SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK
Sütő Mária


Sütő Mária
ERŐmerítő tréner, tanácsadó

ERŐmerítő® tréningek, programok
- Iyengar jóga
- Shiatsu masszázs

Elérhetőségem:
Honlap: http://www.eromerito.hu
Választott témakör:

életvezetési kérdések

Témakörök

összes téma      blokkoldás     célok kitûzése     depresszió     egészség     életvezetési kérdések     életvezetési tanács     életvezetési tanácsok     életvezetési terápia     erõmerítõ     erõmerítõ életvezetési tanácsadás     erõmerítõ jóga erõmerítõ oldás erõmerítõ transzformáció erõmerítõ jóga tábor     erõmerítõ oldás     erõmerítõ oldás; blokkoldás; életvezetési tanács; probléma megoldás;     erõmerítõ tanácsadás     erõmerítõ tanácsadás; erõmerítõ oldás; egyéni élethelyzet-segítés; életvezetési tanácsok; önismeret; önbizalom; önértékelés; értékek; teremtõ önismeret     erõmerítõ tanácsadás személyiségfejles     erõmerítõ tanácsadás személyiségfejlesztés     erõmerítõ tréningek     erõmerítõ utaztatás     értékek     értékteremtõ     feltöltõdés     idõgazdálkodás     jóga     jövõtervezés     karriertanácsadás     kiégés     kifáradás     kikapcsolódás     kommunikáció     lazítás     mátrix oldás     motiváció     mozgás     negatív élmények oldása     negatív érzések elengedése     nyújtás     önbizalom     önértékelés     önfejlesztés     önismeret     pánikbetegség     pénzügyek     pénzügyi stabilitás     probléma megoldás     stressz     stresszoldás     személyiségfejlesztés     teremtõ erõmerítõ meditáció  

