A következő pillanatban a férjem kikísérte a babát az ellátásához, kettesben maradtam a hitem szerint az én érdekeimért harcoló orvosommal, aki szájon csókolt, így emelve az ünnep fényét. Hja, ha ezt itt így szokták…

Háborított szülés

A szülészeti vagy szülőszobai erőszakról beszélek, melyet Garai Mixi szülésznő, a Másállapotot a szülészetben!-mozgalom képviselője így határozott meg: „Minden olyan beavatkozás és bánásmód, mely a szülő nő beleegyezése (gyakran tudta) nélkül, illetve akarata ellenére történik vele vagy újszülöttjével, a szülészeti ellátás bármely szakaszában, ide értve a várandósgondozást, a szülés folyamatát, és a gyermekágyas időszakot is. Az emberi méltóság, a betegjogok, a szülő nő önrendelkezési jogának megsértése hatalmi pozícióból.”

Amikor a szülési fájások közepette megérkeztem a kórházba, a testem fölötti irányítást lényegében átadtam az egészségügyi személyzetnek. Én úgy gondoltam a túlélésünket, hogy teszem, amit mondanak nekem, nem okozok macerát a szülésznőnek, gyors leszek és problémamentes. Számítottam arra, hogy le kell majd mondanom a méltóságomról, az önrendelkezésemről, vagy a teljes és pontos tájékoztatásról – talán ezért is történt úgy, hogy nem sérültem meg a rendszerhibás bánásmódtól, zárójelbe tettem azt a pár órát, azután hazavittük a kislányunkat és kész.

Ám a szülésben vagy a születésben minden ember érintett, és a szülési élményét egy nő soha nem felejti el. A baba sem. A szülés során szerzett trauma akár a szülő-gyermek kapcsolatba is belerághatja magát, fel nem dolgozott neheztelések és alkalmatlanságérzetek építhetnek később falat a szülő és gyermeke közé.

Elhidegülés, gyermekágyi depresszió, családi konfliktus kiváltója lehet, és szülés utáni érzelmi-szexuális problémára is rávetülhet. Mindenképpen foglalkozni kell a jelenséggel, mely jóval messzebbre mutat az emberi gyengeségnél, vagy a szülészorvos személyiségének sajátos működésénél.

Ez nem a szülés velejárója, hanem a gondolkodásmódé. A szülő nő nem túlérzékeny, hanem áldozat.

Beszélni sem illik róla - örülj, hogy van egy egészséges babád...

Itt az egész rendszer hibás, melyben ez a bánásmód létrejöhet, és hibás a mögötte lévő társadalmi hallgatólagos megegyezés is, mely a nőkkel szembeni erőszaknak ezt a módját titkon elfogadja, és a kultúra részévé teszi. Beszélni sem illik róla, hisz örülj, hogy van egy egészséges babád, a többi meg szót sem érdemel.

Azt, hogy rendszerhibáról van szó, az is alátámasztja, hogy a fogadott orvossal való szülésnél ugyanolyan eséllyel fordul elő, sőt, kimutathatóan több a beavatkozások száma. A fogadott orvos ugyanabban a keretben működik, mint a kórházi ügyeletes, így előfordul olyan szülő nő, aki az orvos megfogadását egyenesen rizikófaktornak éli meg.

Ha építőiparról lenne szó, mindenki csodálkozna, hogy van még, aki azbeszttel dolgozik, a szülészetben azonban évtizedek óta nem fújnak új szelek. Egy WHO-s újraélesztési protokollt hónapok alatt elfogad a magyar egészségügy, a szülések levezetése nem változik semmit.

Nem csak a szülő nő - a személyzet is sérül

Még messzebbre megyek: a szülőszobai erőszak elszenvedője lehet maga a kórházi személyzet is. Egy komplikációval zajló, vagy tragikus végű szülés megviseli a fiatal orvosokat, nővéreket, szülésznőket is, akik attól félnek, hogy az újra előfordul. Sokszor felesleges beavatkozásokkal próbálják túlbiztosítani a komplikációmentes szülést, próbálják megelőzni a problémát, és technokrata módon vezénylik, és nem kísérik a szülést. Magyarországon alig születik hüvelyi úton farfekvéses gyerek, és a császármetszések száma jóval meghaladja a WHO által javasolt 10%-ot.

Ritkán lesz per fölöslegesen végrehajtott császármetszés miatt, elmaradt miatt hamarabb.

