Tisztelt József!
Hasonló kérdést gyakran kapok kedves Olvasóktól. A pajzsmirigyükben göböt észleltek és azt írják, hogy ezen a területen az orvosok körében is sok a tanácstalanság. Ezért egy rövid összefoglalót mellékelek, amelyben egyúttal bemutatok egy általam végzett viszonylag egyszerű, nem műtéti megoldást ezeknek a betegeknek a gyógyítására.
A pajzsmirigy göbös betegségei gyakran nem, vagy későn kerülnek felismerésre. Néha csak a „rutinszerűen” elvégzett vizsgálatok hívhatják fel rá a figyelmet, máskor a beteg észleli a furcsa göböt vagy göböket. Jelentőségük az, hogy nem csak kozmetikai gondot jelentenek, hanem jó és rosszindulatú daganatokat is rejthetnek. Ezek fokozott működéssel járó göbök lehetnek, amelyek sok hormont termelnek („meleg” göbök). Ezek kimutatásához a pajzsmirigy megtapintása és hormon meghatározások mellett izotópos vizsgálat is szükséges. A túlműködés a hagyományos gátlószeres kezeléssel csak átmenetileg gyógyítható(!), a készítmény elhagyása után a túlműködés ismét jelentkezik. A végleges gyógyulás izotóp terápiától, esetleg műtéttől várható.
Az ún. hideg göböknek két fő csoportja van:
• A rosszindulatú daganatok nem járnak túlzott hormon-termeléssel, különböző méretű „hideg” göbök formájában jelentkeznek. A diagnosztizálásukhoz az ún. tumor marker (thyreoglobulin) meghatározása és szövettani, citológiai vizsgálat szükséges („vékonytű biopszia”). Kezelésük műtéttel és izotóppal lehetséges.
Tekintettel arra, hogy az Ön által leírt információból nem derült ki a pontos diagnózis, ezért csupán utalo tudok arra az eljárási módszertani javasltara, amelyet évekkel ezelőtt már publikáltunk az Orvosi Hetilap hasábjain.

"A papillaris pajzsmirigy-carcinoma korszerû kivizsgálása, prognózisbecslése és kezelése: az orvostudományi egyetemek és az Országos Onkológiai Intézet ajánlása
Ésik Olga dr.1,2, Balázs Csaba dr.3, Boér András dr.4,és mtsai:

A papillaris pajzsmirigy (pm.)-carcinoma (cc.) mûtét elõtti kivizsgálásának legfontosabb eszköze a fizikális vizsgálat, a nyaki ultrahang (UH)-vizsgálat és az aspirációs citológia. Amennyiben ezek malignitás gyanúját vetik fel, a mûtét elõtt a staging érdekében nyaki és felsõ mediastinalis CT-, inkonkluzív eredmény esetén MRI-vizsgálat is ajánlatos. A primer kezelés eredményességérõl egésztest-jódszcintigráfia, illetve a szérum humán thyreoglobulin (hTG)-meghatározás segítségével gyõzõdhetünk meg. A betegkövetés eszközei a fizikális vizsgálat és a hTG-meghatározás (félévente), a nyaki UH és mellkasfelvétel (évente), az egésztest-jódszcintigráfia (kétévente), melyek eredményétõl függõen indikálhatók a további kiegészítõ vizsgálatok. A markert nem termelõ, illetve jódot nem halmozó, recidívára gyanús esetekben 201tallium-klorid és 99mTc-sesta-MIBI (metoxi-izobutil-izonitril) szcintigráfia, valamint 18fluoro-dezoxiglükózzal vagy 11C-metioninnal végzett pozitronemissziós tomográfia segítheti a kórisme tisztázását. A kórfolyamat prognózisának (daganatspecifikus túlélés) becslésére alkalmas a Mayo Klinika MACIS score-rendszere, mely a betegeket low-risk, illetve átmeneti/high-risk csoportra osztja. A papillaris cc. kezelésének standard sebészi technikája a közel totális thyroidectomia (2-4 g rnirigyállomány visszahagyása a kevésbé érintett lebeny felsõ pólusánál) és a centrális nyaki nyirokcsomók (nycs.-k) legalább diagnosztikai célú disszekciója. A 4 compartment (centrális, jobb és bal oldali nyaki, valamint felsõ mediastinalis) bármelyikének tumoros nycs.-érintettsége esetén terápiás célú disszekció indikált, melynek módozatát (radikális, módosított radikális, szelektív nycs.-eltávolítás, mikrodisszekció) a nycs.-áttétek kiterjedése határozza meg. A megfelelõ módon elvégzett mûtét után nem szükséges adjuváns radiojódkezelés ólyan low-risk esetekben, amikor a primer tumor 1 cm-nél kisebb volt. Egyéb low-risk, valamint az átmeneti/high-risk esetekben ablatív radiojódterápia végzendõ (R0N0M0), illetve terápiás radiojóddózis adható (R2N1M1). A lokális/regionális kiújulás szempontjából high-risk betegekben és jódot nem halmozó tumorok esetében a posztoperatív kezelés kiegészíthetõ külsõ besugárzással. A betegek a mûtét után 5 évig TSH szuppressziós kezelésben részesítendõk: 0,1 alatti TSH-szint elérése a cél (3. generációs módszerrel meghatározva). Amennyiben ezen idõ alatt nincs kiújulás és a prognózisbecslés alapján low-risk esetrõl van szó, akkor a továbbiakban a TSH .szubnormális szinten való tartása (0,1-0,3 között) is elégséges."
Jó egészséget kívánok, tisztelettel: 




Prof. Dr. Balázs Csaba
2014-01-22 14:21:05