre helyezik a hangsúlyt, mérföldköveket jelenthet a gyerek tehetségének felszínre hozásában.

De soha ne erőltessük a saját elképzeléseinket, például ha a gyerek egy kissé lusta, ne akarjuk sporttagozatra íratni, mert csak szenvedi fog, nem ezzel a móddal kell ösztönözni a mozgásra.

Iskolát személyiségjegyek alapján

Többféle személyiség tipológia létezik, a szempontunkból az extrovertált és introvertált felosztás jelentős.

Ez alapján két csoportba sorolhatjuk az embereket kortól, nemtől függetlenül.

Az extrovertált típus szereti a társaságot, könnyen megnyílik másoknak, nem okoz neki gondot több ember jelenlétében eltölteni az időt. Az ebbe a csoportba tartozó gyerek szeret már egészen kiskorában is társaságban lenni, ha vannak testvérei, leginkább velük játszik, nem vonul el külön. Vonzzák az izgalmak, a veszély, könnyen kockáztat még akkor is, ha tudja, büntetés követi tettét. Az ilyen gyereknek változatosságra van szüksége, minden percét jól le kell kötni, ki kell használni impulzivitását.

Könnyen veszi az akadályokat, optimista életszemléletű, nem lombozzák le a kudarcok, állandóan újrapróbálkozik, nem adja fel a harcot. Ezeknek a gyerekeknek nagyobb a mozgásigényük, zajosabbak, ebből kifolyólag nehezebben fegyelmezhetők. A csoportban mindig jelen akarnak lenni, ezért kevésbé vannak másokra tekintettel, ők azok, akik bekiabálják a megoldást jelentkezés nélkül.

Mivel nem minden pillanatban tartják kontroll alatt az érzelmeiket, elragadtathatják magukat. Hajlamosabbak az agresszióra.

Az introvertált személyiség csendesebb, visszahúzódóbb, magába forduló. Egyedül is remekül eljátszik, el van a szobájában. A csoportban nehezebben nyílik meg, sokszor szorong. Kevesebb barátja van, de az emberi kapcsolatai erősebbek, bensőségesebbek. Érzéseit erős kontroll alatt tartja, nem szereti a váratlan eseményeket, a rendszer és rendezettség állandósága ad neki erőt. Az ilyen típusú gyerek ritkán agresszív, komolyabbnak, koraérettebbnek tűnik. Nyugodtsága kiegyensúlyozottságot tükröz. Nem beszél sokat és feleslegesen, nem kiabál be az órán, betartja a fegyelmezési szabályokat. Arra kell odafigyelni, hogy ne váljon jelentéktelenné, hiszen benne is tehetség rejlik, amivel nem kérkedik.

Az introvertált típusú gyereknek hasznosabb valamilyen kis csoportos oktatást választani, hogy ne nyomják el, ne legyen számára gond megnyilvánulni, ne szorongjon, ha ki kell állnia.

Az extrovertált gyerekek jobban érzik magukat nagy csoportban, mert vezéregyéniségekké válhatnak. Az ő nevelésükben az a fontos, hogy kellőképpen kihasználják energiájukat, megfelelő feladatokkal lássák el őket, például ha valamilyen sportban levezetik a fölös erőt, akkor pontosabban tudnak figyelni a szellemi feladatokra.

Az introvertált gyerek csakis az engedékenyebb, nagyobb önállóságra nevelő pedagógia hatására érvényesülhet, míg az extrovertált gyerek inkább a korlátozóbb, szigorú felügyelettel és határozott ellenőrzéssel rendelkező nevelés eredményeként.

A pedagógia módszereket bemutató írásunkat olvasd el itt!

betöltés...