A jelenségnek egyébként neve is van: karácsonyi neurózisnak hívják, és ha a fenti sorokban magadra ismertél, ne pironkodj, embertársaid milliói élik ezt át, csak nem nagyon beszélnek róla. Mert a karácsonyt illik várni, békében, boldogságban, szeretetben eltölteni, még akkor is, ha egyébként szikrát hány köztetek a feszültség. Sajnos családok milliói élik át, hogy a karácsony lappangó vagy nagyon is nyílt feszültségben telik. Számtalan pár ekkor ébred rá arra, hogy nem együtt képzelik el az új évet, és januárban ugrásszerűen növekszik a válások száma is. Vajon honnan ered ez a rengeteg feszültség, ami ilyenkor felbukkan?
 

Karácsony illúzió

Talán a legszomorúbb élményünk ilyenkor az, hogy mindenki boldog, csak én nem. Azt képzeljük, hogy másoknál úgy zajlik a karácsony, ahogy azt az ilyenkor sugárzott családi filmek sugallják. Vagyis hosszas megpróbáltatások után egymásra találnak az emberek, kitör köztük a szeretet, és a karácsonyi fények puha csillogásában, a kandallótűz melegében boldogan merül el egymás tekintetében a jóképű apuka és a manöken alkatú anya, az okos, belevaló gyerekek pedig cinkosan összevihognak. Ezt sugallják a tévéreklámok, a szirupos karácsonyi dalok, és mi azt gondoljuk, hogy ez a valóság, mások bizonyára így élnek. Ha pedig magadra nézel, neked lehet, hogy kijutott egy válás, esetleg mozaikcsaládban élsz a párod neveletlen gyerekeivel, és van egy bosszantó saját családod is az évtizedes, bejáratott vitákkal. Ebben a felállásban kellene boldognak lenni, lehetőleg úgy, ahogy azt a filmekben látod. A csalódásod oka az óriási szakadék az illúzió és a hétköznapi valóság között.

A megoldás, hogy inkább ne nézd ezeket a cukormázas filmeket, és szabadulj meg az illúzióktól! Amit a filmekben látsz, az csak mese. Nincs ilyen édibédi család! Hidd el, hogy mindenhol vannak konfliktusok, problémák! Ne a mesék szirupos szeretetére vágyj, hanem „érd be” a környezetedben lévők nagyon is valóságos, gyakran esendő, suta szeretetével. Mert ez igazi. A többi csak mese.
 

Túlhajszoltság

Egy kicsit a fentiekre hajaz a konfliktusok következő forrása. Van egy kép a fejünkben arról, hogy milyennek kell lennie egy tökéletes ünnepnek: tiszta lakás, amit előtte legalább két hétig suvickoltunk, mindenütt saját kezűleg készített díszek, koszorúk, fényfüzérek. A szoba színvilágához passzoló karácsonyfa, fantasztikus menü, amit magunk állítottunk elő. Tökéletes smink, új ruha, illedelmes gyerekek, jóképű férj. És persze az ajándékok, amelyeket magunk készítettünk, vagy hetekig jártuk érte a boltokat. Most pedig szeretnénk learatni a babérokat. Elismerő mosolyokat, hálás pillantásokat várunk, miközben holtfáradtan kókadozunk a vacsoraasztalnál. Ez a jobbik verzió. A rosszabbik, amikor őrült rohanásban telnek a napjaink karácsony előtt, idegesen tolakszunk a boltokban, egyensúlyozunk az év végi munkahelyi zárás és a karácsonyi menü hozzávalóinak beszerzése között. 24-én fél kézzel még az utolsó porszemeket tüntetjük el a lakásból, a másik kezünkkel a fenyőt díszítjük, a harmadikkal pedig a pontyból próbálunk valami ehetőt készíteni. És mindeközben idegesen szapuljuk a családunk elénk kerülő tagjait, amiért még arra sem képesek, hogy… Nem folytatom, szerintem ismered a történetet.

Mi a probléma ezzel? Megint csak az illúziók és a tökéletességre törekvés, illetve az, hogy mindent magunk akarunk megoldani. Ügyes szervezéssel, a család hadba állításával sok minden könnyebben megoldható. Beszéljétek meg, hogy ki mit fog csinálni, mit vállal szívesen. Ki megy el vásárolni, ki fog főzni, mosogatni, takarítani. Ha őszintén elmondod, hogy mennyire kifáradsz karácsony estére, és megkéred a családod tagjait, hogy segítsenek a teendők elvégzésében, sokkal békésebb estétek lesz, mint ha csak látványosan sóhajtozol, és a fáradtságtól durcásan ülsz le a karácsonyi vacsorához. A legtöbb feszültség a családban akkor keletkezik, ha a családtagok fáradtak. Fáradtság ellen pedig a legjobb orvosság, hogy nem hajtjuk magunkat halálra, és segítséget kérünk a feladatok elvégzéséhez. Kivéve persze akkor, ha ragaszkodunk a mártír szerephez.
 

Lappangó feszültségek

A harmadik problémát a családban hosszú ideje lappangó feszültségek kirobbanása szokta okozni. Amit hétköznap jól el tudunk kerülni, mert alig látjuk egymást, a karácsonyi szünetben egészen biztosan kipattan, mert egy hétig össze vagyunk zárva. Ez az összezártság akár jó alkalom is lehet hosszabb beszélgetésekre. Csakhogy hiába ülünk le, a konfliktuskezelési stratégiáink ugyanazok maradnak, mint korábban. Sajnos nem sokat segít, ha sokadszorra rágjuk ugyanazt a témát, mert ugyanazokba a játszmákba fogunk belemenni. Ha a házastársaddal van köztetek feszültség, a gyerekek kedvéért ezúttal tényleg érdemes ezt elnapolni. Ne tegyétek tönkre a gyerekeitek karácsonyát azzal, hogy ordítva veszekedtek! Inkább határozzátok el, hogy segítséget kértek a problémáitok megoldásához!
 

Hol töltsük a karácsonyt?

Szinte minden családnál nagy kérdés, hogy hol töltsük a karácsonyt. Mikor menjünk a szülőkhöz, testvérekhez? Ha mozaikcsaládról van szó, még bonyolultabbá válik a döntés. Az ideális az lenne, ha mindenki a gyerekek érdekeit tartaná szem előtt. Persze többnyire nem ideális a helyzet.

Bárhogy is döntünk, arra figyeljünk, hogy legyen legalább egy nap, amit a legszűkebb családdal magunkban töltünk. És ez a nap valóban legyen nyugodt, békés, teljen játékkal, beszélgetéssel, közös időtöltéssel. Ha fel tudunk töltődni legalább egy napot, könnyebb kibírni a nagycsaládi dilit. A rokonaink most sem fognak „jobban viselkedni” mint hétköznapokon. Ilyenkor egyet tehetünk: kibírjuk. Ahogy kedvenc unokatesóm szokta mondani: „dőlj hátra, és élvezd!” A lényeg, bármi is történik, ne húzd fel magad, és próbálj a rokonaid pozitív tulajdonságaira koncentrálni! Még az is lehet, hogy idén élvezni fogod a társaságukat…

Fotó: Andi_Graf/pixabay.com

betöltés...