Tévhitek az epilepsziáról

Mi a közös bennük: Nagy Péter, Jeanne dArc, Van Gogh, Bonaparte Napóleon, Nagy Sándor, Julius Caesar, Flaubert, Petrarca? Kétség kívül, mind nagyemberek voltak... és epilepsziások!
A betegség bizarr tünetei minden korban és a világ tájain félelmet keltettek, babonára adtak okot. Még ma is sok a rossz beidegződés ezzel kapcsolatban, például sokan még mindig azt hiszik, hogy az epilepsziás roham során a rángatózó beteget le kell fogni… Pedig ez nem így van.

Az „epilambanein” szó azt jelenti: „meglepetés által megragadva, lesújtva”. Az epilepsziás betegek sokáig stigmatizáció áldozatai voltak. Megszállottnak, fertőzőnek vélték ezeket az embereket. Az USA-ban 1980-ig házassági tilalom volt ellenük, sőt nyilvános helyekről is kitilthatták őket.

A világon 40 millió epilepsziás beteg él, Európában 6 millió. Magyarországon 60 000 epilepsziás beteg van, ebből 17-20000 gyerek, amelyből 70% kezelhető és szokványos életet élhet bizonyos megszorításokkal.
Fontos azt is tudni, hogy az emberek 5-7%-a él át életében legalább 1 rohamot de csak 0,7%-a epilepszia beteg, a többi eset valamilyen provokáló tényező hatására jön létre.

Az epilepszia okai

Öröklés szerepe (mindkét szülő 4%, alkalmi konvulsiónál 20%)
Anyagcserezavarok (cukor, elektrolit, hormon, májbetegségek)
Idegrendszer gyulladásos betegségei
Alkohol, drog, gyógyszerek
Agyi sérülések
Agyi keringési zavarok
Agydaganat

Provokáló tényezők lehetnek még korábbi betegségek (gyulladás, daganat, sérülés), alkohol-, drog megvonás, ólom, arzénmérgezés, alvásmegvonás, stroboscop, antiepiletikum kihagyása.
       

Tennivalók roham esetén

Ha nem jár eszméletvesztéssel – nyugalomba kell helyezni a beteget.
Ha eszméletvesztéssel jár, akkor óvjuk a sérüléstől, maradjunk vele, ne próbáljuk megszüntetni a rohamot lefogással, ne tegyünk a szájába semmit, nem kell mindig mentőt hívni!

Epilepsziás gyermek a családban

A rohamokkal nehéz szembesülnie mind a betegnek, mind a családnak, főleg ha egy gyermekről van szó. A látványos tünetek félelmet keltenek az emberekben, ami előítéletet hoz létre, a betegben pedig bizonytalanságot kelt már gyermekkorban is. Nem csak a rohamtól fog félni, hanem attól is, mit szólnak a körülötte levők. Emiatt az epilepsziás betegek inkább bezárkóznak, elszigetelődnek, nem szívesen mozdulnak ki. Kétségeik keletkeznek, nem tudják, fognak-e segíteni rajtuk, ha nyilvános helyen lesznek rosszul, és hogyan fognak segíteni, szakszerűen vagy veszélyeztetik az életét a betegségről kialakult tévhitek miatt.

 A családban fokozottan óvják az epilepsziás gyereket. Előfordul, hogy az egészséges gyerek ilyenkor háttérbe kerül. Minden szülő és család másként reagál a betegségre. Vannak, akik agresszióval, esetleg szégyenként élik meg gyermekük betegségét. Ami semmiképp nem kedvez a gyermek fejlődésének, hiszen saját magát fogja okolni, amiért beteg, bajt okoz. A túlzott féltés sem használ, a tiltások kifejezetten rosszak. Meg kell tanulnia a gyereknek együtt élni a betegségével, önálló életre kell nevelni, de életkorának megfelelően legyen tisztában a betegségével, értse meg az okokat.
  

Epilepsziás gyermek az iskolában

Az állandó gyógyszerszedésnek nem kívánt mellékhatásai is vannak. Gyerekeknél ez befolyásolhatja az iskolai teljesítményt. A tanulók 25-50%-nak van tanulási problémája.
Tanulási nehézségeket okozhatnak: tudatkiesés, gyógyszerek, emlékezetzavar, lassúbb munkatempó, nehezebb problémamegoldási készség, beszédzavar.

 A gyerek korlátait figyelembe véve fontos, hogy az epilepsziás gyerekkel ne kivételezzenek, ugyanaz legyen az elvárás. Ha a pedagógus ismeri a betegséget, a gyerek egyedi esetét, akkor tudja, miben kell engednie. Soha ne jusson a gyerek odáig, hogy fegyverként használja betegségét.

A pedagógus sokat tehet a másság kezelésében, példát mutathat.
A legfontosabb, hogy nem szabad titkolni a betegséget, a pedagógusnak, szülőnek, gyereknek elég ismeretének kell lennie az epilepsziáról.