Kedves Brigitta!
Megértem, hogy minden létező eszközzel igyekszik segíteni az apukája gyógyulását, ezért hangsúlyozza az egészséges táplálkozást is. A táplálkozás szerepe a kemoterápia mellett, a már kialakult tumor fázisában nem olyan súlyú, mint az a lelki tényező, hogy az apukája a lehető legkevesebb szenvedéssel élje végig ezeket a hónapokat. Azt, hogy neki lelkileg mire van szüksége, az apukája érzi a legjobban. Valószínűleg fontos neki, hogy valahol hangot is adjon a félelmeinek (azt mondja, ez a rokonoknál megtörténik), és az is, hogy amennyire lehet, távol tarthassa magától a rák gondolatát. Természetesen apukája is tudja, miről van szó, tudja, mik a veszélyek, mi fenyegeti. Ha ezt könnyebb úgy elviselnie, hogy időszakonként távol tartja magától ezeket a gondolatokat, akkor kár a zöldségek révén állandóan az eszébe idézni, azt üzenve neki: nem vagy egészséges. Az lenne a legjobb, ha azt tudnák figyelni, mire van szüksége: békességre, magányra, társaságra, arra, hogy valami teljesen másról beszéljen, arra, hogy elterelhesse a figyelmét? Ha akar a gondjairól beszélni, úgyis megteszi. Jó lenne, ha lelkileg a legkevesebb ellenállásba, ellenkezésbe ütközne, ha kényelmesen érezhetné magát. A lelki jólét valamelyest a tumor kimenetelét is befolyásolja, de a gyógyulásában a legfontosabb tényezők a kemoterápia és a baj előrehaladottsága. Bármi történjék is, fontos, hogy lelkileg a lehető legkényelmesebben érezze magát.


Frank Orsolya
2013-02-03 15:09:37