súlyos önbizalomhiány

Kedves Mónika! Elég nagy problémám van.21 éve vagyunk együtt a párommal.Már 2 szer éltünk külön.egyszer 2 évig és egyszer 5 hónapig.de sajnos mindig vissza fogadom mert egyedül albérletben nem tudom nevelni 2 gyermekem.Ő bántalmazót is már engem.mind fizikálisan mind lelkileg.Még most is folyamatban van az utolsó bántalmazása.folyamatosan féltékeny rám, holott én nem adok rá neki okot.Igaz egy sörözőben dolgozok ahol ő is ismer mindenkit.Folyamatosan elmond minden ...... na annak.Soha egy kedves szava nincs hozzám.Akár mit csinálok az rossz.Sokszor már én is kezdem azt hinni hogy tényleg bennem van a hiba.Nem szeretem és sajnos a gyerekeim se mivel velük is mindig csak dödög.Soha nem jó neki semmi.Arol meg nem is beszélve hogy a gyermekeim is látták a bántalmazásokat és azt ahogy viselkedik velem.Gyermekeim 20 és 18 évesek.és sajnos az a probléma hogy már nem bírom sokszor és alkoholhoz nyúlok ami után jön a bűntudat és a szégyen.Már öngyilkosság is meg fordult a fejembe mivel kilátástalanak látom a helyzetem.Bánt az is hogy a gyerekeimet ilyen helyzetbe sodortam ilyen életet kell nekik élnie.Én okoztam ezt nekik.el vagyok keseredve.Kérem tanácsát mit tegyek?Igaz csak nagyábol írtam le a helyzetem,de szívesen mesélek még.