A nők helyzete a baba születése után (Cikkíró pályázatra beküldött írás)
Juhász-Nagy Mónika [cikkei] - 2011-03-30
A baba születése utáni problémák bizonytalanítják el a házasságot? Vajon egy "harmadik" ilyenkor nagyobb eséllyel léphet bele a házasságba? Lehet egy nő tökéletes anya és tökéletes feleség egyszerre?
A baba megszületését követően a házasságok jó része egy egészen más szituációba, más helyzetbe kerül. Elsősorban nem a gyermek körüli feladatok azok, amik a kapcsolatot zökkenők elé állítják, hanem a megváltozott női és férfi szerepek, amik sok esetben a baba születésével akár össze is mosódhatnak. Ilyenkor – bár nem szívesen beszélnek róla – az esetek túlnyomó részében, meglegyinti a kapcsolatot a félrelépés szele.
Félrelépés
Mindig azt gondoljuk, hogy velünk ez soha nem történhet meg, hiszen körültekintően választottunk partnert és azt gondoljuk, hogy a mi szerelmünk elég erős ahhoz, hogy ezeken a buktatókon simán átlépjünk. Aztán hirtelen szembesülnünk kell azzal, hogy tulajdonképpen kevés kivétel van, de az is inkább erősíti a szabályt.
Ilyenkor jön el az idő, amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy mit tettünk rosszul, mit tehettünk volna másképpen, hogy megelőzzük? A félrelépés időpontjában mit csináltunk, hogy ez megtörténhetett? Sok kérdés és felesleges válaszkeresések, hiszen lássuk be akkor és ott már nem tehettünk volna semmit. A jelekre hamarabb fel kellett volna figyelnünk, amik addigra már többször megmutatkoztak. Vajon a megismerkedésünk pillanatában már eldőlt, hogy ez megtörténhet? Akkor láttuk a jeleket, csak nem akartunk tudomást venni róluk? Bár statisztikák nem állnak rendelkezésünkre, de a megfigyeléseink azt mutatják, hogy a kapcsolatok kis számmal kötődnek úgy, hogy mindkét fél szabadon keresi a párját. Megesik, hogy az egyik fél még párkapcsolatban van és átmenetileg az új párjával fedésben létezik a régi kapcsolattal. Ilyenkor alakulnak ki a hazugságok, a csúsztatások és persze az önámítás, miszerint ezt csak a másik kímélése miatt tesszük, tettük és az új kapcsolatunkban ez másképpen lesz. Igen ezt hisszük és közben elfed minket a rózsaszínköd, ami nem engedi látni, azt a bizonyos „ebül szerzett jószág, ebül vész el” mondást. Igaz vannak kivételek, de nagyon ritka a tiszta helyzetből indult kapcsolat.
Szóval az így indult kapcsolatok magukban hordozzák a veszélyt, de kemény munkával és őszinteséggel talán kikerülhetőek a későbbi fájdalmas helyzetek és a fájdalmas eszmélések, hogy párunk új útra lépett, még ha nem is szánta váltásnak, csak egy kalandnak, vagy megújulásnak.
Ki a szerencsésebb, aki tud róla, vagy az, aki nem?
Aki szerencsés, az vagy nem tud a félrelépésről, vagy a párja valóban hűséges. De sajnos a férfiak nagy százaléka bizonyos számú évvel és néhány gyerekkel a háta mögött újra férfinak akarja érezni magát és újra érezni akarja, hogy az „alfahím” mivolta még mindig fényesen ragyog. A feleségek pedig, akiket elér ez a fajta „beavatás” két dolgot tehetnek: 1. elmenekülnek és a hiúságuk által vezetve, új életet kezdenek és gyermekeiket egyedül nevelik fel; 2. elviselik és megmagyarázva maguknak, hogy mindent gyermekeikért tesznek, igyekszenek túllépni az afféron, ami lássuk be ritkán tart túl sokáig.