Kérdezz-felelek

Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Mária! A problémám, elég összetett, bár egyszerűen is megfogalmazható: az, hogy "nem élem az életet". Évek óta nincs munkám, igazi párkapcsolatom pedig sose volt, pedig 39 éves leszek. Mindezek ellenére nem vagyok megkeseredett, sőt, sokkal derűsebb, vidámabb vagyok, mint pár éve meg azelőtt sokáig. A külsőmet is jobban elfogadom - régen nagyon utáltam, főleg az öregedéstől való rettegés miatt -, de a mélyben azért jól le vannak nyomva a nőiességemmel kapcsolatos problémák. Ma már nem tulajdonítok mindennek olyan halálos jelentőséget, mint régen. De lehet, hogy mindez csak egy látszólagos nyugalom. Amiért írok Önnek, az az, hogy mégis hogyan tudnám megtalálni azt a dolgot, amiben önmagam lehetek és meg is tudok élni belőle? Mindenki azt mondja, azt csináld, amit szeretsz csinálni. Nos, engem a spiritualitás érdekel, de nincsenek elég mély ismereteim, nem végeztem iskolákat. És különben is, ez "olyan ezós dolog, ami mellékes az életben, csinálj valami komolyat". Miközben szerintem ez a komoly... most abban a helyzetben vagyok, hogy kitalálhatom, mit csináljak, de ez nem fog örökké tartani. Közben lelkifurdalásom van, hogy nem bírok egy "normális" munkahelyen helyt állni, mint a "rendes" emberek (bár nem tudom, egy bérrabszolga élete mitől normális). Attól is lelkifurdalásom van, hogy milyen alapon merek én álmodozni, mikor mások "keccsölnek" (anyám kifejezése). A régi munkahelyemen burokban voltam. Ciki dolog és élhetetlenségre vall, ha az ember normális, élhető munkát keres vagy olyasmit, ami a hivatása, amit szeret és nemcsak egy kinlódás? Van nekem jogom jól érezni magam ilyen szempontból is? Képzelem, mit mondana a levelemre a "keményen dolgozó kisember", ha szabad ilyet írnom, de én abban hiszek, hogy mindenkinek joga van azt csinálni, amit szeret és aminek értelme is van. Vagy ez csak egy illúzió és el vagyok kényeztetve? Hamvas Bélának van igaza, aki szerint le kell húzni a munkahelyen az x órát és aztán jöhet az élet, az igazi munka, amit az ember valóban annak érez? Még mindig ezeket az időket éljük? Hosszú távon ami ma van a világban, sehova se vezet... nagyon ciki, hogy ennyi idősen még mindig pályaválasztási problémáim vannak és nyilván arcpirító, hogy egyáltalán felteszem ezt a kérdést, de remélem, megérti a problémámat. Köszönöm a segítséget, üdvözlettel Veronika.
Kedves Veronika!
Köszönöm levelét. Egyáltalán nem vagyok felháborodva, cikinek sem tartom levelét.
Az, hogy felismerte, „nem éli az életét” – remek! Nem gúnyból mondom. Hanem mert: végre felismerte! Bár minden ember rájönne, h nem az igazi életét éli. Ez lenne az utunk! Vagyis az önismeret és ezen belül: mire születtünk, mi a dolgunk, mi a feladatunk, amit meg ’kell’ valósítanunk.
Az idézőjel csak azért, mert ez nem kényszer. (Mégis néha annak éljük meg.) Nem szeretem ezt a szót alkalmazni. Viszont egy idő után az univerzum/a Jó isten /az élet vagy látszólag a ’külső körülmények’ kényszerítenek arra, hogy felfedezzük, nem jó úton járunk. Ezek többnyire a ’nem érzem jól magam-el vagyok-nincs motivációm’, súlyosabb esetben a teljes ellehetetlenülésig is elmehet (pl elveszítjük mindenünket, vagy súlyosan megbetegszünk - persze ez is egyéni életpálya; nem lehet, nem szabad általánosítani).
