A Másállapotot a Szülészetben! mozgalom politika- és pártfüggetlen kezdeményezés, vallási nézőpontja semleges, csakis a céljaik megvalósításáért küzdenek. Feladatuknak azt tekintik, hogy hangot adjanak, sőt, kihangosítsák, láthatóvá tegyék a nők kiszolgáltatott helyzetét a gyermekük fogantatástól egész a gyermekágyig tartó időszakig, de vetélés vagy perinatális veszteség idején is.

A mozgalom tagjai nők: olyan nők, akik vagy kórházban, vagy otthon szültek, császármetszéssel vagy hüvelyi úton, egygyermekesek és nagycsaládosok, veszteségeket és traumákat átélők… Olyanok, akik minannyian azt szeretnék elérni, hogy az ő lányaik szülése majd valóban egyedi, gyönyörű életesemény legyen, ne feldolgozandó trauma. Van köztük szülésznő, jogász, közgazdász is, akik külön és együtt is úgy gondolják, hogy a jelenlegi szülészeti gyakorlat sok esetben ártalmára van a nőknek és születő gyerekeiknek is, következésképpen az egész társadalmat veszélyezteti.

A vágyott gyermek megszületésekor, vagyis a gyermekes család tulajdonképpeni létrejöttekor számos esetben az anya traumájával kezdődik a közös élet. A család központi szereplője, az édesanya, karján az újszülöttjével, komoly, feldolgozásra váró sérelmekkel érkezhet az éppen létrejött családjába, és előfordul, hogy bár több gyereket terveztek a szülők, a nehéz élmények miatt az anya nem vállalkozik több szülésre.

A szülő nőkkel való bánásmód bizony egyértelműen kihat a gyermekvállalási kedvre. Jelenleg Magyarországon az a jellemző, hogy a tervezett gyermeklétszám végül nem valósul meg, és a be nem teljesült álom mögött gyakran ki nem mondott, sőt meg se fogalmazott kellemetlen szülésélmények rejtőznek. Ezek a traumák anya-lánya vonalon tovább örökíthetők, félmondatok, szorongásos tünetek jelenhetnek meg a beszélgetésben, amit érzékel a fiatal utód is.

Ezek az anyák érdekes módon nem a szülés körüli fájdalomra panaszkodnak, ha egyáltalán beszélnek az eseményről. A traumatikus élmények mögött kommunikációs hiányosságok, kioktatás, betegjogok semmibe vétele, fenyegetés, félelemkeltés állhat, a szülő nő kiskorúsítása, döntéseinek figyelmen kívül hagyása. Csupa olyan jogot sértő viselkedés, amit a törvény és a szülészeti protokoll is tilt, csak a betartásuk nem valósul meg.

A jogi eszközök rendelkezésre állnak, a jogalkalmazás és elszámoltathatóság viszont kevésbé, sok esetben következmények nélkül zajlik a hatalommal való visszaélés. Valóban működő szakmai felügyeletre volna szükség ahhoz, hogy a női kiszolgáltatottság csökkenjen, a rendszerben kellő erővel működjenek a fékek és az ellensúlyok.

„Ne vezesd a szülést, csak kísérd!”

A koronavírus és az új egészségügyi jogviszony törvény soha nem látott bizonytalanságba sodorta azokat a nőket, akik az utóbbi években szültek. A vírus szélsőséges mértékű megterhelést jelentett az egészségügyi rendszernek, a hálapénz kivezetése és a fogadott orvos gyakorlatának megszüntetése a biztonságra vágyódó nők utolsó szalmaszálát is kitépte kapaszkodó kezekből.

A nők mozgástere az intézkedések hatására teljesen leszűkült, valójában intézményt sem tudnak szabadon választani, így a szülési élményük nagyobb részben a szerencsén múlik. A népszerűbb kórházak inkább csak a körzetes ellátottjaikat fogadják, így a nők azzal sem tudnak tiltakozni az esetleges embertelen bánásmód ellen, hogy másik intézménybe mennek szülni. A néma tiltakozás is elhallgatott, bár az élet itt is utat tör, és faramuci megoldásokat talál a helyzetre…

„Nincs szükségem javításra, szerelésre, bármennyire kiszolgáltatottnak tűnök is! Együttérzésre és jelenlétre van szükségem.”

A mozgalom felemeli a szavát a rendszer rugalmatlansága, a partnerség hiánya, a magára hagyottság, a szülészeti erőszak és a jogsértő, anyát az újszülöttjétől elválasztó szeparáció miatt. Emberi jogokat követelnek a szülőszobára, támogatást az orvosi tájékoztatás alapján történő döntéshez, és a vajúdó nő választásainak tiszteletben tartását. Szeretnék elérni a fölösleges beavatkozások kerülését, és azt is kérik, hogy a szokásjog helyett minden esetben vonják be a nőt a döntési folyamatba, tájékoztassák az őt érintő egészségügyi kockázatokról és a lehetőségek teljes köréről – és nem csak a rossz gyakorlatról. Fogadják el a női tudatállapot megváltozását a szülés alatt, és viszonyuljanak hozzájuk ennek megfelelően.

