Kedves Gizella!
Nem tudom, mi van most, de valószínűleg a hosszú tél meg a kilátástalanság viseli meg azokat, akik több éve hordoznak fájdalmat a szívükbe régi gyászuk kapcsán. Ugyanis napok óta folyamatosan az Önéhez hasonló leveleket kapok.
A rák orvosi részéről nem tudok mit mondani, illetve nem is akarok. Arra se, pedig megvan a véleményem róla, hogy lehet-e időbe menni a rákkal orvoshoz. Egy biztos, ezen ne rágja magát. Hitem szerint születésünk pillanatában mi magunk döntjük el a távozás pillanatát. Ha nem a rákba, akkor másba halt volna meg a Nagypapa. De akkor, abba a percbe meghalt volna.
A temetőzésről az a véleményem, ha Ön érzi, hogy ott van Önnel a nagypapája, akkor az igaz is. Sokkal hasznosabb, ha gondolati síkon lép kapcsolatba a nagypapájával, aki mindenbe segíteni fog Önnek. A temetőbe túl sok negatív energia van. Ezek az Ön megtépázott idegrendszerének nem tesznek jót. Ki kell kerülni egyelőre ezeket a helyzeteket. Ott úgyis, bármennyire fájó, de csak csontok vannak. A halhatatlan lélek Önnel van.
Nem, nem normális 7 év után ilyen fokon siratni, de ki mondja azt meg, hogy mi a normális. Itt nincsenek szabályok. Az én drága férjem is rákba ment el. Az utolsó napok mindkettőnket megviseltek. A rák már csak ilyen. Utána a lelkiismeretfurdalás azért, hogy vajon megtettem-e mindent, úgy ahogy kell. Ez szinte minden rákba meghalt személy, gondozó családtagjánál előjön. Pedig mindent megtettünk, csak a sok fájdalom és a készülés a hosszú útra, az utolsó napokba megváltozott tudatállapotot alakít ki a betegnél, és megnyilvánulásaival lelkiismeretfurdalást kelt a hozzátartozókba.
Hogy mi késő? A nálam 2 évvel idősebb, most lenne 57 éves unokanővérem 25 éve úgy halt meg a végén áttételes rákkal és iszonyú fájdalmakkal, hogy úgymond időbe találták meg a betegséget. Amerikában is gyógykezelték, itthon is, és mégis eltávozott.
Kedves Asszonyom, el tudott Ön köszönni a Nagypapától halála előtt? Ha nem, akkor írjon nekem e-mailt, megbeszéljük, hogy mit tehet. gizella.koren@freemail.hu a címem.
A ragaszkodás az szeretet és nem idő függvénye. Ha valakit szerettünk, bármi történik is utána, halálunkig ragaszkodunk hozzá. Ön nem is tud mást tenni, hisz nagyon szoros szálak fűzték a drága Nagypapához. A sírást viszont sürgősen abba kéne hagyni, mert a Nagypapának árt vele legtöbbet. A mi könnyeink késként hasítanak beléjük. Mosolyunk pedig a legnagyobb ajándék. Ajándékozza meg a Nagypapát.
Van egy film, ha szokott videókat nézni keresse meg egy videotékába. A címe: A csodabogár
Ahogy abba filmbe a főszereplő kezeli a közelgő halálát, és ahogy a család és barátok a halál után viszonyulnak az eltávozott emlékének, az úgy gondolom, hogy minden a gyásszal küzdő embernek példaértékű. Próbálja meg kikölcsönözni a filmet, sokat tanulhat belőle a saját problémáját illetőleg.
Próbáljon tudatosan a szép emlékekre gondolni, és a fájdalmat, a kórházat, a gyászt törölje az agyából, amennyire csak tudja, 7 év után tanuljon meg újra mosolyogni, ha a Nagypapára gondol. Ő megérdemli az Ön mosolyát.
A megadott címen várom levelét. A szeretet és megnyugvás hassa át az Ön lelkét. Ezt kívánva, szeretettel.