Amikor megvakultam, egy pillanat alatt le kellett mondanom az életcélomról, mivel grafikusművésznek készültem. A vakvezető kutyám, Rumi és egy lelkes csapat húzott ki a mély lelki válságból. Új célt, álmot és új hivatást adott nekem, hogy négy évvel ezelőtt a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola 1% kampányának szervezője és reklámarca lehettem. Ezekben a napokban is azért kampányolunk, hogy ingyen adhassunk vakvezető kutyákat a látássérült embereknek. A munkám mellett célom, hogy segítsek azoknak a vak nőknek, akik még tanácstalanul állnak a nagy kérdés előtt: milyen legyek „én, a nő”. Ezért térjünk vissza a készülődéshez és a „fotózás” kérdéshez. A látó nők láthatják, hogy jó-e a sminkjük, a frizurájuk, tényleg jól áll-e rajtuk a ruha, vagy csak úgy mondják, aztán majd Photoshoppal elintézik, ami nem tökéletes. Én viszont nem tudom ellenőrizni, hogy valóban jól sikerült e kisminkelni magam, vagy megcsinálni a frizurám, nem tudom, hogy tényleg csinos vagyok-e egy-egy ruhadarabban. Meg kell bíznom a barátnőim őszinteségében, és hogy mellőzik a kegyes hazugságokat. Ez eleinte nagyon nehéz volt, de ma már tudom, hogy ilyen kérdésekben is őszinték velem.

Közös sminkelés, aztán irány a kávézó

Vikivel álltunk Dóri fényképezőgépe elé. Együtt tanultuk a marketing és az újságírás rejtelmeit, majd a gyakorlati időnket is egy helyen töltöttük, azóta jó barátok vagyunk. Dórit csak néhány hete ismerem; felajánlotta, hogy szívesen jön velem koncertekre, és lesz a gardedámom. Sokkolta, hogy azóta nem voltam koncerten, amióta megvakultam, mivel nem sikerült látó kísérőt találnom.

A fotózáson a fő humorforrás Rumi volt, mert úgy sürgölődött közöttünk, mint egy kislány, amikor az anyukájától kéri, hogy őt is sminkelje ki. Igaz, Rumi fiú, de valamiért nagyon szereti a szemhéjpúder illatát, az pedig kifejezetten tetszett neki, hogy a púderecsettel csiklandoztuk az orrát. Néha nem vagyok benne biztos, hogy Rumi tényleg kutya, mert számtalan olyan dolgot kedvel, ami alapvetően a kutyák számára zavaró. Ilyen például a parfüm és a virágok illata is, na meg a nózicsiklandozás.

Sminkeltük magunkat, és közben kicsit bezsongtunk a sok nevetéstől.

Kedvenc kutyabarát kávézómban a megszokott kedvességgel fogadták Rumit, majd a galérián letelepedtünk, hogy megbeszéljük a haditervet: kávézunk és beszélgetünk.

Azt gondolják az emberek, hogy aki vak, annak szomorú az élete. Amikor együtt szórakozunk Zsuzsival, sokan csodálkoznak azon, mennyire életvidám. Eddig mindenkit meglepett (Viki)

Koktélruha csíkos zoknival

A kávézóban megbeszéltük, hogy másnap délután találkozunk. Előtte, mivel egy vakvezető kutyás jótékonysági koncertet szervezek, zenész ismerősömmel és támogatókkal tárgyaltam, utána rohantam a lányokhoz, akik Dóri barátjának lakásában vártak. Viki a zenéről gondoskodott, én a hajformázó melegedéséről, Rumi pedig békésen elterpeszkedett a szőnyegen, annak ellenére, hogy a másik szobában két border collie leányzó is volt. Miközben készítettem Viki frizuráját, beszélgettünk, Dóri pedig csodálkozott, hogy milyen gyakorlottan bánok a hajjal. Viki már megszokta, hogy én mindenbe fejest ugrok, ami vakon kihívás, és addig ügyeskedek, okoskodok, amíg úgy el nem tudom végezni, mint egy látó, viszont, Dóriék még csak néhány hete ismernek. Nincs min csodálkozni, bárki képes lehet megtanulni bármit, megfelelő mértékű kitartással.