Sajnos, nagyon sok ítéletet, elvárást magunkra veszünk és ennek felelünk meg – az életünkkel. Jó, h most derűsebb, vidámabb. A külső elfogadása is már jó irányt mutat (ezen haladjon tovább, van még dolog a nőiességünkkel, önelfogadásunkkal!).
Ahhoz, hogy megtaláljuk, mi is a feladatunk vissza kell tekintenünk fiatalkorunkra (is). Én a 3 perces listának szoktam nevezni: egy nyugodt időszakában vegyen egy ceruzát is írja le, mit szeretett gyerekkorában, mi az, ami örömet okoz (most is, és azóta) önnek, amibe belefeledkezett/ik és nem veszi észre az idő múlását… amikor alkot, amikor nem számít a világ, csak van.
Ez a lista pár perc alatt szokott megszületni, kifolyik a tollunkból, szinte… de 1-2 dolog nem elég. 15-25, vagy 50, vagy ennél is több legyen (általában).
Aztán nézzen rá úgy, hogy: ez én vagyok. Ilyenkor vagyok ÉN: ilyenkor vagyok teljes. Ilyenkor vagyok önmagam!
Ha bal agyféltekével elemzi, azt fogja mondani – képtelenség. Lehetőleg ezt kerüljük el!
Ha azonban a jobb agyféltekével megengedi önmagának, hogy elfogadja, ezek az igazi pillanatok az életemben – akkor ez fogja teljességgel megmutatni, mivel kéne foglalkoznia! Legtöbbször ezek a listák elkerülnek.. s csak évek múlva jönnek elő… ezért írja rá a dátumot is!!
Szóval ez a lista egy elég pontos összeállítás arról, mi az ön feladata, mi az ön foglalkozása. Csak valószínűleg azt fogja mondani: ilyen foglalkozás nincs. És igaza van. Majd lesz! Mert ez ÖN.
Az élet azonban nem így adja tálcán elénk a dolgokat – bár minden meg van rajta mutatva. Csak a valóságban (bal agyféltekésen) nem ilyen egyenes a pálya. És itt megint jönnek a belénk vert ítéletek: normális munkahely (kinek?), ciki, keveset tudok, nincsenek elég mély ismereteim… csinálj valami komolyat (kinek komoly? miben?), élhetetlenség, nincs jogom, ennyi idősen… arcpirító.. stb. Hát nem!
(Ezt most nem elemzem, de rengeteg előítélet mutatkozik meg benne.)
Minden tevékenység, amit eddig tanult és végzett, valószínűleg szükséges ahhoz, hogy azt csinálja, ami a feladata. Semmi sem hiábavaló az életünkben.
Ha most megteheti, kezdje el pontosítani, az ezotéria melyik területe izgatja? Mit tapasztalt meg már saját életében belőle? Milyen irányba haladna? Mi izgatja?
Ha megteheti, keressen olyan iskolát, ami ebbe az irányba mutat – és megfelel az érdeklődésének, pénztárcájának stb.
Ha megteheti, szegődjön valaki olyan mellé, munkásnak, segítőnek, ami érdekli, izgatja és tanulhat attól a valakitől.
Ha olyan munkát szeretne, amiben élvezettel van benne, akkor kezdje el már most csinálni! Adni önmagát!
Úgy dolgozni, tenni a feladatát, mintha már tudná, ez az ön hivatása. Azaz már a jelenben, a mostban így teszünk.
