elfogadás

Kedves Mónika.
42 éves nő vagyok, és boldog házasságban élek. A férjem egy rendkívül jó ember, boldog vagyok vele. Együtt élünk 2 éve, és 1 éve házasodtunk össze. Előtte volt egy kapcsolatom egy nálam idősebb férfival, akkor még nem ismertem a férjemet. Ezzel a férfival voltam 4 és fél évet, ez inkább távkapcsolat volt, de rendszeresen találkoztunk. Minden nap beszélgetünk netten keresztül, szinte úgy éltünk mint egy pár. Voltak szép pillanataink, de inkább számomra fájdalmas időszakok voltak ezek . Nagyon sokszor megalázott, megbántott, csak hogy kidobjam őt. Női mivoltomat megsértette , de volt hogy normális volt, és szeretett engem. Sokszor olyan dolgokat kért tőlem, amit nem akartam, nem szerettem volna megtenni, de megtettem, ..csak hogy ne dobjon ki, mert féltem hogy akkor egyedül maradok. Azt akarta én dobjam ki, nem ő , így legalább nem lesz lelkiismeret furdalása. Sokat sírtam mellette , de nem tudtam elhagyni, nem ment. Utolsó évbe mikor még együtt voltunk, megismerem egy férfit ,aki megmutatta milyen is az igazi, őszinte szerelem, milyennek is kell lenni egy igazi férfinak egy nővel. , ...de nem mertem még akkor sem kidobni az akkori páromat,hisz nem tudtam hogy lesz e az új kapcsolatomból valami. Kettős szerepet játszottam,...vele már nem találkoztam, csak netten beszélgettem vele, az új szerelmemmel szinte minden nap. A szívem akkor már az új férfihoz vonzott( a leendő férjemhez ).Pár hónap múlva megszakadt a kapcsolatunk, kölcsönösen kidobtuk egymást . Időközben összeköltöztem az új szerelmemmel , és később összeházasodtunk, és boldogok vagyok. De....ami miatt írtam önnek Mónika, ..lelkileg kivagyok készülve, nem tudom elfelejteni azt a szemét férfit, aki megalázott évekig. Akiért mindent megtettem, hogy ne dobjon ki, és most szenvedek. Nagyon bánt hogy el kellett viselnem a sok mocskosságát évekig , hogy annyi évig tűrtem neki, és hagytam hogy úgy viselkedjek ahogy neki épp jó. Lelkileg megvisel, és fáj az egész, fáj a lelkem, és átkozom azt a napot hogy megkellet ismernem , és hogy tűrtem a a lelki kínzásait. Nem tudom miért hagytam hogy ezt tegye velem, más kidobta volna őt már az első héten, de én nem ....miért ..miért nem tettem meg ..mindig ezt kérdem magamtól.... Utálom , és megvetéssel gondolok rá, szeretnék bosszút állni rajta, ..tudom ez nem megoldás, ettől még megtörténtek azok a dolgok, amikre kényszerített. Hogy tudnám elfelejteni ezt a beteg férfit?....én már csak így nevezem .Hogy tudnám elfelejteni ,hogy ne érezzem magam rosszul , hogy ne viselne meg lelkileg.? Tudom hogy ami velem történik ez nem normális dolog, ..ezért szeretném ha tanácsot adna, hogy hogyan kezeljem ezeket a múltbéli fájdalmakat.
Válaszát köszönöm,tisztelettel Amanda.

Tisztelt Hölgyem!
Életvezetéssel kapcsolatban szeretném Öntől kérdezni,h hogyan érdemes hatékonyan fellépni a zsarnok,önző,követelőző emberrel szemben?Aki a szegény én-t játssza folyamatosan,s ha nem az van amit ő akar, akkor megsértődik,mártírkodik.Szép szó,elbeszélgetés kapcsán hárít,nem lehet megközelíteni.Miből tanul?Mitől fog tisztelni?Pl.megígérem h felhívom,s nem teszem..ebből tanul pl előbb utóbb?Vagy megígérem meglátogatom, nem teszem... Ilyen esetben mindig vádaskodik, holott ő is megtehetné,de ő azzal magyarázza,h ő a szülő, én a gyerek, az én dolgom őfelőle érdeklődni.Volt,h többször eleget tettem,"megfeleltem" az se volt elég,abban is volt hiba.....Hát mondja meg, szeretet ez?Ez nem szeretetet...se az ő se az én részemről...De nem csak családtagokkal,másokkal is ezt teszi.Munkahelyén is mindenki rossz,csak ő jó..stb..
Mit tanácsol?Egy alapos beolvasást?Azzal még szívességet is tennék tán neki,mert a megfeleléssel csak erőszakosabb lesz...Miért mondják mégis h okos enged?Sztem én nem vagyok okos azzal,h engedek.
Köszönöm válaszát.