Pedofília Konyhanyelven?

A beszélgetésre az Index Konyhanyelv című műsorában került sor, amit Lakatos Márk vezetett, vendégei pedig Wahorn mellett Csákányi Eszter színművész és Mérő Vera író, publicista, jogvédő, a Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene Alapítvány létrehozója voltak. A műsor vendégei saját, gyerekkorukban történt szexuális zaklatással kapcsolatos traumáikról számoltak be. Csákányi Eszter a műsor egy pontján elmondta, hogy nyolcéves korában az uszodában egy idegen férfi belenyúlt a bugyijába, majd a hüvelyébe is. A színésznő elmondta, hogy az eset ellentmondásos érzéseket keltett benne, és erősen kihatott a későbbi életére is. Mérő Vera erre reagálva elmondta, hogy ezek az ellentmondásos érzések gyakran okoznak feldolgozhatatlan traumát az áldozatoknak.

Wahorn erre azt kezdte bizonygatni, hogy ez egy nagyon bonyolult kérdés. „Az utóbbi időben történnek olyan dolgok, hogy valaki harminc évvel ezelőtt elkövetett valamit, ami annak idején elfogadott volt, sőt még biztatást is kapott rá, és most úgy ítéljük meg, hogy ez egy erőszak volt” – mondta, majd kifejtette, hogy szerinte éppen az teszi az ügyet bonyolulttá, hogy a gyerek számára ez kellemes érzést okozhat, valamint Csákányi sem visszaélést emlegetett, hanem élményt.

Csákányi Eszter a vacsora hátralévő részében nemigen szólalt meg, ami Wahorn kijelentése után nem csoda, hiszen valószínűleg mérhetetlenül kellemetlenül érezte magát. A vacsoraasztalnál ülők közül egyedül Mérő Vera szólalt fel Wahorn ellen, azonban ő sem tudta jobb belátásra bírni a férfit.

„De hát, András, egy gyerekről beszélünk. Mi a bonyolult egy gyerek szexuális használatában? Mi a bonyolult egy kiskorú ellen elkövetett szexuális erőszakban?” – kérdezte Mérő, majd próbálta elmagyarázni, hogy attól, hogy valami más korban történt, akkor sem volt helyes dolog. Wahorn erre csak annyit reagált, hogy „a bugyiba nyúlkálás kicsit erős”, majd azzal próbálta kimagyarázni állítását, hogy (erősen elbagatellizálva a dolog súlyosságát) elmesélte, hogy ő maga is pedofília áldozata volt, ő azonban ezt nem tartja erőszaknak.
 

11 éves kisfiú egy tíz évvel idősebb felnőtt nővel – ezzel nincsen semmi probléma?

Wahorn a téma kapcsán felidézte, ahogy 11 éves korában egy nála tíz évvel idősebb, tehát egy 21 éves, felnőtt nővel létesített szexuális aktust, a testi kapcsolat pedig még néhány évig folytatódott közöttük. Akárhonnan nézzük, ez pedofília, még akkor is, ha Wahorn élvezte az aktust, hiszen egy felnőtt nőről és egy kisfiúról beszélünk - ő viszont egészen máshogy látja az esetet, és szerinte csak azért okozhatott ez neki problémát, mert ezek után csak a nőkre tudott gondolni.

„Ez sokféle problémát okozhatott nekem, mivel hogy a többiek repülőmodelleztek, fociztak, én meg már csak a nőkre tudtam gondolni, de soha, soha nem gondolnék úgy erre a nőre, hogy erőszaktevő” – mondta az adás többi vendégének. Azt is hozzátette, hogy szerinte az erőszak csak akkor erőszak, ha az valóban erővel történik meg. „Nevezhetjük másnak: helytelen. Helytelen egy idősebb férfinak egy nyolcéves kislányt szexuálisan izgatni.”
 

Miért nem mindegy, hogy pedofília, erőszak, vagy csupán „helytelen dolog”?

