Miben segíthetnek nekünk a beszélő robotok?

A Boston Dynamics már 2013-ban létrehozott egy félelmetes erejű, de kissé nevetséges külsejű gépállatot, ami még a Black Mirror sorozat Metalhead cimű epizódjának is a múzsája, ötletadója volt. A Spot nevű négylábú (egyes olvasatokban A dög) neon zöld, leginkább egy bivalyerős szöcskére hasonlító robotkutya, négy lábon szökdelő számítógép.

A Santiago Valdarrama álnéven twitterező mérnök egy posztban próbálta megmagyarázni a mezei felhasználók számára, hogy miért volt szükséges a robotkutyába integrálni a nyelvi modellt, vagyis létrehozni egy olyan beszélő robotot, aki (ami?) utasításokat hajt végre, válaszol a kérdésekre, pacsit is adhat, ám félre is értheti a feladatot és meg is sérülhet a programja, vagy egyszerűbben fogalmazva akár még veszett is lehet.

Spot-ot eredetileg olyan feladatokra tervezték, melyeket a (biológiai) ember fizikai okokból nem tud megtenni, vagy túl veszélyesek a számára. A roboteb például be tud hatolni egy kisebb résen át a pincékbe, meg tud figyelni egy ott folyó bűncselekményt és képet-adatokat tud küldeni az adott helyről, távolságokról-hőmérsékletől. Viszont a beszédfunkció nélkül az adatokat a robotkutya eddig bonyolult és nehezen kódolható fájlokba mentette, melyből hosszú idő és rengeteg munka által lehetett a küldött adatokat kinyerni.

A ChatGPT segítségével viszont azonnal le lehet kérdezni az eredményeket, a kutya az emberi kérdésre szöveg formájában válaszolni tud, azokat értelmezi, összegzi és beszédszintetizátora segítségével egyszerűen elmondja. Képes rá, hogy felderítő tevékenységet végezzen egy fegyveres rabló menedékében, majd minden információt megosszon a rendőrökkel, vagy videófelvételeket készítsen bármilyen földrajzi küldetés közben.

A beszédre tehát azért volt szükség, hogy a robot könnyebben megértesse magát a fejlesztőjével.

Spot kutya egyik missziója, hogy a Vezúv alá temetett város, Pompei alatti illegális alagutakat felderítse, és megvédje a turisztikai jelentőségű terepet a támadásoktól. Emberek számára megközelíthetetlen felszíneket jár be, veszélyes térségekből hoz információkat, és még simogatást sem igényel, tápszerért sem kell miatta elugrani a boltba.

A robot - sok emberrel ellentétben - képes tanulni a hibáiból, meghaladni és belátni a tévedéseit, és még meg sem sértődik, ha a hibáiba dörgölik a képletes orrát.

A robotkutya felhasználhatósági köre természetesen felmérhetetlen. Segíthetne mozgás vagy látássérült személyeknek, a rendőrségnek, elkísérhetné a gyerekeket az iskolába, hangutasításra megvédhetné a gazdáját a támadóktól, megtámadhatná a bántalmazókat, a gyenge nőket hazakísérhetné az éjszakai szórakozóhelyről, vagy távol tarthatná a „ragadozókat” a nagyi otthonától, már Piroskára se lenne szükség… Bejárhatná az ismeretlen bolygókat, vagy végezhetne likvidátori munkát.

Hogyan hatna az emberekre, ha ez a további terv is megvalósulhatna?

Miért állnánk meg itt, és miért ne programoznánk a robotba érzelmeket is? Akkor mi különböztetné meg az embertől?

Félreértheti-e a robotkutya a parancsot? Hogyan észleljük, ha meghibásodik?

Meddig mehetünk még el ezzel? Vajon naivitás-e azt gondolni, hogy a robotika legújabb felfedezését nem fogja bekebelezni a hadiipar, hogy nem fognak sokan azzal szórakozni, hogy uszítják a gépállatot? Elvárható-e a mesterkéletlen intelligenciától – vagyis tőlünk -, hogy nem jön létre az az illegális iparág, amely végül robotkutya-viadalokat fog termékké tenni?

Újabb eszköz a kezünkben, ami akár fegyverré is válhat, amit azután magunk ellen fordítunk.

Indexkép: Depositphotos.com