Nagyon szerettem hallgatni a zenékben a gitárszólókat, ez inspirált arra, hogy én is
 megtanuljak játszani a hangszeren.

 A gyerekek lelkesedése általában akkor hagy alább, amikor szembesülnek a  szolfézsórák nehézségeivel. Te hogy élted túl?

 Az igazság az, hogy nem utáltam szolfézsra járni, talán a társaság miatt. Ahhoz pedig, hogy el tudjam játszani a kedvenc gitárszólóimat, meg kellett tanulnom kottát olvasni, felismerni a harmóniákat és lejegyezni őket.

  Mit javasolsz a szülőknek, hogyan tartsák fent a gyerekek zenei iránti érdeklődését?

 Szülőként oda kell figyelni arra, hogy mihez van kedve és tehetsége a gyereknek, és ha lehetőség van rá, támogatni kell benne. A szüleim sosem próbáltak meggyőzni arról, hogy fontos zenélnem, ha nem volt kedvem, akkor nem kellett    foglalkoznom vele. Azt hiszem ezt nem is lehet erőltetni. Az viszont fontos, hogy ha a szülők látják, hogy a gyermeküket érdekli a zene, akkor megfelelő képzést kaphasson. Felnőttként már nagyobb nehézséget jelent megtanulni játszani egy hangszeren, hiszen  nincs arra idő, hogy naponta órákat gyakoroljon az ember. Mégis, ha valaki űrt érez magában, csak bátorítani tudom, hogy vágjon bele, mert óriási erőt ad az embernek egy fárasztó nap után, ha saját  maga által előcsalt dallamokkal töltődhet fel, arról nem is beszélve, hogy a környezetének is örömet okozhat. Egy dal megírása engem sokszor hetekig tartó katarzissal tölt el

 Mikor derül az ki, hogy van-e valakinek tehetsége egy hangszerhez?

 A zene iránti affinitás, a hallás és a ritmusérzék korán megmutatkozik, viszont az ízlés folyamatosan változik. Ezért fontos sokféle zenét hallgatni. Habár szülőkét néha nehéz lehet elviselni a saját lelkületüktől távol álló "ricsajokat".

 Hogyan lesz valakikből sztár?

 A zenei pályán nem könnyű elindulni, és egy kis szerencse is kell a talpon maradáshoz. Viszont a szerencse a jól felkészült embereket éri el legkönnyebben. Első színpadra lépésem óta rengeteg sikert értem el, amit annak köszönhetek, hogy a zenélés számomra nem munka, hanem öröm.