A pedofília relativizálása, szimpla „helytelen dologgá” bagatellizálása nem csak azért súlyos bűn, mert az áldozatok lelkébe tiporhat, valamint megakadályozhatja azt, hogy felszólaljanak, hanem azért is, mert a szexuális ragadozóknak kiváló mentséget adhat a tetteikre, akár magukat, akár másokat (esetleg áldozatokat) próbálnak ezzel meggyőzni. Mondhatják azt, hogy valóban, helytelen dolog, csakúgy, mint az, ha kutyasétáltatáskor nem szedem össze Buksi csomagjait, de nem olyan nagy dolog, csupán helytelen. Az, hogy Wahorn azt hangsúlyozta, hogy a gyerek számára kellemes érzést nyújthat egy-egy ilyen molesztálás, több szempontból is káros.

Az áldozatok gyakran éppen azért nem merik elmondani, mi történt velük, mert amellett, hogy félnek attól a személytől, aki molesztálta őket, szégyellik is magukat, hiszen számukra is jó érzést nyújtott fizikailag. Az őket molesztáló személy sokszor egyáltalán nem „bántja” őket, nem alkalmaz erőszakot, ezért, bár tudják, hogy amit tettek velük, az rossz, és akaratuk ellenére történt, mégsem mernek szólni róla senkinek, hiszen úgy gondolják, végső soron nem esett bántódásuk, sőt, élvezték is. Az élvezet miatti szégyen nagyobb visszatartó erő lehet, mint a félelem, és ha a bántalmazójuk rendszeres kapcsolatban áll velük, ezt gyakran eszközként is használja ellenük, ha az áldozat esetleg nemet mond nekik. Szemükre vetik, hogy ők is élvezték, esetleg azzal zsarolják őket, hogy elmondják a szüleiknek, a szüleik pedig ezt a tényt ismerve nem fogják szeretni őket vagy haragudni fognak rájuk, az áldozatok ezért szégyenükben inkább csendben maradnak.

Az áldozatok sokszor egy életen át hibáztatják magukat pusztán azért, mert élvezték, amit a bántalmazójuk tett velük, pedig a testnek ez egy természetes reakciója, csakúgy, mint az, ha csiklandozáskor nevetünk: nem feltétlenül tudjuk befolyásolni. A pedofilok gyakran ezzel mentik fel magukat saját bűneik alól is, nem éreznek bűntudatot, hiszen úgy gondolják, nem csak nekik volt jó az, amit tettek. Kiváló példa lehet erre Wahorn esete is: a huszonegy éves nő nem gondolhatott magára bűnösként, sőt, még a gyermek sem gondolta őt annak, hiszen örömet okozott neki, ez azonban nem változtat a tényen, hogy egy gyermeket használt fel szexuális célokra.

A kisfiúkkal szemben idősebb nők által elkövetett szexuális visszaélést gyakran elbagatellizálják, pontosan az ilyen kijelentések miatt. Akárhányszor felbukkan egy-egy cikk egy olyan esetről, ahol egy tanárnő molesztálta az egyik diákját, férfiak százai írják hozzászólásban: „Bárcsak nekem lett volna ilyen tanárom!”
Ezzel szemben, ha egy férfi tanár teszi ugyanezt egy diáklánnyal, az emberek többsége (teljesen jogosan) mélyen felháborodik. Ez a fajta kettős mérce a férfi áldozatok hallgatását és a női szexuális ragadozók felbátorodását eredményezheti, csakúgy, mint Wahorn kijelentése.

A pedofília relativizálása és a pedofilok mentegetése azért is erősen helytelen, mert a közvéleményt negatív irányba formálhatja a bűncselekmény súlyosságáról. A pedofilok számára sokszor visszatartó erő lehet az, hogy az adott közösség mennyire fogja őket elítélni a bűneik miatt. Ha egy közszereplő egy népszerű műsorban elbagatellizálja a pedofíliát, és a véleményét talán többen is elkezdik osztani, az az áldozatok számára súlyos következményekkel járhat. Lehet, hogy a videó megnézése után egyáltalán nem mer majd egy olyan áldozat felszólalni, aki egyébként már készen állt volna rá, de az is lehet, hogy egy felszólaló áldozatot nem fognak komolyan venni a kijelentések miatt, hiszen a környezete úgy gondolja majd, hogy csak felfújja a dolgot, és nem történt erőszak, csupán „helytelen dolog”. Éppen ezért fontos, hogy a hasonló véleményeknek ne adjunk teret, főleg ne egy népszerű műsorban, amit bármikor vissza lehet nézni az interneten.
 

