A pajzsmirigyhormonoknak fontos szabályozó szerepük van szervezetünk működésében. Részt vesznek az anyagcsere-folyamatok szabályozásában, a bioenergiafolyamatok szervezésében, szükségesek a normális növekedéshez, a testi és szellemi fejlődéshez, a reprodukcióhoz, szerepet játszanak a hőszabályozásban, a vérképzésben, az ideg-izom működésében. Különösen fontos ez a kérdés a fogantatás előtt, terhességben és szoptatás alatt.

Jódhiány esetén golyva (stúma) alakulhat ki (jódtérkép)

Miért és hogyan?

A jódhiányt a pajzsmirigy úgy próbálja kompenzálni, hogy a hormonképződés felgyorsul, ugyanis a szervezet jódszükségletét csak fokozott működéssel tudja fedezni. A megnövekedett feladat viszont a mirigyállomány megnövekedését eredményezi.

A jódhiány népbetegség. A WHO adatai szerint a világon 900-1000 millió embernek van jódhiánya, és több, mint 10 millió gyermeknél okozott a jódhiány szellemi károsodást. Ugyanis a gyermekeknél különösen fontos a megfelelő mennyiségű jód, sőt már a terhesség alatt gondoskodni kell a megfelelő jódbevitelről. Hiszen a magzat pajzsmirigye már a harmadik hónapra kialakul és hormont termel. Ehhez jódra van szüksége. Terhességi jódhiány esetén nő a vetélés, koraszülés kockázata, sőt jódhiányban károsodhat a magzat központi idegrendszere. (Szoptatás alatt az anyatej jódtartalma az anya jódellátottságától függ.) A jódhiány a csecsemő testi és szellemi fejlődését veszélyezteti. A legutóbbi nemzetközi adatok azt mutatták, hogy a jódhiányos anyák gyermekeinek intelligencia kvóciense 20-30% alacsonyabb lesz, mint azoké, akik a terhesség és a szoptatás idején is megfelelő mennyiség jódhoz jutottak hozzá.

Jódszükséglet a különböző életkorokban:

Fontos tudni, hogy a pajzsmirigy hormonjainak szintje eltérő a terhesség egy-egy periódusában, ezért ún. "Trimeszter specifikus" normál értékek kellenek. A terhesség első 3 hónapjában ugyanis élettani túlműködés figyelhető meg az anya vérében. A szülése előtt 3 hónappal viszont csökkentebb pajzsmirigyműködésre utaló laboratóriumi adatokat kaphatunk.

Honnan, hogyan jutunk jódhoz?

Víz, étel, levegő. Magyarország egy jódsivatag. Az itt termesztett növények és a velük táplált állatokból készült termékek is jódszegények. A táplálékból tehát nem jutunk elegendő jódhoz. A 40-es években hozták forgalomba a jódozott sót. Sokáig úgy tűnt, megoldották a jódhiányt. Azzal is szembesültek, hogy a jódozott só sok embernél allergiás tüneteket, jódérzékenységet váltott ki. Vannak jódtabletták is, ennek szedésével előfordulhat túladagolás, ami ugyancsak veszélyes. Napjainkban gondot jelent, hogy jóllehet az ivóvíz jódtartalma megfelelő, de a klórozott vízből a szervezet lényegesen kevesebbet tud hasznosítani, ezért jódhiány alakulhat ki! Ha módunkban áll ne igyunk csapvizet!

Ennél is sokkal jobb a természetes jód. Ilyen a tengervizekben előforduló jód is. (A jódhiánytól szenvedőknek például régen ajánlották a tengeri levegőn való tartózkodást, a sós, párás levegőt belélegezve is bejut a szervezetbe némi természetes jód.) Tengeri hínár: a jód fehérjéhez kötve fordul elő benne, amiből a szervezet a szükségleteinek megfelelően szabadítja fel, így a veszélyes túladagolástól, jódérzékenységtől nem kell tartani.

A szerves jód bevitelének másik formája a jódot tartalmazó pajzsmirigyhormon.

A jód túladagolás veszélyeiről ritkábban szólnak. A túlzott jódbevitel a pajzsmirigy gyulladásos betegségeit válthatja ki az arra örökletes okok miatt hajlamosakban. Mielőtt a jódozás kérdéséről döntenének kockázat felmérést kell végezni. Amennyiben a családban pajzsmirigybetegség fordult elő, akkor előzőleg konzultálni érdemes endokrinológus szakorvossal. A jódpótlás kérdését már a fogantatás esetén fel kell mérni és megfelelő pótlással megelőzni!

betöltés...