Ünnepvárás haladó szinten

November első napjaiban indul a karácsonyi biznisz: díszbe öltözik körülöttünk minden, mantraként szólnak a karácsonyi dalok, elkezdődik az ünnepi hajsza. Tegnap egy bevásárló központ parkolójában a kocsiban ülve figyeltem a semmitmondó egyenajándékkal rohangáló, ideges, parkolóhelyért harcoló embereket. Valóban erről szól a karácsony?

„Milyen jó, hogy legalább otthonunkban béke van – nyugalom és biztonság” – sóhajtott fel Ranschburg Tanár Úr 2008 tájékán. Ma már másként van ez. A társadalom és a családok szerkezete, működése az elmúlt évek alatt gyökeres átalakuláson ment keresztül. Nem a legjobb irányba.

Év közben sokféle lehetőségünk van elmenekülni egymás elől, elkerülni a valódi kontaktusokat: beletemetkezünk a munkába/tanulásba, körbebástyázzuk magunkat kütyükkel. Kommunikációnk gyakorlati információkra korlátozódik, egymással való beszélgetéseinkben nincs mélység, tartalom. A karácsonyi „kényszerszabadság” viszont keményen szembesít bennünket életünk hiányosságaival.

Fotó: jill111 / pixabay

Ájtatoskodó meghittség, olcsó színjáték

„Gyerekkoromban furcsa kettősséggel vártam a karácsonyt. Kíváncsi voltam, mi lesz az ajándék, vajon megkapom-e, amire úgy vágytam. A várakozásba viszont befurakodott a szomorúság. Ünnepekkor voltam a legmagányosabb. Máskor mindenki ment a dolgára, de ilyenkor kötelező volt együtt lenni és kezdeni egymással valamit azon embereknek, akiknek a hétköznapokban nem sok közük van egymáshoz. Vagyis nekünk, a családunk tagjainak. Egy időben a szüleim eléggé rosszban voltak egymással, kérdés volt, hogy egyáltalán egyben marad-e a család. Ezek az évek voltak a legnehezebbek. Anyám reggel óta a konyhában robotolt, meg apámmal veszekedett, aki már napközben elkezdte az ivást. Káromkodva belefaragta a fát a talapzatba, de ezen kívül nem sokat tett. Hiába is tett volna, mert semmi sem volt „jó” ilyenkor. Délután már tetőfokára hágott a kiabálás, az egymás durva sértegetése, szidalmazása. Ilyenkor azon fantáziáltam, milyen lehet a más, normális családokban a meghitt ünnepvárás. Biztos nyugodtabb, jobb, szeretetteljesebb és boldogabb. Miután elkészült a kaja, és a fa is fel lett díszítve, következett a szokásos színjáték: parancsszóra át kellett lényegülnünk, felvenni egy pózt, mosolyogni, eljátszani az ájtatoskodó meghittséget. Ezt utáltam a legjobban! Mímelni valamit, ami az év 364 napján nem úgy van, és alapból fogalmunk sincs róla, hogy van… Megjátszani, hogy örülünk az ajándékoknak, ami sokszor csalódás lett: a hőn áhított játékok helyett valami „hasznosat” kaptunk. Ez volt a családi jelszó. Merthogy sok hangzatos családi aforizmánk volt, aminek persze a fele sem volt igaz.” Klári, 29 éves közgazdász
 

Családon belüli erőszak karácsonykor is?

„Családon belüli erőszak, ha valaki a hozzátartozója biztonságát, testi-lelki épségét veszélyezteti, vagy károsítja, önrendelkezésében vagy szexuális önrendelkezésében korlátozza, testi erőszakot követ el vagy annak elkövetésével fenyeget, illetve e személy tulajdontárgyait szándékosan tönkreteszi, s ezzel elviselhetetlenné teszi az áldozat számára az együttélést.”

Fotó: isabellaquintana / pixabay

A Kláriéhoz hasonló sérült családokban tehát a család nem a béke szigetét jelenti. Ellenkezőleg. A diszfunkciók különösen ünnepekkor erősödnek fel, és a tagok a „tanult tehetetlenség” pszichológiai jelenségének értelmében nem tesznek lépéseket ennek feloldására. Úgy érzik, nincs erejük, eszközük hozzá.  Pedig a családon belüli erőszakról beszélni kell. Nem divatból, sokkal inkább, mert aktuális, égető, és megoldást kívánó probléma. Kevesen vannak, akik életük során ne találkoztak volna vele. Nagyon is tisztában vagyunk például a közelünkben élő érintett családok valóságával, mégis passzívan legyintünk rá, mondván, magányügy, amibe nem tanácsos belekeveredni.
 

Lelki terror:

Kifinomult, alattomos, rejtett károkozás, amivel a leginkább rombolni lehet

A lelki bántalmazás nem más, mint a másik feletti hatalomgyakorlás és uralkodás eszköze. Érzelmeivel való tartós visszaélés, alapvető igényeinek és szükségleteinek megtagadása. Nem hagy a veréshez hasonló külsérelmi nyomokat, ugyanakkor éppoly fájdalmas, és „gyógyulása” is tovább tarthat. Beleég a másik félbe, különösen akkor, ha gyerekről van szó. Az erőszak áldozata és elkövetője két külön, egymás számára felismerhetetlen és megérthetetlen világban élnek, és a tett gyakran rejtett marad, mert a kiskorúnak nincs senkije, aki tanúsíthatná hétköznapi, szomorú valóságát…

Fotó: Counselling / pixabay

Maradandó károk egy gyerekben, avagy mi ne tegyél karácsonykor:

Az ünnepi feszültségben és hajtásban, néhány dolgot célszerű mindenképp elkerülni:

• Ne dobáld, rongáld dühödben gyermeked játékait! Olyan, mintha őt magát ütnéd meg…
• Ne fenyegesd! Ő tényleg elhiszi, hogy ha idén „rossz” lesz, nem kap semmit. Mélységesen szomorúvá fog válni.
• Ne alázd meg, ne szóld le, hogy „csak ennyire képes”! Vond be a karácsonyi készülődésbe, adj neki életkorának megfelelő feladatot, amit örömmel végez.
• Ne sértegesd, ne nevezd „hülyegyereknek”, ne tedd nevetségessé sem négyszemközt, sem a népes rokonság előtt! Nyomot hagy a lelkében, lerombolja az önbizalmát.
• Ne zsarold szeretetmegvonással, barátaitól, cimboráitól, vagy számára fontos tevékenységektől való eltiltással különösen akkor, ha olyan családtagokról van szó, akikkel év közben alig találkozik.
• Ne tanítsd gyűlöletre, rokonok kritizálására, kibeszélésére, mert így fog viszonyulni az emberekhez.

Indexkép: pxhere