Tény, hogy azon nők, akik elmennek és új életet kezdenek, valamilyen módon megtisztulnak és nem kell nap, mint nap azzal szembe nézniük, amit a férjük velük tett, de az is tény, hogy talán a hiúságuk, ami menésre késztette őket, nem biztos, hogy jó tanácsot adott nekik. A lónak négy lába van mégis megbotlik. Talán igaz lenne erre az esetre is? Talán az első félrelépésre. Néhányan azt mondják, hogy aki egyszer megtette, az megteszi majd még egyszer és még egyszer, de nem jár mindenkinek még egy esély? Talán, de a helyzet minden családban kicsit más. Nehéz minden esetre ugyanazt a receptet alkalmazni.
És hogy ki a szerencsésebb? Aki tudja, vagy aki nem? Ezt csupán költői kérdésnek szántuk…
A baba születése utáni problémák bizonytalanítják el a házasságot?
Mikor egy jól működő egységbe (férj-feleség) beleszületik egy gyermek saját egyéniséggel, saját vágyakkal, az azelőtt saját medret vájt egység új megoldandó feladatok elé kerül. Minden jól működő házasságban hirtelen nem várt fordulattal olyan problémák kerülnek előtérbe, amit csak ez a speciális helyzet hozhat magával. Bár olvasunk róla és szüleink beszélnek erről, mégsem tudjuk olyan nagyon magunkévá tenni, hogy akkor az adott szituációban megfelelően tudjuk adaptálni a saját életünkre a szülők megélt tapasztalatait. Hogy miért? Jó kérdés! Talán azért, mert az a mondás, hogy „az okos más kárán tanul” sok esetben csupán csak elmélet. Igenis meg kell tapasztalnunk sok dolgot ahhoz, hogy hitelesen érezni tudjuk a súlyát és igazán fel tudjuk dolgozni és majd hasznosítani az életünkben.
Mikor a baba hazatér velünk és mi úgy gondoljuk, hogy mindenre felkészültünk, akkor elkezdődik a napi rutin. Ami addig zökkenőmentesen működött az hirtelen felborul és a gyermek szükségletei köré kezd el felépülni. Míg be nem áll az új rendszer, addig minden, ami jól bevált lépésnek tűnt azelőtt, már közel sem az és elkezdődnek az ütközési pontok a családban. És a „nélküled soha”, „csak Téged”, „senki más nem fontos csak Te” kifejezések szinte elvesznek a süllyesztőben és felváltja őket a „már megint nem segítettél”, „miért nem jössz időben haza” és az „igazán kivehetnéd a részed a gyerek körüli teendőkből”mondatok. A feleség szomorú és küzd a szülés utáni depresszióval és a kialvatlanságával, a férj nehezen viseli a nyugalmát megtörő sírásokat, a megváltozott szituációt és azt, hogy míg eddig körülötte szorgoskodott asszonykája, most már a közös csemete lett a legfontosabb.
Vajon a férfiaknak elég ennyi ahhoz, hogy a szürke hétköznapokból kilépve „színesebb skálák” után nézzenek? A hétköznapok beszürkítik a rózsaszín álmot és beáll a megszokottság és a megkövültség. A gyermek körüli feladatok, a nő önbizalomvesztése, ami abból az elégedetlenségből ered, amit szülés után testén beállt változások okoznak, valamint a férfi szabadságának még nagyobb beszűkülése olyan konfliktusokat szülhet, amiből sokan menekülni akarnak valamilyen módon. Ha kapcsolat nagyon szoros is és a párok bíznak is egymásban és szeretik is egymást, akkor is előfordul, hogy a színes skála, amin a szerelmük mozgott, hirtelen szürke színűvé válik és a hétköznapok bekebelezik őket. Ezen a skálán vannak ugyan meleg szürke és hidegebb szürke, sőt akadnak feketébe hajló színek is, de a vadító vörös, a nyugtató zöld, a felkorbácsoló kék, vagy netán a kedvenc lila már rég nincs jelen a kapcsolatukban. Ilyenkor áll elő, hogy amennyiben valamelyik fél nem tud váltani és színt vinni a kapcsolatba, akkor valamelyik tagja a kapcsolatnak hirtelen elkezdi észrevenni a vörös, rózsaszín, lila színekben pompázó hamvas – esetenként fiatalabb – lehetőségeket, amelyek szinte felkínálkoznak számára. Ebben az esetben kérdéses az, hogy mekkora erő rejlik a szürke kapcsolat szeretetében. A gyermek, aki új jövevény a családban mekkora visszatartó erővel bír és nem inkább egy újabb menekülésre sarkalló ponttá válik?