A legfontosabb, hogy a belső irányítására támaszkodjon. Ebben segíthet a meditáció. Aki nem csinálta, sokszor és elsőre ideges lesz tőle. Szóval lehet, hogy pl a jógán keresztül meg lehet közelítenie a testét, a koncentrációt, a légzésfigyelést, és majd ezután a meditációt. A fokozatosság segít. A fizikai mozgás, maga már segít a gondolatokat rendezni, ebben első osztályú a jóga. ÉS ahogy egyre többet csinálja, rájön, hogy a teste mellett a szelleme is elkezd fejlődni. Nyitottabbá, bátrabbá válik és az intuíciója is elkezd működni. Persze, ha hagyjuk és merünk neki hinni, rá támaszkodni. Ehhez is vannak fejlesztő eszközök (relaxáció, álomfigyelés, fotóolvasás, a jobb agyféltekés rajzolás, tánc stb).
Van a net, és rengeteg olyan előadás, ismert személy anyaga van fenn, amin el lehet indulni. Útmutatóul szolgálhat. Hallgassa ezeket – tanuljon belőlük és figyeljen belülre. Érezzen rá, ki érdekli? (Persze sokszor sok a buktató, a hamis próféta. Ez is az útja lehet. Ezeket felismerni!)
10 éve jött nekem, hogy szeretnék masszírozni, mert én szerettem és élveztem - kapni. Megjött a vágy az adásra. Akire számítottam, nem tartotta meg a tanfolyamot. Elkezdtem keresni és a pénztárcámnak (ne legyen túl drága), türelmetlenségemnek (gyorsan akartam) megfelelő tanfolyamot (rövid legyen, de ütős) választottam. Nagyon jól éreztem ott magam. A továbbképzésre is elmentem!
Azon a nyáron vagy 70 embert végigmasszíroztam, hogy rögzüljenek a fogások. Sokat ingyen, saját felkérésre, sokakat pedig alacsony díjazás mellett. Azóta örömmel csinálom, fáj a szívem, ha nem adhatom.  Kialakult az a baráti, ismerősi kör, aki szeretettel él vele.
Később merült fel bennem: miért éppen a Shiatsu mellett maradtam? Azóta megjött a válasz, mert ez is önismeret. Mindahhoz illeszkedik, aki én vagyok, aki azóta is lettem és akivé fejlődtem. Olyan belső folyamatokat indít el, olyan az összekapcsolódás, olyan mély a másik elfogadása, szív-szív kapcsolat, h egyértelmű, hogy ezt kellett megtanulnom. Átadhatom közben a tudásomat, a kezemből áradó szeretet energiát. Sokszor oldást is tudok csinálni, vagy csak a teljes elfogadásban ringatom a partnert. És visszatérnek, szeretik.
Sokat tudnék még a témában írni. De az ezeken a kereteken túlmutat.
Ha az előrelépésben lévő gátak, félelmek, előítéletek stb. oldásában segíteni tudok, örömmel ajánlom oldásomat.
Ha a mozgás mellett dönt, szeretettel várom Erőmerítő jóga óráimon.
Ha a motivációval, energiaszegénységgel van dolga: szeptembertől indítom az ERŐmerítő tréninget ismét.
Tisztelem Hamvas Bélát, én mégis azt vallom, ezen a földön kell a boldogságunkat megtalálnunk, megélnünk. S ezért nem éri meg az életünkből „lehúzni azt az x órát” és csak aztán jöhet az élet. AZ ÉLET ITT VAN, minden pillanatban. S ezt a munkánkba is bele „kell” és tudjuk vinni. Meg tudjuk találni azt, amit szeretettel, szívből tudunk csinálni. S megjön az ehhez méltó adomány, juttatás, fizetés – ki minek tartja, nevezi.
Amibe meg „beleakadunk” (konfliktusok, utált emberek, kényelmetlen szituációk, megalkuvások), azzal bizonyára dolgunk van: tanítómesterünkké válik, ha hajlandóak vagyunk elfogadni annak.
Így tudjuk az igazi életünket élni!
Ezért, ha az önismeretben van további segítségre szüksége, örömmel várom jelentkezését.


