Hogyan dolgozik a távmunkás?- kérdezheti joggal az, aki még soha nem próbálta. Képzeletünkben a távmunka, mint álomállás jelenik meg, egy csodálatos, új fajta munkamódszer, mely csupa kényelem és idill. A főnök biztosan nem koppint az íróasztalra, ha a nagy hőségben elmélázunk, vagy elszaladunk a boltba, nem kell kifogásokat találni, hogy miért késett a busz, nem kell korábban kelni mint azt szeretnénk, és úgy osztjuk be munkaidőnket, ahogyan az számunkra a legkényelmesebb.

A legtöbb külső szemlélő így látja a távmunkát, pedig ez az idilli kép távol áll a valóságtól. A távmunkás legalább olyan keményen dolgozik mint bárki más, és munkaideje általában nem jár le egy megszabott időpontban. Keményen dolgozik azért, hogy többnyire az átlag fizetés alatt maradó bérét valahogyan kiegészítse. Emellett nagyobb önfegyelmet kell gyakorolnia, hiszen a munkáltató a távmunkással szemben sem elnéző; a határidőket tartani kell.

Miért akarjuk a távmunkát?

A felmérések alapján a megkérdezett munkavállalók többsége örömmel venné, ha felettese biztosítaná számára az otthoni munka lehetőségét. A munkáltatók legnagyobb része nyitott az új munkavégzési forma felé, ám mégsem tesz semmit ennek érdekében. De vajon miért akarunk távmunkásként dolgozni? A megkérdezettek többsége a nagyobb mozgástér, a szabadabb munka és az időmegtakarítás miatt preferálná a távmunkát, mások pedig az olykor előforduló kollégák közötti rivalizálás, vagy éppen a felettestől való távollét miatt.

Ez esetben ismét csak a távmunka előnyeit nézzük, pedig mint minden munkavégzési forma esetén, itt is adódhatnak problémák. Nehezebb a csapatmunka, időigényesebb a kommunikáció, össze kell egyeztetni a munkát a magánélettel, hiszen ezentúl mindkettő egy helyen zajlik majd. Ezen kívül fennáll az elkényelmesedés, és az elszigetelődés veszélye. A távmunkás egyre kevésbé érzi fontosnak, hogy hús-vér emberekkel tartson kapcsolatot, s nem egyszer már megszokásból kezd el dolgozni ahelyett, hogy „offline” kikapcsolódási formát választana.

Távmunka és tudás

A gyakorlatban azt tapasztalhatjuk, hogy a távmunkára jelentkezők többsége nem veszi komolyan ezt a munkavégzési formát. A hirdetésekre nem egyszer rövid, már-már furcsa üzenetekkel válaszolnak. Soha nem szabad lebecsülni a távmunka jelentőségét, hiszen egyenértékű a hagyományos munkával. Ráadásul jóval kevesebb a távmunka, mint a hagyományos munkaajánlat, ezért a jelentkezés még precízebb kell legyen ahhoz, hogy a munkáltató ne szórja ki azonnal.

Sokan jelentkeznek olyan állásajánlatra, melyhez nem rendelkeznek kellő szaktudással. Soha nem szabad ilyen ajánlatra jelentkezni, hiszen a munkáltató a próbamunka után azonnal rájön, hogy az alkalmazott képtelen elvégezni feladatait. Távmunka esetén is fontos a szakirányú végzettség, illetve ennek hiányában a megfelelő munkatapasztalat. Nem érdemes olyan ajánlatokra vesztegetni időnket, melyek feltételeit valószínűleg nem tudjuk teljesíteni.

Távmunka anyagiak

Hazánkban rendkívül kevés a távmunka ajánlat, s ezek többségét a szakmai tudást is igénylő állások (informatikai, programozói, üzletkötői) teszik ki. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szaktudást igénylő állások többsége megfelelő fizetést tud biztosítani, a szakmai végzettséget nem igénylő állások nagy része azonban nem kifizetődő, legtöbb esetben csak alkalmi munka. Egy hagyományos állást ma még nem lehet feladni abban a biztos tudatban, hogy távmunkából is biztosítani tudjuk megélhetésünket. A távmunkások dolgát tovább nehezíti az is, hogy a kevés állásajánlat elvállalásának általában számlaképesség a feltétele.

Mindent összevetve a távmunkások élete sem olyan idilli, mint azt a külső szemlélők gondolják. Az elszigeteltség, a nagyobb önfegyelem, az önállóság, a csapatmunka hiánya olykor legalább olyan nehéz lehet, mint a kollégákkal való mindennapos együttlét.

betöltés...