Az igazi karácsonyra hangolódás nem csak abból áll, hogy feldíszítjük a lakást, ajándékokat vásárolunk, süteményt sütünk, a lelkünkben is készülni kell az ünnepre.  Olyan örömmel és érdeklődéssel kell várakoznunk, mint a gyerekek. A gyerekekben még él a csoda hite, őszintén hisznek a jóban. Ahhoz, hogy ez sokáig megmaradjon a lelkükben, meg kell erősítenünk őket. Rá kell vezetnünk annak az érzésére a gyermekeket, hogy jót tenni, segíteni, jónak lenni igenis jó és érdemes.

Az advent jegyében ösztönözzük a gyerekeket jócselekedetre! De semmiképp ne azért, hogy karácsonykor megkaphassák a legdrágább ajándékokat, hanem, hogy saját maguk tapasztalhassák meg, milyen érzés az, ha életkoruktól függetlenül megpróbálnak valami igazán jót tenni. Meséljünk nekik példákat a saját életünkből, hogyan küzdöttünk meg a nehéz helyzetekkel, hogyan lettünk úrrá a gondokon, miként segítettünk másoknak, és mit kaptunk mi magunk, milyen volt az, amikor mi szorultunk segítségre és meg is kaptuk azt.

Milyen jócselekedetet várhatunk el a gyerekektől?

A gyerekek, ha adnak, akkor feltétel nélkül adnak mindent: mosolyt, rajzot, puszit… Ne várjunk óriási dolgokat, csak annyit, amennyit a gyerek egyénisége és életkora megenged. Például köszön a szomszéd néninek, magától rendet rak a szobájában, engedi játszani a testvérét a játékával, nem verekszik, saját készítésű ajándékkal lepi meg az ismerős nénit…, a jócselekedetek tárháza áll előttük.
Érdekesebbé tehetjük a dolgot, ha kézzel fogható jele is lesz a gyerek adventi jócselekedetinek. Készítsünk ünnepi ingecskét! De akár mi, felnőttek is „játszhatunk” egy kicsit.