Nők helyzete, avagy lehet egy nő: tökéletes anya és tökéletes feleség egyszerre?
Mindez annyira emancipáltan hangozhat és talán érhet bennünket az a vád, hogy a téma túlzottan is női oldalról lett megközelítve, pedig ez csupán a régi konvenciókból való kitörési vágy hangja. A vágy azután, hogy ne csak beszéljünk róla, hanem tényleg legyen minden ember egyforma. Ne csak a nyílt platformon legyen egyenlőség! És közben meg otthon a színfalak mögött íratlan szabályokként lefektetve még mindig a középkori gondolkodás uralkodjon. Ahol a nő csak szerepjátékok árán lehet nő. Ahol csak praktikák segítségével lehet a férfit rábírni arra, hogy a nőt is egyenrangúnak kezelje. Ahol evidens a férfinak járó affér, míg a nőtől erkölcsileg elfogadhatatlan, ha ugyanezt megteszi.
Furcsa világban élünk. A nők duplán kell, hogy teljesítsenek a munkahelyükön. Meg kell hogy feleljenek otthon, mint nők, mint családanyák. Nincs lehetőségük kiengedni. Mindenhol csak elvárások veszik őket körül. A férfiak ugyan keményen dolgoznak, mint anno vadászó őseik, de hazatérve van lehetőségük megpihenni. A nagy emancipáció csupán a férfiak nagy kacaja manapság. Hiszen a munka frontján a nők többet vállalnak, több munkát végeznek szinte feleannyi jussért, mint a férfiak, akiknek nem kell annyit bizonyítaniuk, hogy elfogadják őket bizonyos pozíciókban. Így összességében a munkából rendesen kiveszik a részüket, segítve a társadalom férfi tagjait. És ennek tetejében még a férfiaknak a „férfiasság bizonyítása önmaguk felé”, is jár nekik. Jár nekik a nők felhalmozása, és ettől lesznek többek maguk és férfitársaik előtt. Aki hűséges, az papucs, vagy gyáva az ő olvasatukban. És a nők mást nem tehetnek, mint vagy tűrnek, vagy megszöknek, de a férfinál mindenképpen rosszabbul járnak. Hiszen egy férfi bármikor új életet kezdhet, de a nőknek marad a gyermeknevelés nehéz feladata, vagy a szingli lét 40 évesen.
És ehhez feltétlenül hozzá kell tenni, hogy minden afférban szerepel egy nő is, aki általában fiatal és hamvas és tele van világmegváltó gondolatokkal. Aki úgy érzi majd nála törik meg a jég és ő vele ez sohasem történhet meg. Pedig Kedves Fiatal Affér Harmadikok! El kell, hogy keserítsen benneteket a tény, hogy szerető viszonyból nagyon ritkán lesz jó házasság, tekintve a kapcsolat alapjául szolgáló csapodárságot. A megcsalóból is lehet megcsalt. És az a mentőmondat, hogy „rossz volt a házasságuk, én nem tettem semmi tisztességtelent, hiszen nem miattam váltak el” félig ugyan lehet igaz, de a menekülő útvonalat mindig az afférok jelentik a félrelépő számára. Tulajdonképpen, ha nem lennének harmadikok, akik hajlandóak szeretők lenni és egy családba belelépni, akkor nem lennének afférok sem, nem igaz? De mindig akadnak „majd én megmutatom, hogy nálunk jobb lesz”, „engem nem fog megcsalni és megunni” nők. Ez a gondolat elég lelkesnek, de annál naivabbnak tűnik.