„Ne kényszeríts fekve vajúdásra, csak azért, hogy ne kelljen velem foglalkoznod!”

A Másállapotot a Szülészetben! csapat másik követelése, hogy a szülészeti-nőgyógyászati ellátást igénybe vevő nő testhatárait engedély nélkül ne lépje át a személyzetet, csak azért, mert a nő kórházban van. Ne nyúlhasson kérés nélkül se orvos, se szülésznő a vajúdó nő melléhez, ne nyúljon a hüvelyébe sem az ő hozzájárulása nélkül!

„Adj időt! Hagyj szülni!”

A közös vajúdószobák helyett a családi egységet támogató egyszemélyes vajúdószobákat kérnek, ahol a titoktartás és a személyiségi jogvédelem valóban megvalósulhat, és a nő szabad testhelyzetválasztását a vajúdás alatt, beleértve azt is, hogy ihasson-ehessen igénye szerint, és ne kelljen választani az apa és a dúla között, hanem mindketten vele lehessenek a nehéz órákban.

„Ne használd ki, hogy ki vagyok szolgáltatva neked!”

A mozgalom nem tartja az orvosi szakértelmet egyenlőnek a kizárólagos döntési joggal. A kommunikáció legyen az orvoslás része! - hirdetik. A szakértelemnek ebben az értelmezésben eszközzé kell válnia ahhoz, hogy a nő megkapja a kellő tájékoztatást ahhoz, hogy a saját testét érintő kérdésekben ő döntsön. Mert a nő az, aki szül, az ő teste hordozhat később egy életen át tartó nyomokat, és ő érzi a rendelkezésre álló erejét és igényeit.

A zsarolás és megfélemlítés helyett a nehéz helyzetek, veszteség tiszteletteljes kezelésére legyenek felkészítve a szakemberek – kérik a mozgalom képviselői. A méltóságot nyújtó kommunikáció elsajátítása legyen része a szakemberek képzésének! A tévhitek, szubjektív félelmek, hiedelmek szakmai szerepből való megosztása ne szerepeljen a kommunikációban, ne keltsen a személyzet bűntudatot, megalázást egy szülő nőben sem. Ne szorítsák védekezésbe, magyarázkodásba, a vajúdó nő ne végrehajtandó feladat legyen, hanem maradjon a kezében a saját teste fölötti kontroll.

„Amikor a szülés után kengyelbe szíjazva megkérdezem, mire kell a műtéti tálcán lévő eszköz, ne azt mondd, hogy nem kell magának mindent tudnia! Ne titkold, hogy érzéstelenítés nélkül akarsz kikaparni! Mondd el! Indokold meg! Kezelj felnőttként!”

A Másállapotot a Szülészetben! kezdeményezése élénk visszhangot keltett a szülészeti szakemberek között is, és szülészek, szülésznők, főiskolások is csatlakoztak hozzájuk. Néhányan a felkészülésük során azt élték meg, hogy maga a képzés is traumatizáló volt, nem készítették fel őket eléggé a komplikációk, a veszteségek kezelésére sem. Sokan úgy érzik, hogy nincsenek felvértezve a támogató kommunikáció eszközkészletével, és hiába próbálnak a munkaterületükön változtatni a rossz gyakorlaton, a rendszer kíméletlenül bedarálja és kiégetté teszi őket.

„Szülésznő hallgatóként ne azt kelljen tanulnom, hogy a szülési póz a kőmetsző!”

„A „Majd lesz másik” és a „Fiatal még, ötöt is szülhet” nem megfelelő kommunikáció perinatális veszteség esetén!”

A Másállapotot a Szülészetben! mozgalom csapata tavaly év végére szervezett Nő a hangunk! című demonstrációja során üzenetekkel teleírt kövekkel teli kerekes szülőágyat tolt a Parlament elé. A kövek az ellátás okozta terheket jelképezték, amelyeket ezek a nők évek óta cipeltek, és cipelte velük a családjuk, a gyerekeik is. Ezekből az üzenetekből idéztünk a cikkben.

„Szeretnék még gyereket, de rettegek tőled, és a hozzád hasonlóktól!”

A civil mozgalom jelenleg nem tervez megmozdulást, most a menekült várandós nők segítésében vesznek részt.

Nőnap alkalmából kifejezték szolidaritásukat az áldozatok iránt.

„A szülészeti ellátásban nincs olyan nap, ami nem nőnap, így legyen az ellátás nőközpontú!” – üzenik.

Olvasd el ezt is: ”Maga ilyen mellekkel soha nem fog szoptatni!” – Megalázás, hazugság a zárójelentésben, cukros víz: édesanyák történetei fotókkal

Indexkép: Másállapotot a szülészetben / Facebook

betöltés...