Sütő Mária
2015-06-03 12:59:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Mária!
Mivel későn érő típus vagyok, sajnos, vagy nem sajnos, így 30éves korom után kezdtem rálátni dolgokra. Arról van szó, hogy rájöttem, anyu érzelmileg függő és ki akarna engem sajátítani, birtokolni, tulajdonának tekint. Épp a napokban találtam egy cikket nárcisztikus szülőről, mintha anyuról írták volna. Elvált rég, apura mai napig haragszik, mondjuk sajnos ő olyan, hogy mindenki hibás csak ő nem sose. Rettent tud kritizálni mindenkit, ha őt éri finom kritikai jelzés, akkor megsértődik. MAmával eléggé szimbiózisban élnek. A mamával beszélgettem már többször anyuról, látom rajta, hogy rájött, nagyon nem jó anyu természete. Sajnos majom szer lettem nevelve, tesóm is van ugyan, de ő már jó 10éve külföldön él. Anyu vissza akarna élni a szülői hatalmával. NEki sajnos még mindig gyerek vagyok. Anyu magához akarna láncolni, kicsikarja a figyelmemet, ha jó, ha rossz csak figyeljek rá. Fél attól, hogy egyedül marad, pedig elmar maga körül mindenkit amit nem vesz észre és mindig másokat hibáztat. Volt neki egy barátja sokáig, néhány éve meghalt, tavaly pedig a papa. Tisztába vagyok vele, hogy egyre rosszabb lesz a természete. Már az arcáról is sugározni tud a természete. 3éve munka miatt visszakényszerültem haza. Sajnos egyke gyerekként körülötte forgott a világ, tőlem is azt várná, hogy ő legyen nálam a középpontban, nehezen viseli, hogy nem így van. Sajnos azt sem látja be, hogy szakemberre van szüksége. Anyu megrekedt egy szinten és ne is akar onnan elmozdulni. A neveltetéséből adódóan rossz szemlélete van. mIért tekint a tulajdonának? Elképesztő milyen a természete és mennyire nem veszi észre magát. SZánalmas. Kifordult önmagából. A kommunikációnk szinte a legszükségesebbek, mivel nem lehet vele. HAllottam már rosszabbat is , ám vele is nehéz. Sajnos régóta így vagyunk. APura is haragszik, bele se tud gondolni ő miben hibázott. Anyunál alá- fölé rendeltségi kapcsolat van. Sajnos a mama rossz gondolkodását örökölte, a manipulálást is, stb. és a rossz önértékelést is. Azért akarna a tulajdonának tekinteni, hogy ne maradjon egyedül? Hogy valaki szeresse? Honnan ez az érzelmi függés? Azért is haragszik rám, mert élem az életem és nem az ő általuk életet élem ami szerintük nekem jó, mert meg akarnak óvni. Butának tartom, mert bele se tud gondolni dolgokba. Nem is érdekli mi miért van és hogyan lehetne másképp. Mama folyton felmagasztalja, igaz valamiért a mama felé megfelelési kényszere is van. NEm tudom miért? OLykor szokta a mamát kérdezni mér megint mit nem csináltam jól. Ugyanis dolgokat mama már nem bír, anyu csinálja, a mama elképzelésének megfelelően. Elképesztő. Mama is sajnos önző. Szóval honnan jöhet ez az érzelmi függés amit látok rajta? Miért szégyell segítségt kérni? Miért jó, hogy a félelmei úrrá vannak rajta?
Kedves Mono!
Stílusából és a témából ítélve, Ön írta a levelet.
Akkor tudok jól segíteni, ha nem másokat akarunk megváltoztatni. Az a tapasztalatom, hogy nagyon sok mindent, mintát átveszünk a szüleinktől. Persze sokkal több az öntudatlan másolás. Nagyon hasonlóak tudunk lenni hozzájuk.
Életünk első felében azt gondoljuk, mi majd jobban csináljuk majd. És így is lesz. Éljük az életünket, dolgozunk, eltávolodunk a szüleinktől és megvalósítjuk önmagunkat. Jó esetben önálló életet élhetünk. Párunk lesz, karriert építünk, jönnek a gyerekek és elkezdjük átadni mindazt, amit gondolunk az ideális életről… Az életünk, a mindennapjaink az igazi minta gyermekeink számára. És ha olyan tudatosak, olvasottak vagyunk, mint Ön, akkor egyhamar rájövünk, hogy 50 %-ban ragyogó életet éltünk. Megvalósítottuk álmainkat és eltávolodtunk attól a mintától, amit szüleink mutattak számunkra. Mert nem értettünk vele egyet és azt tagadtuk.
A másik 50 %-ban pedig rádöbbenünk, hogy pontosan olyan hangsúllyal és ugyanazt mondjuk.. mint az édesanyánk és ugyanúgy veszekszünk, mint tőle hallottuk… ugyanaz a gondolkodási mintánk, rögzülésünk, szokásunk… stb. stb.
Úgy vélem, túl közel kerültek egymáshoz azzal, hogy a munkája révén otthon maradt. A figyelmét nem köti le a munkája. Túl sokat lehetnek együtt. Így sokkal élesebben jönnek elő a hasonlóságok és a súrlódási felületek.