„Vakon vív, capoeirázik, újságot ír, rendezvényt szervez – a hajamat is nyugodtan rábízhatom” (Viki)

A smink nem volt egyszerű, azon is izgultam, hogy fog tetszeni Vikinek, ugyanis ő tanította meg a sminkelés szabályait. Végül egészen jól sikerült. Hirtelen észbe kaptunk Vikivel, hogy nekünk át kellene öltöznünk, amit gyorsan meg is ejtettünk, és ekkor derült ki, hogy a magas sarkút otthon hagytam, így a koktélruhához tornacipőben maradtam, de Rumi remekül takart. A mintás zoknimon jót nevettünk.

A vak emberek nem mernek kommunikálni? – ha Zsuzsival vagy, percenként megdől ez a téves elképzelés (Viki)

Meglepő módon hatalmas buli kerekedett körülöttünk, mindenki Rumira és rám volt kíváncsi, odajöttek, elhívtak beszélgetni, és örömömre nem féltek kérdezni. Érdekelte őket, hogyan tudok így élni, pontosabban ennyire élni, vidáman és aktívan. Meglepte őket, hogy véleményem szerint mindez csak választás kérdése. Én a négy fal, és a kiszolgáltatottság helyett a teljes életet választottam.

Tény, hogy ebben óriási szerepe volt Ruminak, és a Baráthegyi munkatársainak is, mivel eleinte a sétáért, majd a tréningezésért és később az önkéntes munkáért mindig volt okom arra, hogy felkeljek, és éljek, ne csak létezzek. Kérdeztek Rumiról is, én pedig boldogan meséltem a személyiségéről, és a kiemelkedő megnyilvánulásaitól kezdve az epilepsziás roham-jelzésen át mindenről, ami érdekelte őket. Így szokott ez lenni. Ha ő velem van, akkor alig tudok elszabadulni az egyik helyről a másikra, mert nyitnak felém a látók, nem csak a távolból figyelnek, mint amikor csak fehér bot van nálam.

Rumi egy élő mágnes… minden tekintet vonz (Viki)

Egy másik történet, aminek nem (csak) én vagyok a főszereplője. Szívesen beszélgetek arról, hogyan lettem látó fiatal lányból látássérült feleség, egyazon férfi mellett. Néhány gondolat:

Lányok, asszonyok, figyelem!

Örök kérdés, hogy nézhetek ki, évek alatt mi változott rajtam? Tetszem-e a páromnak? Nem kövérít-e a ruha, ezek a kérdések nem csak a látó nőknek fontosak. Ádámmal, a férjemmel nem sokkal azelőtt költöztünk össze, mielőtt megvakultam. Velem fog maradni? Ez nem egy nátha, amin gyógyszerrel túl lehet lenni. Mi lesz? Mellettem marad egy ideig, azután elhagy vagy kitart mellettem? Van olyan ismerősöm, aki átélte azt, a párja úgy döntött, hogy mégsem szeretne vak nővel élni. Évekig együtt voltak, aztán a férfinak elege lett abból, hogy sok mindenben segítenie kell.  

A férfi egóját simogasd, és ne hagyd el magad. Sem érzelmileg, sem külsőleg, mert továbblép és keres egy látó nőt. Egy férfi sem szereti, ha szomorkodik a nő, vagy ha nyávog, hogy jaj, nem tudom magam megnézni a tükörben, jaj, milyen kövér vagyok, ezeket ne vele beszéld meg, hanem a barátnőddel. Őrizd meg a nőiességed és légy önálló.

A fotókat Vincze Zsuzsannáról Pazonyi Dóra készítette

betöltés...