Kedves „Rita”!
Köszönöm levelét és bátorságát. Értem aggodalmát, szomorúságát és jelenlegi helyzetét.
Fura a helyzetem, mert szakértőként, lelki tanácsadóként vagyok itt. Azonban ma már igazából nem szeretek tanácsot adni, bocsássa meg őszinteségemet. A tanácsadáshoz nagyon higgadt állásponttal kéne rendelkeznem. Én azonban az utóbbi tíz év alatt végig azt láttam, hogy adhatnék én tanácsot, hiszen amit az ügyfeleim eldöntenek és meghoznak, az a legjobb! Természetesen akkor, amikor ehhez megjön az igazi belső erejük. Viszont, amíg nem tudnak lépni és dönteni, addig ott a fékező erő, valami olyan ok: blokk, régi sérelem, elszenvedett konfliktus, konfrontáció vagy bármi más, amit akkor, amikor történt, még nem tudta a mai eszével és gyakorlatával, bölcsességével megoldani. Sérülés maradt benne és a hasonló szituációkra akkori fájdalom érzései reakciójával tud válaszolni. Sokszor ezek gyermeki válaszok és viselkedések!
Persze az élet hozza a helyzeteket. Azért is, hogy vajon már megtanulta-e az új, – azt várnánk, hogy –felnőtt válaszadási reakciót a hasonló szituációban? És ha nem dolgozta fel a sérelmet, vagy önerőből nem találta meg az okot, akkor sajnos nem tud ilyen választ adni.
Az én gyakorlatom az, hogy a konfliktus fájdalmas részeit oldjuk, és aztán megyünk a háttérben húzódó, mély tartalommal bíró gyökér okig. Legalábbis addig, amit a lélek jelenlegi szintjén megenged. A módszerem gyors, a hagyományos eszközökhöz képest meglepően gyors is, ami valódi és jelentős változást generál az életben. Csodás ajándékokat hozva. És az ügyfelem életére teljesen illeszkedő, egyedi választ kap. Jobb, mint bármilyen tanácsom.
Jelen problémakörre azt mondhatom, amikor kialakult ez a párkapcsolat, akkor arra a szituációra, pl védelemre és egymásra figyelésre szükség volt. Egy hullámhosszon voltak, vagy a hormonok segítettek abban, hogy egymásra találjanak és együtt is maradjanak.
Mondhatnám, hogy kezdjenek párterápiára járni, feltárni az okokat, kimondani a vágyat, a hiányt, és kezdjenek el közeledni egymáshoz, tanulják meg újra az érintés gyönyörűségét, a figyelem erejét, és meghallgatás művészetét, tanuljanak tantrikus figyelem-érintést… – ha úgy érzi, hogy van Önök között még lehetőség megfordítani a kapcsolat minőségét. Megkérdezném: a barátkozást ki akarta inkább? Kinek volt szüksége rá? Mit ad Önnek és mit ad a párjának a mostani helyzet? A párját mi tartja vissza, miért marad benne és nem lép ki belőle?
Ám ezek a kérdések inkább pszichológusi megközelítések, és a beszéd, beszélgetés, az agy és logika szintjén maradnak.
A valódi okot csak nagyon hosszas terápiás kezelés sorozat után engedné a felszínre a lelke, és tudná kimondani, ha feljön egyáltalán így a valódi ok. S esetleg nem az elme játéka lenne-e? És ha hajlandó azt a hosszú folyamatot időben és anyagilag is vállalni. Önismeretnek biztos, hogy nagyon jó folyamat. Kiváló szakemberek vannak, akik rendkívül jó eredményeket és meglepő nyitottságot mutatnak és roppant korszerű, gyakorlatias módszereket alkalmaznak.
Én azonban meghallottam pár gondolatot, ami azt sejteti számomra, hogy van pár olyan ítélet – elsősorban önmaga felé, – amivel nagyon visszatartja saját magát az előrelépés lehetőségétől.
És mivel már leírta és feltette a kérdéseit, lassan elkövetkezik az az időpont, amikor hajlandó lesz meghozni azt a döntést, hogy szembenéz ezekkel a kérdésekkel és okokkal, önmagában.
Ezek: megalázó – zokon veszem (=fáj) – hűtlennek néz – nincs hajtóerő – nulla az önbecsülésem – tabu – elhallgatás – nagy árat fizetek – pótcsalád – szégyenérzet – szexmániás alja ember– vágy a szerelemre…
Súlyos szavak és pontosan leírja a jelenlegi állapotát. Amit leír, teljesen természetes folyamat. Egy kezdődő kapcsolat, a kezdetekben megengedett szexualitással, nem szerelemmel, és nem igazán 100 %-os kémiai összehangoltsággal működött. Mára természetes, hogy elérte az eltávolodás fázisát. A szeretet, a tisztelet, a megszokás így együtt, és a pénzügyi bizonytalanságtól való aggódás és félelem (ami ki tudja, kinek az ítélete? kitől vehette át?), benne is tartja a helyzetben.
Hál’istennek kezdi a fásultságban és a beszürkülésben rosszul érezni magát! Hiszen lépnie kellene – elsősorban önmaga felé!
