Kisgyerekek

Hogyan tudjuk megkönnyíteni gyerekünk dolgát, jó hangulattal övezni az iskolakezdést és maximális esélyt adni arra, hogy a tanév jó startot vegyen? Mit tehetünk azért, hogy a pihenésből a teljesítésbe való átmenet, az iskolai társadalomba való megérkezés jó élmény legyen, és a tanulásra, a munkára való ráhangolódást szolgálja? Hogyan erősíthetjük ezzel a gyerek önbecsülését és az iskolához, illetve a saját családjához való kötődését? Minden azon múlik, milyen pozitív üzeneteket, milyen "pszichológiai engedélyeket" közvetítünk mi szülők - a viselkedésünkkel éppúgy, mint kimondott szavainkkal. Tudjuk-e azt sugározni: az iskola is oké, a gyerek is oké és a családunk is oké.
Ha fejlesztő játékokra gondolunk, akkor első körben talán a legkisebbeknek készült formabedobó jut eszünkbe, majd a nagyobbaknak szóló logikai feladatok, az agyat megmozgató, gondolkodásra serkentő játékok. A sok hasznos tudás és képesség azonban alig vezet sikerre önismeret, önuralom, kitartás, beleérző képesség és a társas kapcsolatokban való jártasság nélkül. Ezeket a képességeket pedig kizárólag az érzelmi intelligencia fejlesztésével tudjuk megszerezni.
Gyereknevelés. Fontos kérdés, megosztó kérdés, függetlenül attól, hogy vegyes párkapcsolatról van szó, vagy a pár mindkét tagja azonos nép szülötte. Akad azonban néhány sajátos finomság, amelyeket érdemes kiemelni egy török-magyar összetételnél, mert állandó konfliktusforrás lehet, ha az embernek nem esik le a tantusz - K. Tengeri Dalma írása, aki 2010 óta él Törökországban, s gyermekét is ott neveli.
Nagy a kísértés, hogy a gyerek félelmeire sablonos nyugtatgatással vagy a probléma jelentéktelen színben való feltüntetésével reagáljunk. Sajnos azonban a "Ne aggódj" és a "Nincs mitől félni" típusú megjegyzések, bármilyen jó szándékúak is, ritkán segítenek oldani a szorongást. Mi lehet akkor az, ami ezek helyett beválik?
Sokan sokféle okból indulnak útnak a családdal. Van, akit a megélhetési nehézségek üldöznek, más jó lehetőséget kapott vagy csak kalandra vágyik. Van, aki örök időkre tervezi a költözést, más csak néhány évre, de mindkettejük tervei borulhatnak idővel. Egy azonban biztos: nem lesz egyszerű.
35 évig tartott egy példa nélküli, brutális társadalmi kísérlet Kínában, amelynek keretében a családokat előbb szelíd, majd ha arra nem hallgattak, erőszakos módszerekkel vették rá arra, hogy ne vállaljanak egynél több gyermeket. Noha az intézkedés valahol indokolt volt, következményei máig sújtanak egy egész generációt.
Hányszor ismétled el egymás után ugyanazt a kérést, mire szemed fénye hajlandó végre a füle botját megmozdítani? Mi az oka annak, hogy amit tegnap végre elvégzett, mintha mára el is felejtette volna? Az alábbi ötletek segíthetnek abban, hogy elérd gyermekednél, hogy legalább egy kicsit jobban odafigyeljen rád.
Minden szülő különlegesnek látja a gyermekét. Vannak azonban, akik ezen a ponton nem állnak meg, és bármire hajlandóak, hogy a külvilág is elismerje csemetéjük kiemelkedő mivoltát.
Noha a ma divatos elméletek szerint a gyerek legfontosabb dolga, hogy szabadon játsszon, és a délutáni elfoglaltságait is kizárólag az ő érdeklődési körét figyelve kell megszervezni, még ma is sok szülő vallja, hogy igenis fontos a szülői irányítás és a szigor.
Ahány ház, és ahány ország, annyi szokás a délutáni alvással kapcsolatban. Míg Magyarországon kőbe vésett szabály, hogy az óvodáskor végéig szüksége van rá a gyereknek, máshol már a hároméveseknek sincs feltétlenül lehetőségük a délutáni szundira.
Copyright © 2004-2019. CsaládiNet. All rights reserved - minden jog fenntartva.