Európa számokban

Egy felmérés szerint a megkérdezett nők 28 százaléka gondolja úgy, hogy elsősorban a fáradtság miatt nem tud elegendő időt szentelni párkapcsolatának. A 21 országban végzett anyaggyűjtés eredménye azt mutatja, hogy egyedül a török asszonyok (27 százalék) gondolják úgy, hogy házasságukra a gyerekeik miatt nem tudnak eléggé odafigyelni. A francia nők 33 százaléka a munkáját jelöli meg annak okaként, hogy kevés időt tud csak a férjének szentelni.

A 3 évnél fiatalabb kisgyerekek 41 százalékával marad otthon édesanyjuk - derül ki egy európai közvéleménykutatásból. Közülük 48 százalékuk első gyerek, 71 százalékuk pedig az idősebb. Úgy tűnik tehát, hogy a kis másodikaknak több esélyük van arra, hogy otthon maradjanak a mamával. A fizikai munkások, mezőgazdasági dolgozók ritkábban adják a kicsiket bölcsödébe, vagy fogadnak mellé baby-sittert, mint a szellemi munkát végzők. Ez utóbbiak a legtöbb esetben a karrierjüket nevezték meg fontosabbnak annál, hogy gyermekük 3 éves koráig maradjanak a családi tűzhely mellett.

A legjobb barátom a kutyám

Az Egyesült Államokbeli Kenoshában a Pasquali család már régóta híres volt a környéken, hatalmas termetű, impozáns komondorairól. A család két gyermeke, a hat éves Nancy és a kétéves Tom születésüktől fogva együtt nevelkedett a három kutyával.

A kutyák reggelente mindig kisgazdájukat üdvözölték elsőként, és egész nap fél szemüket a játszadozó gyerekeken igyekeztek tartani. Minden este Nancy és Tom vitték a vacsorát az udvarra a három hűséges testőrnek. Egy őszi este azonban a három eb nagyon furcsán viselkedett, nem akartak sem enni, sem a szokott esti sétára indulni. A kutyák a gyerekeket a szó szoros értelmében visszaterelték a házba, és nem mozdultak a küszöb elől. A kutyák nyűszítettek és a Pasquali család fejét sem engedték ki az udvarra. Ekkor kapcsolta be a tévét Sue, az édesanya, és ekkor derült fény a komondorok furcsa viselkedésének okára.

Néhány mérföldre ugyanis a kis Nancy és Tom házától tornádó tombolt, megsemmisítve mindent, ami útjába kerül. A derék ebek gazdáik életét mentették meg azzal, hogy megakadályozták az esti sétát. A három kutya persze ezek után dupla adag vacsorát kapott, a szülők pedig még nagyobb nyugalommal bízták rájuk a gyerekek "felügyeletét".

Kislány lett a fiúból

Az algériai Lemou családnál nagy volt az öröm, amikor megtudták, hogy a legidősebb fiú felesége gyermeket vár. Boldogságuk csak akkor lett nagyobb, amikor kiderült, hogy az ifjú mama fiú gyermeket hord a szíve alatt.

Helyi szokás szerint a család barátai adták össze a babakelengyét. Szebbnél szebb és kékebbnél kékebb holmik érkeztek, igazi fiús berendezés lett. A szép fiatal Christine Lemou-t lépten-nyomon megállították a kilenc hónap alatt, és egyre inkább gömbölyödő csúcsos pocakjára a szomszéd öregasszonyok is trónörököst jósoltak.

Az egyetlen kétkedő a család távoli rokona egy öreg, házsártos nagynéni volt, aki az ultrahang felvétel ellenére - melyen azért valóban fiúnak látszott a kis jövevény - makacsul lánygyermeket jósólt. Kaptak is tőle a fiatalok egy habos rózsaszín ruhácskát egy pár kiscipővel.

Christine, hogy ne bántsa meg a nénit nem ajándékozta el, gondolta jó lesz emlékbe. Akkor lepődött meg azonban mindenki, amikor a szülőszobából a büszke atya egy rózsaszín batyuval lépett ki a várakozó családhoz. Hiába volt ugyanis a meggyőző ultrahang és a mama csúcsos pocakja a baba kislány lett - a családi tanács szerint ez csak a nagynéni bosszúja lehetett. Mindenesetre a kis Leila első mosolyával a nénit tüntette ki.

Kirándulás diókkal

A Kingek mindig nagy kirándulók voltak. A gyerekek már az anyatejjel szívták magukba a természet szeretetét.

A nyolc tagú angliai család lekisebbje, a másfél éves Anne is szívesen gyalogol együtt szüleivel és nagyobb testvéreivel az erdei utakon. A túrához persze mindenkinek bakancs jár a papa 46-os lábától kezdve a kicsi 20-as méretű cipőcskéjéig. A King család feje szerint a jó túracipőn nem szabad spórólni, ezért minden évben a városka legjobb cipészénél csináltat újat ővéinek.

Az évenkénti bakacs-váltás nem olcsó mulatság, de megéri. Egészen az idei kirándulószezonig nem is volt gond a bakancsokkal, a legutóbbi kirándulás azonban nem úgy sikerült, ahogy a papa elképzelte. Már az út elején a család minden tagja a lábát fájlalta, csak a kis Anne masírozott egy szó panasz nélkül. A túra végére a családtagok felváltva szidták a cipészt és átkokat szórtak a fejére.

Otthon aztán kiderült a baj. A bakancsok ugyanis mindenkinek feltörték a lábát. De nem a jó öreg cipészmester volt az oka Kingék kínjainak. Ugyanis ahogy a családtagok sorra vették le szenvedésük okozóját, a túracipőket, mindegyikből egy dió került elő. Kivéve a kicsi Anne-ét. A kislány vidáman gyűjtötte össze a megdöbbent családtagoktól dióit. Anne ugyanis előszeretettel rejti el kincseit különböző helyekre, és úgy tűnik ezúttal azt gondolta, hogy a különböző méretű cipők igen jó rejtekhelyet biztosítanak majd szeretett dióinak. King papa ezekután úgy döntött, hogy a túracipők helye szigorúan a cipősszekrény legfelső polcán lesz.