segítõ

Kedves Mónika !
Köszönöm válaszát ,igaza van, valóban vágyik az ember a pozitív visszajelzésekre, mert ez is egyfajta siker élmény. Ami engem illet főleg és elsősorban tőlük , a gyerekektől kapottak érdekelnek leginkább , mint tudjuk Ők még kevésbé álságosak,és őszintén ki tuják nyilvánítani kire és milyen mértékben van szükségük. Természetesen mindezek mellett mint írja más téren is kell , hogy az ember kiteljesedjék és végezze a dolgait , viszont ehhez erőt , kedvet leginkább tőlük , vagy értük tudok kapni. Egyébként Az Ön által javasolt lehetőségek közül az egyikkel éppen akkor próbálkoztam amikor az előző levelemet írtam Önnek. Most nem szeretnék konkrét dolgokat írni, esetleg egy személyre szóló levélben , de lényeg az , hogy nagyon vérszegényen mennek ezek a dolgok . Többszöri telefonálások , levélküldések után , jön nagy nehezen néhány rövid kényszeredett tő mondat , hogy nem nekem és nem ide , hanem máshova , és hát onnan sem jön válasz !... tehát mintha azért kérnék mert magamnak kérnék !... és mintha ez ,megkeresettekre ez egyáltalán nem tartozna . Gyakran van úgy , hogy én érzem magam kellemetlenül ,és e miatt nem szoktam zavarni többször. Igyekszem ezt Önnel kapcsolatban is betartani , viszont ha konkrét lehetőséget tudna javasolni , kérném közölje.
Köszönettel , egy Apa

Kedves Mónika !
Az életem során , beleértve saját fiatal koromat, a legfontosabbnak mindig a gyerekeket tartottam . Megadatott , hogy felnevelhettem a saját gyermekeimet, egy lányt és egy fiút, akik már élik a maguk életét , viszont az enyém megüresedett nélkülük . Nap mint nap szembesülök azzal a ténnyel , hogy csak úgy látom életem további értelmét, ha legalább időm egy részét gyerekek között tölthetném el, gyakran nem tudok szavakat sem találni arra mennyire hiányoznak . Az is beszokott bizonyosodni ,hogy nekik is hiányzik, és jól esik a felnőttek társasága segítsége . Ez a levél írás is abból a néhány nappal ez előtti élményből származik , miszerint ismerőseimnél tartózkodva , az akkor először látott huszonegy néhány éves lánykával beszélgetésbe kezdtünk, de valahogy úgy mint amikor kezdettől fogva ismernénk egymást , mint a rég nem látott édes lány találkozik a rég nem látott édesapjával ... csak úgy röpke két órát társalogtunk . Ehhez hasonló számtalan történetet tudnék még mondani , egészen kicsi és nagyobb gyerekekkel is , de a lényeg , és ezzel együtt a levél írás oka az , hogy keresnék egy olyan helyet , mondhatni élet teret magamnak ahol tudnék tenni értük és nekik valami hasznosat . Ebben kérnék tanácsot . Köszönettel egy Apa