Miért olyan válogatósak a gyerekek?

A babák az édes és sós ízeket kedvelik

Gyümölcsjoghurt, sajtos makaróni, chicken nuggets, palacsinta - néhány klasszikus gyerekkedvenc, amiket sokmillió totyogó követel nap mint nap a szüleitől. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a legkisebbek általában ugyanazokat az ételeket szeretik, azonban a brokkolihoz, borsóhoz, zöldbabhoz hozzá sem akarnak nyúlni?

A megoldás valójában pofonegyszerű. Nem, nem a rossz nevelés, vagy az elkényeztetés az ok, hanem az evolúció.

Ha egy tipikus totyogó kedvenc ételeire gondolunk, szinte mindegyik az édes (joghurt, gyümölcslé, gyümölcsök, puding) vagy a sós (sajtos makaróni, chicken nuggets, sültkrumpli, bolognai spagetti) kategóriába esik. Mindeközben a gyerekek által gyakran nem kedvelt ételeknek (brokkoli, borsó, spenót, általában a zöldségek) kesernyés ízük van.

Ez nem véletlen, hiszen az ember az édes és a sós ízek iránti preferanciával születik, aminek evolúciós oka, és a túlélést segítő szerepe van.

Gondoljunk csak bele: az újszülöttek első tápláléka az anyatej, ami édes, és szükséges ahhoz, hogy a baba életben maradjon. Az édes ízek iránti preferancia azonban a babakor elhagyásával sem szűnik meg, hiszen az édes íz azt jelzi, hogy az étel cukorban, azaz könnyű energiaforrásban gazdag, amire a kisgyerekeknek nagy szükségük van.

A sós ételek kedvelése is a túlélést segíti. A gyerekek jobban kedvelik a magasabb sókoncentrációjú ételeket, mint a felnőttek, ennek pedig az az oka, hogy a természetben a sós íz a proteindús étel ismertetőjele, valamint a sóra egyébként is nagy szüksége van a növekedésben lévő szervezeteknek, hiszen egy nagyon fontos ásványianyag.

Miért nem eszi meg a zöldséget?

Mivel a totyogók az édes és a sós ételeket preferálják evolúciós okokból, nem nehéz kitalálni, hogy a kesernyésebb ízű zöldségeket nem fogják szeretni. Bármily furcsa, ennek is evolúciós oka van.
Azt gondolhatnánk, hogy mivel a zöldségek vitaminban és tápanyagban gazdagok, az evolúció gondoskodik róla, hogy a legkisebbek szeressék őket fogyasztani. Nos, bár sokunk számára bosszantó, de éppen az ellenkezőjével gondoskodott a túlélésről.

A természetben, ha valaminek keserű íze van, az annak a jele, hogy nem szabad elfogyasztanunk, hiszen mérgező.

A zöldségek, bár nem kifejezetten keserűek, rendelkeznek egy kevés kesernyés ízzel, a bébik ösztöne pedig azt súgja: nem biztonságos, ne edd meg!

Így történik, hogy bárhogy is igyekszik a szülő egészséges életmódra szoktatni a gyerkőcöt, a borsópüré sokszor a falon végzi, a brokkolival pedig legtöbbször a világból is ki lehet kergetni a totyogókat.

Az íz mellett az állag és a szín is meghatározó

Miért van az, hogy a pici bármilyen mennyiségű chicken nuggetst elfogyaszt, de nem eszi meg a felkockázott csirkemellet? Miért szereti az ízesített joghurtot, de a gyümölcsdarabokkal telihez már hozzá sem nyúl?

Erre a kérdésre is az evolúció a válasz: az ételek íze mellett az állag és a szín is meghatározó a gyerekek számára.

Rachel Herz, a "Why you eat what you eat" (Miért eszed amit eszel) című könyv szerzője szerint a gyerekek természetükből fakadóan neofóbok, ami annyit tesz, hogy gyanakvóak az új ételekkel szemben. Szülőként mindannyian tapasztalhattuk már, hogy milyen nehéz megkóstoltatni egy-egy új ételt a totyogónkkal, még akkor is, ha később ízlik neki. Ennek is nyilvánvaló az evolúciós haszna, hiszen így nem kóstolják meg az ismeretlen ételeket, amik mérgezőek lehetnek.

Mindemellett a nyálkás, darabos vagy egyenetlen állag is taszító lehet egy gyerek számára, nem véletlenül.

"Az állag jelezheti azt is, hogy az étel szennyezett" - mondja Herz. "Hogyha evés közben észrevennéd, hogy az ételben földdarabok vagy homok van, akkor tudnád, hogy azt nem kellene megenned. Ehhez hasonlóan, ha olyasmit eszel, amiben darabkák vannak, óvatos leszel. Ez a biológiával összeköthető."