Ebben a korban a nőnek éppen a virágzását kellene megélnie, kiteljesednie. Egészséges ösztönökkel és vágyakkal élnie. Pontosan azt kellene megélni, amire vágyik! De tudja, hiába mondom, hogy dobja el ezeket az ítéleteket, és kezdje el élni a valódi, saját életét! Sajnos, ezek az ítéletek, hiedelmek valaha beégtek és ezek mozgatnak, illetve tartanak vissza a valódi élettől, a magunk felvállalásától minket félelmetesen erősen!
A látszólagos tisztelet, helyzet elfogadása pedig mindkét részről és a helyzetben való benne ragadás, hozza a felfokozott vágyakat. Hiszen egészséges! És az egészséghez, a kerek, egész élethez – a megélt nőiség és szexualitás is hozzátartozik. Sőt, az anyaság is!
A gyakorlatom ebben az esetben az lenne, – ha az előrelépést választaná, – hogy a nagyon erős negatív érzéseket kioldanám. Ez esetben elsősorban a megalázottság, a szégyenérzet, a megítélés, a (feltételezett) ítéletek szavai nyomán felbukkanó fájdalmának kioldása lenne terítéken.
Feltétlenül a jelenlegi párjával egyelőre együtt lenne jó maradnia, míg a változás folyamata zajlana. Hiszen jelentős fordulat várható ilyenkor. Mindent egyszerre nem hasznos borítani.
Amint ezen az úton elindult, a további hiedelmek és a menet közben felbukkanó egyéb, mélyebb – és logikával egyáltalán nem magyarázható – okok kioldása lenne soron. Hiszen ezek a (kliens és kezelő közötti) bizalom növekedése és a lélek megnyílása mentén kezdenek felszínre törni és megmutatkozni. Ott és akkor jönnek a felszínre, amikor azoknak helye és ideje van!
Emellett olyan feladatokat kapna, amelyeket naponta kellene csinálnia, gyakorolnia vagy írnia például. Ezenkívül bizonyára fizikai gyakorlatokat is javasolnék (kizökkentés, motiváció növelés és a hangulat javulása érdekében).
A folyamatban az is benne rejlik, hogy ha még van dolguk egymással, akkor elképzelhető, hogy ezen az úton is leindul valamilyen fejlődés. Ha pedig az derül ki, hogy mégsem, akkor a többi területen kezd el olyan erősödést mutatni, (pl. határozottságot, stabilitást, önbizalom növekedést stb.), ami mindenképpen egy idő után elhozza a jelentős és újdonat új megoldást az Önök számára.
Ezért aztán jóslásokba semmi esetre sem mennék. Az fog következni, aminek éppen most lesz az ideje, ami karmikus vagy elrendeltetett az Önök számára. Csak gyorsabban, mint egy lassú, szavakkal történő feltáró folyamat mentén. Mert itt nem a szavak szintjén dolgozunk, hanem a mélytudat igazi rezgéseit érintjük meg, amelyek bombasztikus hatással bírnak!
A módszer, amivel dolgozom, nem abban támogat, hogy én mondjam meg, mit kellene tennie. Hanem abban, hogy megtanítsam máshogy nézni az életére és megértse, hogy a kulcs az Ön kezében van. Hogy segítsem feltárni a mélyben húzódó gátakat és azt eltávolítva, tud majd haladni. Lesz motivációja, lendülete.
És akkor fogja tudni mindezt használni, hasznosítani, amikor megérkezik az a belső erő, amitől odacsap, majd azt mondja: - Na, ebből aztán elég! Változni, fejlődni, előrelépni akarok és ezért hajlandó is vagyok tenni! ÉLNI AKAROK! És az önismeretet is megpróbálom!
Erős elkötelezettségre van/lesz szüksége, hogy kitartson végig a folyamatban! Eddig 9 évet várt. Pár hónapot most felvállalhat egy jelentős változásért, előrelépésért – önmagáért, igazi, valós életéért!
Ekkor fogja tudni felvállalni azt a felelősséget, amit önmagának kell önmaga felé éreznie, működtetnie. Ezzel a tudatosságát növeli meg- és kioldja a kulcshelyzeteket azzal, hogy hajlandó feltárni és mögé nézni! Megismerni, milyen érzések és mi egyebek bújnak meg a háttérben!
Nem sima az út. Hullámzások, hullámverések, belső és külső viharok várhatóak! Olykor cunaminak fogja érezni! Erős változások jönnek, ám ezek nagy segítőerők, s amelyek kitakarítják a már nem jót és nem szükségeset (régi szokásokat, kényelmet, hiedelmeket, ítéleteket, amelyek eddig irányították, a halogatásokat)!
És ezt mind ki kell bírnia, akkor is, ha olykor könnyek és szomorúság formájában távozik a régi, a fájdalmas, a már nem támogató helyzet, felvett szerep, régi rutin. Akkor is, ha rövid időre bizonytalanságban érzi majd magát, ha fél… de az lesz a jó út! Az igaz! A méltó!
Nagyon drukkolok Önnek!
Ez az önismeret útja! Itt az ideje, hogy rálépjen! Megismerje igazi, erős önmagát, tehetségét és azt, hogy képes lépni, dönteni, megtalálni a szerelmet, azt megélni, és hogy arra méltó, és hogy Önnek is jár! Várja az igaz szerelme! Csak higgyen magában! Ebben tudom erősíteni!
Bátran induljon el Önmaga felé!


Sütő Mária
2019-04-29 12:06:04