Szülõi szigor

Kedves Boglárka!

Rettentően sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került a szüleivel, mert hallom, hogy szereti is őket, és nyilván kölcsönösen szükségük is van, lesz egymásra az élet későbbi szakaszában is. Nyilván mindannyiuknak az a legjobb, ha meg tudják valahogyan őrizni a jó kapcsolatukat.
A helyzet mostanra már meglehetősen túlérzékennyé vált, és természetesen itt is elmondható, hogy mindkét felet meg lehet érteni. Önnek a lehető legtermészetesebb vágya, hogy szabadságra vágyik, hogy önmagáért szeretne felelősséget vállalni, egyre inkább a saját életét élni. Az is természetes igénye, hogy a szüleinél megértésre találjon. Az édesanyjának pedig – mint sok tizenéves fiatal szüleinek – a jelek szerint igen nehéz, talán az átlagnál nehezebb beletörődni, hogy a kicsi lánya már nincs, hanem egy felnőtt van helyette, aki előbb vagy utóbb el fogja őt hagyni. Ha a helyzethez valamiféle „használati utasítást” kellene adnom, a következőket mondanám. A legtöbb, amit tehet, két fő irányban helyezkedik el:

1) az édesanyját biztosítani a szeretetéről:
- pl. amikor csak lehet (konfliktusok között, „békeidőben”) igyekszik vele ápolni a kapcsolatot, megtenni neki egy pár apróságot, amit szeret, aminek örül;
- ne csak arról nyugtassa meg, hogy szereti őt, hanem arról is, hogy később is, a jövőben is kapcsolatban akar maradni a szülőkkel, számít rájuk, nem hagyja el egészen őket;
- olyan helyzetek előtt, ami feszültséggel fenyeget, szintén akár szóban vagy puszival, rövid beszélgetéssel biztosítja őt a szeretetéről és ezt követően jelenti be, hogy mire készül, bulizni, barátnőknél maradni, stb.


2) korrektül tájékoztatni a szüleit:
- elmondani – persze csak vázlatosan – hogy hová megy, és nagyjából mikor jön. Megnyugtatni őket, hogy nem lesz baj, és hogy az akció nem ellenük irányul.
- amit ígér azt be is tartani, hogy megerősödhessen a bizalmuk;
- ha valamiért nem tudja betartani, akkor egy sms-ben tájékoztatni őket, így tudják, mire számítsanak és nem vethetik a szemére, hogy megbízhatatlan;

Emellett azonban biztatom, hogy ne hevesen, hanem békésen, de következetesen álljon ki a szabadságáért. Ha a szülők azt látják, hogy érzelmileg kötődik hozzájuk és a szavának hinni lehet, akkor sokkal könnyebben fognak beletörődni a szabadságába. Ha újabb kísérletet tesz békés megbeszélésre, ott is ezt a két üzenetet érdemes képviselni: kötődöm hozzátok, nem akarlak elhagyni, de számot tartok az egyre növekvő szabadságra és tudok is vele felelősen élni. Nem biztos, hogy a békés beszélgetés maradéktalanul sikerül, hiszen az indulatok túlfűtöttek, de ha a fenti két üzenet nagyjából átmegy, akkor már elért valamit.
Ha a továbbiakban segíthetek, írjon bátran.
 

Frank Orsolya
2010-12-16 21:25:02