Az egyik tanácsom az, lehetőleg keressen munkát és kezdje el valóban a saját életét élni. Mintha beleragadt volna édesanyja életébe… amint leköti a figyelmét a munkával, figyelme sokkal másabb kérdésekre fog terelődni.
Kezdje el gyermekkori álmát megvalósítani! Nincsenek lehetetlenek! Kösse le a figyelmét – mással!

Egy másik út:
Az én módszerem az, hogy egy konkrét konfliktusból indulok ki és oldom az Önben levő negatív élményt. Ekkor azt elengedi, már nem fáj Önnek, nem emlegeti annyiszor, mert már nem akar emlékezni rá és ezáltal, – mivel Ön megváltozott, - az univerzum egy új választ ad Önnek. Amire jó, ha nyitva van és befogadja! Sok ilyen konfliktus oldása után meglepően más reakciókat kap az ember és jelentős változást tud indukálni. Elindul önmaga felé és derűsebbé és elégedettebbé válik.
Ezt leginkább csak egyéni tanácsban tudom megoldani. Írásban ritkán. Vagyis annak, aki arra nyitott, annak nagyon jól átmennek az ajánlott gondolatok, lehetőségek.

Öntől csak ezeket hallom:
A MÁSIK - érzelmileg függő, ki akarna engem sajátítani, birtokolni, haragszik, mindenki hibás csak ő nem sose, kritizál mindenkit, vissza akarna élni a szülői hatalmával, magához láncol, kicsikarja a figyelmemet, másokat hibáztat, megrekedt, rossz szemlélete van, szánalmas, kifordult önmagából, Butának tartom, mert bele se tud gondolni dolgokba; önző, érzelmi függés, szégyell segítséget kérni, a félelmei úrrá vannak rajta.
Sajnos egyetlen jó szót, dicsérő gondolatot nem hallottam a másikról.
Kérem, kezdjen el a másik oldalra átállni.
Ön okos, eszes nő. Ezek az állítások, ahogy szoktam mondani, „csak a zöld erdőbe visznek be”. Csupa tagadás, kritika, NEM és utálatos dolog. Ha ezekben a gondolatokban marad, sajnos nagyon hasonlóvá kezd válni hozzájuk. És olyan, mint a 22-es csapdája. Egyre többet hangoztatja.. egyre többet nem szereti.. egyre inkább maga is bele ragad ebbe a gondolat körbe… Ez a tagadás, a NEM, vagyis a zsákutca útja!!
Kérem, lépjen át a NEM-ből az IGEN-be. Mondjon IGEN-t az életre!
Azaz, ha változást, fejlődést szeretne látni - a saját életében és a környezetében, - kezdje el azt leírni, MIT SZERET és pontosan hogyan!?!
Jelen időben, mintha már megvalósult volna. A NE és NEM szócska nélkül!! Ezek utóbbiak tilosak!!
Kezdjen el arról álmodozni, milyen, amikor elismerik. Amikor szeretik, amikor elfogadják az ötleteit? Amikor megdicsérik? Amikor hagyják önállóan élni?? :-)
Ez a feladat úgy néz ki, hogy egyetlen állításra 25-50-80… vagy még több pozitív állítást írunk.
Valahogy így:
A NEM oldalon ez az egyetlen mondat áll: Édesanyám ki akar sajátítani.
Az IGEN oldalon pedig valami ilyesmi sorakozik és egyre több és pontosabb megfogalmazásban:
- Édesanyám elismeri a munkámat.
- Tegnap is megdicsérte, a levest/ebédet/süteményt… ruhát.. stb. amit készítettem, varrtam.
- Örömmel újságolja el, hogy mennyi mindenre ráismert abból, amit meséltem neki a múltkor.
- Kikéri a véleményemet az őt érintő dolgokban.
- Jól elbeszélgetünk vele. A múltkor is hosszas és mély, igazi női, mély beszélgetésben volt részem vele. Teljesen meghatott, ahogy tud rám figyelni. Teljesen átérzi az én gondjaimat és nagyon jó gondolatai vannak hozzá.
- Érzem és megtapasztalom, ahogy felnőttnek tekint. Sok témában fordul hozzám kérdéssel. Ez nagyon jó érzéssel tölt el.
- … stb. …
Minél konkrétabb, és mélyebb leírásokat tud adni a pozitív történésekről, minél inkább ebbe éli bele magát, annál inkább TEREMT vele. Egyre jobban fogja átélni és érezni ennek a jó oldalát és ahogy beleéli magát ezekbe a helyzetekbe, megérzi, milyen remek dolgok is ezek!

Kérem, csináljon minden egyes felsorolt igéhez a listából egy ilyen lapot elővenni és kezdje el teleírni a lapot!

A módszert fókuszáthelyezésnek is hívhatjuk. Amikor a NEGATÍV eseményről a POZITÍVra tesszük a hangsúlyt. És ezt kezdjük élni, teremteni, és egyúttal megvalósítani a saját életünkben is.
Lehetőleg ne a negatív mintákat kövessük!
Várom a pozitív változásról a beszámolóját!
Ajánlom szeretettel a Mátrix oldást vagy az Életvezetési tanácsadásomat, amennyiben folytatni akarja saját magán a munkát.
Szeretettel:


Sütő Mária
2014-11-28 00:06:38
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
A szerkesztő ajánlja