pánik

Tisztelt Mónika!
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy iszonyatosan rettegek a szüléstől. Pánikrohamok törnek rám, hirtelen izzadni kezdek, remegek, a vérnyomásom és a pulzusom az egekbe szökik, szorít a mellkasom, sokszor olyan hisztériás rohamaim vannak, hogy senki nem tud megnyugtatni, ilyenkor mindig nyugtatót veszek be, de gyakran már az sem segít. Hónapok óta semmi máson nem kattog az agyam, ingerlékeny vagyok, szorongok, állandóan úgy érzem, hogy egy nagy gombóc van a torkomban. Gyomorgörccsel fekszem és kelek. Néha már annyira felhergelem magam, hogy majdnem elvesztem az eszméletem is, többször jött már értem mentő és kerültem kórházba, mert annyira szorított a mellkasom és nem kaptam levegőt. Többször kivizsgáltak már, semmilyen szervi problémám nincs. Most is sírva írok Önnek, annyira rettegek és rosszul érzem magam emiatt. A nőgyógyászom azt javasolta, keressek fel egy pszichológust, aki megvizsgálna és az ő elrendelésére szülhetnék császármetszéssel. A babavárás alatti problémáktól nem félek, és azoktól sem, amik a baba világrajövetele után merülhetnek fel. Húgomat szinte én neveltem fel, keresztlányom 14 hónapos és rengeteget vigyázok rá, sokszor több egész napra. Csakis a szüléstől rettegek. Minden nap minden percében ezen jár az eszem. És még terhes sem vagyok! Bele sem merek gondolni, mi lesz akkor, ha az leszek. Hallottam és olvastam már arról, hogy a kismamák saját döntésük alapján szülhettek császárral. Szeretnénk gyereket a párommal, de nem tudom magam rávenni! Egyszerűen nem megy, nem tudom legyőzni a félelmem. Semmi másra nem vágyom, csakis egy kisbabára, de tizenéves korom óta aggaszt ez a dolog, és most, hogy már rajta lehetnénk a babaprojekten, teljesen elhatalmasodott rajtam. Azt hittem, majd kinövöm, még gyerek voltam, amikor már ez foglalkoztatott. Úgy voltam vele, majd ha oda kerül a sor, elmúlik. De nem! Nagyon aggódom, hogy a párkapcsolatom is rá fog menni erre az egészre! Kérem adjon valami tanácsot! Kétségbe vagyok esve! Valóban van rá esély, hogy szülhetek emiatt császármetszéssel?
Nagyon köszönöm a válaszát!

Tisztelt szakértő!EGY középkoru nő vagyok,régebben kb 10 éve volt egy idegkimerülésem,amely a sok stresz miatt tört ki nálam.1,5 ÉVIG szedtem kb a nyugtatokat és sziologushoz jártam,egyensuly problémám is volt,szédülés is.Ennek már 1 éve kb,de azota is van hogy a fejembe nyomást érzek,és olyan kábult vagyok ,meg szédülök ,ezek a tünetek nem mindig jelentkeznek,ugy vettem észre hogy csak akkor ha az időjárás változik,vagy hidegfront,vagy meleg front jön,ilyenkor olyan vagyok ,mintha nem is ott lennék ahol vagyok,mintha minden mindegy lenne,erőtlen,és megbizhatatlannak érzem magam,mivel hogy félek hogy ha valahova elmegyek,pl bevásárolni,akkor nehogy elszédüljek,vagy elájuljak,mert régebben volt már hogy töbször is elájultam mielőtt idegkimerültségem lett volna,akkoriba a vérnyomásom is nagy volt..
De most már régota,miota nyugodt munkahelyem van mert a régi streszeset ott hagytam,jobban vagyok,és a vérnyomásom inkább kevés mint nagy .Mikor rosszul érzem magam és szédülgetek..akkor megnézem a vernyomasom és 105-110 körül van,ilyenkor iszok egy kis kávét,de van hogy segit ,de van hogy nem segit és ugyanugy érzem magam. AMugy nem kávézom és nem iszom,nem cigizem ,ezeket már kb 10 éve elhagytam.Meg azt is észre vettem ,hogy nem csak akkor ha rossz az időjárás,hanem akkor is ha pl egy családi vitánk van és én ha nem jövök ki jol belőle,vagyis hogy ha nem ugy történik valami kis dolog ahogyan én szeretném,akkor már nem tudok elaludni és egész éjel és nappal azon kattog az agyam ,hogy mit kellene mondjak vagy tegyek,hogy ugy legyen ahogy én akarom..,és ilyenkor nem érdekel hogy hán yora van vagy az sem hogy mit csinálok,ugy elvagyok a mérgelődéstől gondolkodva,hogy nem tudok dolgozni,semmi kedvem hozzá,nem telik az idő,és olyan mintha nem lennék a testembe,az sem érdekel mit veszek fel,csak a gondolataim járnak az eszembe..Másik dolog pedig az hogy kb 8-9 orát alszom átlagosan,de mikor valamivel korábban kell fölkeljek és kb csak 7 orát alszom,akkor is már este jön elő az az érzés hogy nyomodik az agyam,kezdek kábult lenni,és szédülök,és erőtlen vagyok..
Ön szerint mi lehet ezeknek az oka?
Lehet hogy egy régebben átesett idegkimerültségemből adodnak ezek a tünetek,és az is lehet hogy ezek a tünetek más ilyen idegbetegségben szenvedő és kikezelt betegeknél is normálisnak mondhato,ha hasonloan érzik magukat mint én,mert ezeket nem lehet megszüntetni,mert az idegbetegség olyan lenne,hogy ha egyszer megsérült,akkor hiába kezelik ki,ezek a tünetek megmaradnak ugy mint egy sziv betegségben szedvedőnél ,mikor ők is megérzik a meleg vagy hideg frontot,hiába szednek,vagy szedtek gyogyszert,vagy egy eltört csontnál,mert azok is ugy tudom megérzik a frontokat...
Előre is köszönöm válaszát!

Kedves doktornő!
27 éves nő vagyok, az lenne a problémám, hogy kb.10 éve hipohonder vagyok ez abban nyilvánul meg, hogy évek óta rettegek az ájulástól, összeeséstől, újabban szivinfarustól, tüdőembóliától komolyabb szervi betegségektől. Nemrégiben voltak ismerőseim akik ezekben a betegségek meghaltak és azóta képes vagyok ezeket is bebeszélni magamba, mindezek miatt nem is szívesem megyek el itthonról a félelem úrrá lesz rajtam bezárkóztam a lakásba. Valahogy túl szeretném tenni magam mindezen, hisz van egy gyerekem akinek nagy szüksége van rám!
Már próbálkozom gyógyteákkal, hársfa, zöld tea. Kérem javasoljon nekem valami vény nélkül kapható gyógyszert, gyógyteát amitől ez a félelemem legalább kicsit fokozódna!
Köszönöm szépen a válaszát!