Hogyan éljük túl a karácsonyi rokonlátogatást?

Időzítsünk

Az egyik nagy kérdés, hogy karácsony első, vagy másnapján legyen együtt a család, esetleg a két ünnep között. Gondoljuk végig mit szeretnénk, és még karácsony előtt egyeztessünk a többiekkel, és együtt készítsük el az ünnepi „menetrendet”. 
Lehet, hogy érdemes 1-2 napot otthon tölteni, pihenni, szűk körben ünnepelni, és későbbre időzíteni a látogatást, mikor már megnyugodtunk, feltöltődtünk.

Szervezzünk

Ha van olyan rokon, aki egyedül él, már az ünnep kezdete előtt hívjuk meg magunkhoz, hogy ne érezze magányosnak magát, velünk tudjon sütni-főzni, élje át velünk a készülődés kellemes izgalmát.
Nekünk is könnyebb lehet, ha van még két kéz a konyhában, és praktikusabb is, ha nem nekünk kell őt meglátogatni az ünnepek alatt.

Legyen szívből jövő az ajándék 

Ha eddig minden évben jelképes ajándékot vásároltál, idén készíts meglepetéseket házilag, vagy vásárolj apró, de személyre szóló dolgot mindenkinek. Így öröm lesz a készülődés is, és sokkal jobban fogod élvezni az átadás pillanatát.

Az út okozta stressz

Érthető, ha mindenki tart a téli, csúszós utakon való autózástól, ilyenkor több a baleset is, és koccintani sem lehet a többiekkel az ünnepi ebédnél, ha utána még haza kell indulni. Idén utazzatok vonattal! Igen, egy kicsit több macera van a csomagolással, cipeléssel, de cserébe biztonságban és kényelmesen utazhattok, és a stresszt is elkerülhetitek. Már az út, a téli táj maga egy élmény lehet!

A gyerek és a rokonok

Ha a karácsonyi rokonlátogatás nyüzsgéssel, stresszel, macerával jár, a kisgyerek megérzi és átveszi a hangulatunkat. Sok anyuka ismeri a láncreakciót, mikor kimarad a délelőtti séta, ettől nem alszik (elég jól) ebéd után szemünk fénye, ezért fáradtság, nyűgösködés, sírás lehet az este vége.
Vagy egyszerűen bealszik ajándékbontás közben pont ő, aki miatt az egészet legszívesebben csináljuk. 

Itt is megoldás lehet, ha előre eltervezzük, hogy hogyan bonyolítsuk a napot, melyik rituáléhoz ragaszkodjunk és mi az, amin kellemetlen következmények nélkül változtathatunk.
Alakítsuk az ünnepi szokásokat a kicsi életkori sajátságaihoz, például a sétálás, vagy a játszás idejére tegyük a vendégjárást.
Főleg babáknak még kivételesen se adjunk olyan ételeket, amiket eddig még nem evett, és ne hagyjuk, hogy a rokonok édességekkel tömjék a kicsit.
A gyerekünk egészségéért mi felelünk és mindenkinek kötelező tiszteletben tartania ez irányú kérésünket!

Kérjük meg a rég látott rokonokat, hogy lehetőség szerint ne egyszerre – és ne túl hangosan – rohanják le a kicsit, bármilyen édes is, és bármennyire is várták már, hogy láthassák, mert nagyon megijedhet, és órákba telik mire visszanyeri kezdeti bátorságát, lelkesedését.

Figyeljünk a biztonságra!

Idegen helyen sok az új, az érdekes, és egy-egy ritkábban látogatott rokon lakása a leggyakrabban nem gyerekbiztos. Ezért, ha mi megyünk vendégségbe, fokozottan figyeljünk a kicsire, hogy merre megy a lakásban. Nem csak a karácsonyfát ránthatja magára egy csábító szaloncukor miatt, de a nagyi elöl felejtett gyógyszeres doboza, vagy a hosszú ajándékkötöző szalag is veszélyforrás lehet, a felügyelet nélkül hagyott égő mécsesekről nem is beszélve! 

Ha komolyan elhatározzuk, hogy idén tényleg a szereteté lesz a főszerep, és jól átgondoljuk előre a gyakorlati dolgokat, rájövünk, hogy minden megoldható, és igenis, lehet boldog a rokonlátogatós karácsony!

Mi mindenképp ezt kívánjuk!