Ez az oka annak, hogy a gyerekek számára különösen vonzóak azok az ételek, amik feldolgozottak, hiszen ezeknek az ételeknek a textúrája különösen sima és egyenletes. Ezért a kedvencük például a chicken nuggets és a virsli, míg a csirkemellet vagy a sült disznóhúst önmagában nem eszik meg.

Az étel színe is nagy jelentőséggel bír abban, hogy a totyogó megeszi-e azt, vagy hozzá sem nyúl. A gyerekek legtöbbször a fehér ételeket részesítik előnyben, ezért van az, hogy sok kisgyerek szereti az üres tésztát, a rizst, vagy az üres fehér kenyeret, hiszen a fehér szín megnyugtató számukra, az ösztönük azt súgja számukra, hogy ez biztonságos étel.

Hogyan bővítsük a totyogónk ételpalettáját?

Ha meg akarjuk előzni a "válogatást", legjobb, ha követjük azt a tanácsot, amit valószínűleg minden védőnő és gyermekorvos elmond a hozzátáplálás kezdetekor: korán meg kell őket ismertetni a zöldségekkel, hogy minél előbb hozzászokjanak.

De mi van akkor, ha totyogókorban mégis elutasítja a zöldségeket, amiket babaként még szívesen fogyasztott?

Úgy tűnik, még ekkor sincs minden veszve. A gyerekek preferanciái idővel változni fognak, a nevelési módszereinktől függetlenül. Az életkor előrehaladtával egyre több ételt kóstolnak majd meg, és egyre kevesebb cukrot fogyasztanak. Herz szerint ha megkérünk egy 4-6 éves gyereket, hogy édesítse meg az italát annyira, amennyire ő szereti, 12 kockacukrot fog beletenni, míg egy felnőtt csupán hetet.

Bár idővel a probléma többé-kevésbé magától is megoldódik majd, szülőként mégis rásegíthetünk arra, hogy a gyerekek többfajta ennivalót is elfogadjanak:

Dr. Natalie Muth dietetikus és gyermekorvos szerint nem szabad rástresszelnünk arra, hogy a gyerek megegye az egész tányér ételt, sőt, az sem feltétlenül baj, ha hozzá sem nyúl.

"Legyünk annyira nyugodtak, amennyire csak tudunk, amikor olyan ételt ajánlunk nekik, amit valószínűleg elutasítanak. Ne legyünk annyira érdekeltek abban, hogy megeszik-e vagy sem. Fókuszáljunk jobban arra, hogy ki legyen téve az új ételeknek" - mondja Muth.

Ahhoz, hogy egy gyerek megegyen és megszeressen egy ételt, körülbelül 15-20 próbálkozás szükséges. Muth szerint nem kell megrágniuk és megenniük, csupán hozzá kell érnie az ételnek a nyelvükhöz. 

Az egyik módszer arra, hogy a gyerekek szívesebben próbálják ki az új ételeket, az, hogy vonzóbbá tesszük számukra az étel kinézetét. Felvághatjuk az ételt olyan formára, amilyet szeretnének, vagy beletehetjük egy matricákkal teleragasztott zacskóba.

Az is segíthet, ha bevonjuk őket az étel készítésébe, vagy hagyjuk, hogy ők válasszák ki a zöldségeket a boltban.

Megpróbálhatjuk a "híd" módszert is. Át kell hidalnunk a szakadékot azok között az ételek között, amiket a gyermekünk szeret, és azok között, amiket nem. Kezdjük egy olyan étellel, amit szeret, ezzel bemutathatunk egy másikat, aminek hasonló íze, de különböző állaga, vagy hasonló állaga, de más íze van (pl. sültkrumpli-sült édesburgonya, sült édesburgonya-tört édesburgonya).

Párosítsuk a kevésbé kedvelt ételeiket a kedvenceikkel: a kesernyés ételeket tálaljuk édes vagy sós ízekkel! A brokkolit például tálalhatjuk sajttal, majd fokozatosan egyre kevesebb sajtot rakva rá elérhetjük, hogy önmagában is megegye.

A legfontosabb, hogy az étkezések össze legyenek kötve az örömmel és a családdal: az étel nem csupán étel lesz, hanem örömforrás is, ha a gyerekek megszokják, hogy a családdal együtt ülnek le étkezni, és együtt élvezzük a vacsorákat. Ilyen módon az ételekhez nem csupán jó ízeket, de jó emlékeket is kapcsolnak majd, ami egész életükben végigkíséri őket.

Indexkép: Depositphotos.com