Érdekes információkat tartalmaz Podmaniczky Frigyes, neves politikus naplója és úti beszámolói. Podmaniczky báró német származású édesanyja az elsők között honosította meg a karácsonyfa-állítás szokását hazánkban. 1828-at írtunk ekkor. Egyik első "karácsonyfás" ünnepségére így emlékezik Podmaniczky: "Hat órakor háromszoros csengés hirdette a mi karácsonyfáink megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme, s mi gyermekek - öten voltunk - egy, a szoba közepén elhelyezett nagy asztalon mindegyikünk külön megtalálta a karácsonyfáját s az a körül csoportosított különféle ajándékokat..."

XIX. század közepétől a haladó gondolkodású földbirtokosok hatalmas karácsonyfát állítottak kastélyuk elé, a családtagjaik mellett a parasztjaikat, béreseiket is megajándékozták...
A XIX. század utolsó felében a karácsonyfára diót, aszalt gyümölcsöket, mézeskalácsot, papírból kivágott díszeket akasztottak.

A karácsonyfán elhelyezett apró viaszgyertyák szokása is ebből az időből származik.

Ugyancsak a XIX. század végén terjedt el, hogy szaloncukorral díszítik a karácsonyfákat. Jókai visszaemlékezése szerint családjában az 1870-es évektõl díszítették szaloncukorral a karácsonyfát. Kezdetben cukorkákat, csokoládé golyócskákat csomagoltak selyempapírba, vagy színes sztaniolba. A szaloncukrot cukrászok készítették. Az egyik régi papírrojtozó és sztaniolvágó gépet a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum őrzi. Közel ezer fajta sztaniolpapírt gyártottak a díszítéshez! A szaloncukrot mintakönyv alapján készítették a kívánt ízűre, majd csomagolópapírt választottak hozzá. A kiszállítást a cukrászinasok végezték, némi borravaló fejében. A századfordulón megindult a cukorka- és csokoládégyárak tömegtermelése.