Itthon a gyermekkönyvkiadásban nagy a kiszolgáltottság, több tényező is szerepet játszik abban, hogy képtelenek vagyunk felzárkózni. A kiadók az állami mecenatúra nélkül a kereskedelem kiszolgáltatottjai, az illusztrátoroknak nincs munkájuk, a könyvekben a legolcsóbban megszerezhető rajzok dominálnak, a szerzők honorárium nélkül várják az újabb és újabb megjelenéseket, persze mindhiába.

Ez a hét – úgy tűnik – alkalmat teremtett arra, hogy számba vegyük, mivel rendelkezünk, hol tartunk, hogyan állunk és mi felé haladunk. Különösen azért is fontos ez, mert Bolognában Magyarországnak kell jövő évben megmutatkoznia. Ez a bolognai megmutatkozás elég sok problémát vet fel. A magyar könyvkiadás mi alapján tekinthető majd európai színvonalúnak, olyan helyzetben, amikor a kiadások 80%-a külföldről behozott könyv, a fennmaradó 20%-on osztoznak a régen kiadott és újranyomott könyvek (ezek értékes művek lehetnek, de a mai helyzetet nem képviselhetik), az igénytelen és dilettáns alkotók által létrehozott kiadványok, és az igen kis számú, valódi értéket, újdonságot, eredetiséget hozó művek.

Bolognára készülve felmerül az ott bemutatott alkotók személyének kérdése is. Hiszen ha a könyvekben nem kap lehetőséget egy illusztrátor, milyen formában mutatkozhat meg másként? A tervek szerint 30 illusztrátor bemutatkozását teszik majd lehetővé a szervezők (Magyar Illusztrátorok Társasága), nemcsak felnagyított képek, hanem könyvmakettek formájában is.
Sárkány Győző terve szerint 10 idős, 10 középkorú és 10 fiatal grafikus állíthat majd ki így, sajnálatos azonban, hogy az alkotók nagy része még nem is tud a rá váró feladatról. (Kíváncsiak lennénk a grafikusok kiválasztásának szempontjaira is, amely vélhetőleg világossá tenné sokak számára, mit tekintünk illusztrációnak, ezen belül beszélhetünk-e speciálisan gyermekkönyv-illusztrációról, mennyiben önálló ez a műfaj, és mennyiben alkalmazott művészet, létezik-e könyvillusztrálás könyvkiadás nélkül stb.)

A vásáron a minisztérium által megvásárolt nemzeti standon is kiállítjuk majd a könyveket, a hazai termésből egy eddig meg nem nevezett tagokból álló zsűri fog szakmai szempontok szerint válogatni.

Valószínűleg olyan "művészi" egy sem lesz majd köztük, mint amit majd a kiválasztott művészek hoznak létre néhány hónap alatt erre az alkalomra könyvmakett formájában, hogy megmutassuk a világnak, tudunk mi könyveket készíteni gyermekeknek, csak a kiadására vagyunk képtelenek. Vajon nem tartjuk fontosnak, hogy gyermekeink ezeken nevelkedjenek?

Bárhogy is nézzük a Bologna-projektet, úgy tűnik, bukás: kifutottunk az időből, nem áll a rendelkezésünkre olyan anyag, amit kellő színvonalon be lehet mutatni, s kételyek fogalmazódnak meg azzal kapcsolatosan is, hogy a Sárkány Győző által kiválasztott grafikusok mennyiben mozognak otthon a gyermekkönyvek világában. Egy részük bizonyosan nem annyira.

Ha Olvasóink többet is szeretnének megtudni e témáról, szeretettel várjuk vasárnap a 16.30-kor kezdődő beszélgetésre az Örökmozgó Filmmúzeumba.

Véleményét, kérdéseit küldje el a csodaceruza@csodaceruza.com címre, észrevételeit közzétesszük!

www.csodaceruza.com