The show must go on? – Avagy mikor borulhat az a bizonyos asztal?

Lakatos Márk, Mérő Vera és a műsor szerkesztői is számos kritikát kaptak az adás miatt. Sem Lakatos, sem a műsor szerkesztői nem határolódtak el Wahorn kijelentéseitől, Mérő volt az egyetlen, aki érdemben reagált az elhangzottakra.

Sokak számára érthetetlen, hogyan adhatták le az ominózus adást az elhangzottak után, és miért adták a műsor készítői és a vacsoravendégek a nevüket az adáshoz.

Lakatos Márkot és Mérő Verát többek között Kajdi Csaba is kritizálta a műsor megjelenéséért. Instagram-storyjában osztotta meg véleményét az adásról, melyet a „Szégyellhetitek magatokat” címmel látott el. Kajdi Csabát főleg Mérő Vera viselkedése döbbentette meg, aki közismert nőjogi aktivista, és aki szerinte ahelyett, hogy Wahorn kijelentései után felállt volna és otthagyta volna a vacsoraasztalt, még azt sem akadályozta meg, hogy a beszélgetés nyilvánosságra kerüljön. Kajdi Lakatos Márk műsorvezetőt is erős kritikával illette, nem érti, hogy hagyhatta, hogy idáig fajuljon a helyzet.

A Youtube-on még mindig megtalálható videó alatti hozzászólásokból is süt a felháborodottság, sokan le is iratkoztak a csatornáról a történtek óta.

A közösségi médiában többen is kritizálták Mérőt, amiért végigülte a pedofilmentegető Wahornnal a vacsorát.

Márton Joci Facebook-posztban írt az adásról, és osztotta Kajdi Csaba véleményét:

„Ha az ember érintett, előfordulhat, hogy olyan mélyre mennek a szavak, ami egyenesen megbénítja és nem képes megvédeni magát. Senki nem állt fel akkor az asztaltól és ezen a forgatáson sem érezte senki, hogy ennek a beszélgetésnek ideje korán, de eljött a vége. Műsor ide vagy oda.

Mindenképpen érdemes ebből az esetből tanulnunk, számomra a lecke, hogy nincs olyan asztal a földön amit ne lehetne felborítani akkor, amikor valaki a szexuális zaklatást, a nemi erőszakot és különösképpen a gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélést relativizálja.”

Valóban nagyon nehéz egy ilyen helyzetben megfelelően reagálni úgy, hogy az illetővel egy asztalnál ülünk, ráadásul kamerák is szegeződnek ránk, főleg, ha magunk is éltünk át hasonló traumát. Sokszor mi magunk is átéljük, hogy egy-egy vita során csak utólag jövünk rá, mit kellett volna másképp mondanunk vagy tennünk, az adott helyzetben viszont a feszültség, az esetleges düh miatt nem tudtunk úgy cselekedni, ahogy kellett volna. A felelősség ennek ellenére terheli a vacsoravendégek és a szerkesztőség vállát is, hiszen közszereplőként felelősségük van a nézők felé, és ha már meg is történt ez a beszélgetés, annak nem szabadott volna a nézők szeme elé kerülnie.

Távozik a videó közléséért felelős lapigazgató

A legfrissebb hírek szerint az Index vezérigazgatója Várbíró Péter lapigazgatót és a külső gyártású műsorok kreatív producerét tette felelőssé a videó megjelenéséért. A Media1.hu számolt be arról, hogy Várbíró, vállalva a rá háruló felelősséget, maga kezdeményezte a távozást, az Index közleménye szerint viszont közös megegyezéssel történő távozás történt.

Indexkép: Depositphotos.com