Mintha a saját belső vezetőm fogná a kezem, és arra vezetne, amerre pontosan látom és érzem, hogy mi az, ami az sugallja, igen ez az…

Sokszor nem ajándékot veszek, hanem programot szervezek az ismerős gyerekeknek.  Szombaton a keresztlányomat és két öccsét moziba vittem. Természetesen egy aktuális gyerekfilmet néztünk meg. Már többször előfordult, hogy elaludtam egy filmen, de ez a mostani olyan volt, mintha a felnőtteknek íródott volna.

A szeretetről szólt. Olyan kulcsmondatok hangzottak el a mesefilmben, hogy nem hittem a fülemnek: „Az igaz szeretet az, amikor a másik fél jóléte fontosabb a saját magad jóléténél.„ Mindez egy hóember szájából.

Hogy is vagyunk mi ezzel emberek? Miért van, hogy elfelejtjük mások jólétét? Miért van az, hogy gyakran csak az mondjuk én, én és én? Miért van, hogy nem vagyunk képesek elfogadni azt, hogy nem csak az a jó, ami nekünk jó?

A válasz: mert félünk. Minden ember vágya egyforma, minden ember vágya az, hogy szeressék, és hogy szerethessen. Ezzel születünk e világra. Ez meg is valósul egy darabig, gyermekkorunkban még tudtuk mi tesz boldoggá bennünket, még tudtunk igazán nevetni. Ahogyan cseperedtünk a jó szándékú szüleink egyre több sebet okoznak nekünk. Elnézést kérek minden szülőtől, de minden szülő úgy neveli a gyermekét, ahogyan képes rá, nem pedig úgy, ahogyan gyermekének szüksége lenne rá.  Tele leszünk hiányokkal, sebekkel és így indulunk az életbe. Persze, hogy nem tudjuk előtérbe helyezni a másik jólétét, mert még a sajátunk sem lett kiszolgálva.
Ezek a hiányok Karácsony környékén még erőteljesebbé válhatnak. Például, ha a karácsonyi vacsora nem lesz meghitt, ha fáj, hogy ismét nem tudtunk örömet okozni vagy ismét nem azt kaptuk, amit vártuk, esetleg csak azért sírunk, mert egyedül vagyunk, vagy a férjünk/felségünk mással ül le az ünnepi asztalhoz. Megeshet, hogy sajnáljuk magunkat és azt gondoljuk, ez már mindig így lesz…

Na de kitől függ? Kitől függ, hogy tudok-e igazán szeretni? Tudok-e szívből örülni annak, ami éppen történik? Tudok-e jelen lenni és tapasztalni?

Ez mind tőlünk függ! Mi vagyunk a kulcsai az életünknek… Milyen jó áthárítani a felelőséget másokra, milyen jó mást hibáztatni. Ha máskor nem is megy, legalább most álljunk meg egy estére így Karácsony környékén vagy épp Szenteste. Próbáljunk meg legalább egy estére szívből adni egy ölelést, egy mosoly, egy tányér forró levest és ne önmagunkra gondolni, hanem másokra. Nézzük, hogyan tehetjük szebbé mások estéjét, hogyan segíthetünk másoknak. Legalább ezen az estén szolgáljunk másokat, hiszen ez az igaz szeretet, amely minden szívet megolvaszt, és meleggé varázsol.

Szeretettel teli Ünnepeket Kívánok!

Fotó: Feelart - FreeDigitalPhotos.net

betöltés...