A Scientific American számolt be Maayan Stavans, a budapesti CEU munkatársa és Renée Baillargeon, a University of Illinois kutatója által végzett kísérletről, melyben százhúsz 17 hónapos csecsemő vett részt. A babáknak, akik kényelmesen elhelyezkedtek egyik szülőjük ölében, egy bábjátékot mutattak be, melyben három maci szerepelt.

A cselekmény nem volt éppen bonyolult: egy maci behozott két játékszert, és letette őket a másik két maci elé. Ekkor következett be a „dráma”: az egyik maci önző módon mind a két játékot begyűjtötte magának, nem hagyott társának egyet sem. A történetnek kétféle befejezése volt. Az egyik változatban az első maci – aki a játékokat hozta – odament a rosszcsont macihoz, elvette tőle az egyik játékot és odaadta a hoppon maradt macinak. A másik verzióban az első maci odament ugyan a másik kettőhöz, de nem változtatott a játékszerek elosztásán.

Fontos körülmény, hogy az esetek felében a játékokat hozó maci vezetőként tűnt fel – ezt viselkedése vagy fizikai megjelenése tette egyértelművé –, a többi alkalommal viszont ő is csak olyan figura volt, mint a másik kettő, teljesen egyenrangúnak tűnt velük.

A kutatók megfigyelték, hogy ha a főnöknek látszó maci nem tett igazságot, akkor a csöppségek sokkal hosszabb ideig nézték őt, mint bármilyen más esetben – mintegy arra vártak, hogy cselekedjen végre.
 

Renée Baillargeon megfogalmazása szerint a babák határozott elvárással fordulnak a hatalommal bíró személy felé: „Láttad, hogy valaki helytelenül viselkedett. Volnál szíves végre rendet tenni?”

Az, hogy a csecsemők mennyi ideig néznek valamit, sokat elárul arról, hogy mi foglalkoztatja őket. Ha Maayan Stavans és Renée Baillargeon értelmezése helytálló, akkor abból két dolog következik. Egyrészt az, hogy a babák, noha még alig tudnak járni és beszélni, igen sokat megértenek a körülöttük zajló társas történésekből. Másrészt pedig, hogy a szülők, gondozók állandóan vizsgáznak a babák előtt. És nem túl szerencsés dolog eljátszani a bizalmukat…

Forrás: mipszi.hu 
Indexkép: Depositphotos.com