Az orvosok számára nem áll rendelkezésre egy „vállalati pszichológus”, akivel fel tudnák dolgozni az őket ért traumát, nincs esetmegbeszélés, egyéni segítés, így marad a konyhai, vagy nővérpulti ventillálás, ahonnan ebből a lelkiállapotban indul a következő szülő nőhöz. A kiégés hamar utolérheti őket, ráadásul a szülészeti eljárásoknak nincs is olyan protokollja, mely minden intézményben érvényes lenne, kórházanként változó, és inkább ajánlás, mint szabályrendszer.
A kórházi protokoll mindenhol más: szokásjogon és feudális hatalmi viszonyokon alapul, melynek legalsó jobbágya maga a szülő nő. Inkább az ellátás sztenderdjeit viszik lejjebb, mint hogy feljavítanák a színvonalat, aminek hátterében természetesen az orvoshiány is áll, sok már gazdasági tényezővel együtt. Ebben a helyzetben az ellátórendszer minden résztvevője sérül, és segítségre, edukációra szorul az egészségügyi személyzet is.

A jelenség mindennapos, de rejtett, zárt ajtók mögött zajlik, értő tanú legtöbb esetben nincs, és még az áldozat is nehezen azonosítja be.

Miből áll a szülészeti erőszak?

A szülészeti erőszak lényege, hogy olyasmi történik a nővel, amihez nem adta a beleegyezését, tehát annak ellenére, hogy felnőtt emberről beszélünk, nem ő hozza meg a rá vonatkozó döntéseket.

• Erőszak, ha kérdés nélkül megvizsgálják, és nem tájékoztatják annak okáról és szükségességéről.
• A kézzel tágított méhszáj esete különösen gyakori élménye a nőknek, váratlan és fájdalmas élmény.
• Traumát okoz a szóbeli megalázás, a hatalmi viccelődés, rasszra, súlyra, életkorra vonatkozó utalások. Különösen kedvelt tréfa a „szűziesítés”, vagyis a szülés utáni varrás szorosságára utaló tréfák.
• Ebbe a körbe tartozik, ha a nő beleegyezése nélkül érdeklődők nézik végig a szülést, legyen az akár orvostanhallgató is, vagy ha többen is megvizsgálják őt.
• Betegjogot sért, ha a nő valójában csak a káros beavatkozást választhatja, vagy ha tudta nélkül gyorsítják a szülését, esetleg a beadott gyógyszer veszélyeiről, mellékhatásairól nem tájékoztatják.
• Sértik a szülő nő jogait, ha szükségleteit, fájdalmát nem veszik figyelembe, orvosi ok nélkül nem engedik inni, vagy a testhelyzetének változtatásában gátolják, akár azzal is, hogy vizsgálóeszköz van rákötve.
• Méltóságot sért az intézmény elhagyásának akadályozása, az embertelen, durva bánásmód, a szülő nő és megszületett gyermekének elszeparálása.

Az erőszak leállíthatja a szülés folyamatát, amit az orvos komplikációként érzékel, újabb beavatkozást, gyorsítást vehet igénybe, ami szintén megzavarja a szülés természetes folyamatát.

A járvány ezeket a rendszerproblémákat még jobban felhangosította.

Az egyik felület, ahol jellemző módon ütközik a szülő nő és a kórház álláspontja, a kísérő belépése a szülőszobába. Ennek engedélyezése vagy tiltása kórházanként különbözik, nincs egységes álláspont. Van, ahol három napnál nem régebbi negatív tesztet kérnek (ehhez előre kellene tudni a szülés időpontját), és van, ahol egyáltalán nem engednek be senkit, illetve csak egy személyt. Ebben az esetben az anyukának kell dönteni, hogy a férje vagy a dúla menjen-e vele… Nehéz megválni attól a személytől, akitől azt reméli az ember, hogy kiszolgáltatott állapotában képviseli majd az érdekeit.

Másik terület a baba orvosi indok nélküli elszeparálása, ami rettenetes sok kárt okozhat a szülő-gyermek kapcsolat megfelelő időben való kialakításában, szoptatási nehézséget, és következményes érzelmi zavart okozhat. Az összehangolódás lehetőségének kimaradása a babára is káros.

A szüléssel kapcsolatban a nők körében még mindig a félelem érzése a meghatározó, és ez a félelem sok esetben nem is a természetes eseménynek szól, hanem a kórháznak. A nőket megijeszti ez a szövevényes rendszer, mely át van itatva szokásjoggal, és mintha hermetikusan el lenne zárva a világban zajló emberjogi eredményektől. Hierarchia, rituálé, szavak, hangsúlyok, elhallgatások, fél információk, fásultság, vagy jó szándék rosszul értelmezve – még mindig ott tartunk, hogy a szülészet az életünk legszebb pillanataiban a megalázottságunk színterévé válik.

Szülészeti erőszak esetén itt kaphatsz segítséget: Emma Vonal segélyhívó: +36 80 414 565

Indexkép: Depositphotos