A megcsaló fogadkozik, hogy ez csak egyszeri alkalom volt. A megcsalt esküszik, hogy többször nem bocsájt meg. Pedig az esetek nagy százalékában a történelem ismétli magát és ismétli magát és ismétli magát. Kérdés, hogy ki hogyan állja ki a próbát és kérdés, hogy ki hogyan bírja a megpróbáltatásokat. A sorsunk elől kár menekülni. Az mindig utolér bennünket. Érdemes inkább felvenni a kesztyűt és tanulni a hibáinkból és nem csapásként, hanem megoldandó feladatként megélni és kezelni a helyzetet. Mindenkinek tudnia kell, hogy hihetetlenül nehéz és fájó! De ami nem öl meg, az megerősít! Bármi is történjen, a nőnek akkor is nőnek kell maradnia a maga méltóságteljes pompájában, mikor feleség lesz és anya. Ezt várják el tőle, de igazság szerint ebben rejlik az ereje is!
Egy nőnek feltétlenül muszáj tökéletes nőnek és tökéletes feleségnek lennie? Találkozott már valaki ilyen nővel? A nő attól igazán nő, hogy nem tökéletes mindig a nap minden percében, hanem képes felvállalni olykor az elesettségét, gyengeségét és azt, hogy szüksége van egy erős férfikézre, amibe belekapaszkodhat. A férfiak ettől érzik magukat erősnek, a nőknek meg elengedhetetlen a nőiességükhöz egy erőtől duzzadó férfi az oldalukon, akinek gyermeket szülhetnek.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Családinet hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
Következő hír
Babafürdetés félelem nélkül
LEGOLVASOTTABB
"Sosem főznek és nem engedik az unokámnak, hogy csokit egyen": Bele lehet-e szólni a fiatalok életébe? - Juci néni gondolatai
Ha nem esznek csokit, hát nem esznek. Ha rendelik az ebédet, hát rendelik. Látom, hogy a mai fiatalok másképp nevelik a gyerekeiket. Egyes dolgokban szigorúbbak és más dolgokban meg engedékenyebbek, mint amilyen én voltam. Néha persze jólesne ezt megmondani nekik, hogy én mit csinálnék másképp, de megtanultam, hogy okosabb dolog, ha csendben maradok.
Holtan találták meg a kétéves szerb kislányt, akit már a magyar rendőrség is keresett
Rengetegen keresték a kétéves kislányt, sajnos már csak a holttestét találták meg.
"Az apám a saját nőgyógyászom, és ő közölte velem, hogy baj van" - kiakadtak a TikTokon a fiatal lány követői
Minden nő tudja, hogy a nőgyógyász kincs. Ez egy bizalmi viszony, így nem csoda, hogy olyan embert szeretnénk választani, aki szimpatikus, aki tudja kezelni az esetleges betegségeinket és aki felkészít a szülésre. Egy fiatal lány éppen ezért a lehető legközelebbi személyt választotta erre a nemes feladatra, aki nem más, mint az édesapja.
Van, aki pizsamában hozza ki a gyerekét - önkéntes nyugdíjasok kísérik iskolába a gyerekeket Gödöllőn
Láthatósági mellényben, csoportosan mennek iskolába reggelente a gyerekek Gödöllőn. A Pedibusz nevű kezdeményezést vezették be külföldi példák után - és rendkívül nagy sikere van.
Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma? - Ismerjük meg a betegséget!
1977 óta április 11-e a Parkinson-kór világnapja. Magyarországon a becslések szerint közel 20 ezer embert érint, a második leggyakoribb idegi károsodással járó betegség.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: