Mi történik, ha nem egyeznek a szülők nevelési elvei?

A romantikus lánykérési időszakban vagy a babaváráskor nem szokott a fiatal pár leülni a fehér asztal mellé és nevelési alapkérdésekről vitatkozni, hanem a legőszintébb szívvel remélik, hogy mindent egyformán fognak gondolni.

Azonban a házasság során két teljesen eltérő családi háttérből érkező ember lép szövetségre, ösztöneik mélyén hordozott családi mintákat hoznak, eltérő megoldóképletekkel, szókészlettel rendelkeznek, melyek egy-egy akut nevelési helyzetben működésbe lépnek, anélkül, hogy a pár előre egyeztetett volna. A helyzet pár év alatt elmérgesedhet, és a pszichológusok hiába remélik, hogy a pár szót fog majd érteni, ha évekig nem tudtak közeledni az álláspontok.

A gyermek születése nehéz próbák sorozata elé állítja a szülőket, melyeket sokszor fáradtan vagy idegesen kell teljesíteniük. A gyermek a két őt szerető ember között tud érdekellentétet szülni, hiszen áldozatokat kell hozni érte, melyekre nem mindig hajlandó mindkét fél. A kettős nevelés tulajdonképpen minden családban működik, minden házasság vegyes házasság, inkább csak az eltérő hozzáállás mértéke különbözik. Az összehangolódás olyan munka, mely a nevelés teljes folyamatában zajlik.

Jó zsaru, rossz zsaru

Ahol a kettős nevelés szélsőséges méreteket ölt, olyan állapot alakulhat ki, mint a jó zsaru és a rossz zsaru kihallgatási stratégiájában, azzal a különbséggel, hogy nekik legalább a céljuk azonos. A szülők esetében sokszor ez sem egyezik, az egyik egy mindent legyőző felnőttet akar nevelni, a másik pedig egy empatikus játékost.

Elképesztően elkeserítő jelenség, amikor a határokat szabó szülő azzal szembesül, hogy a másik fél a jó szülő szerepében tetszelegve igyekszik kerülni a konfliktusokat és játszmának használja a helyzetet, amelyben a másik szülőt értéktelenné teszi.

Álszent dolog lenne egy állandó kettős nevelés esetén arról beszélni, hogy a szülőknek kommunikálniuk kell egymással, meg kell tudni egyezniük és ugyanazt képviselni, amikor épp az a probléma lényege, hogy nem tudnak megegyezni és az egyik fél nyomást gyakorol a másikra.

A meghunyászkodó szülő lelki, és később testi tünetekre számíthat

Az eltérő nevelés gyakorlása sok esetben játszmává válik a szülők között, melyben az egyik fél igyekszik azzal kontroll alatt tartani a másikat, „hogy nem enged az elveiből”. Előfordulhat az is, hogy az erősebb fél az általa helyesnek vélt elvek végrehajtását delegálja a másik félnek, és kontrollálja a feladat végrehajtását, vagyis az egyik fél a másik nevelési elveinek végrehajtója. A családi béke és a ház nyugalma komoly érték, aminek alárendelhetőek a gyermeknevelési elvek… Ám a meghunyászkodó szülő elveszítheti önértékelését, önazonosságát, lelki és később testi tünetekre számíthat.

A gyermek megtanulja kijátszani egymás ellen a szüleit

A gyermek ebben a helyzetben biztos, hogy nem érzi jól magát, bár sok gyerek megtalálja a rést a két szülő között és a maga javára fordítja a szülők ellentétét, halászik a zavarosban.

A következetlen nevelési módszerek felzaklatják a gyerekeket, akik először feszültté, döntésképtelenné válnak, sőt szorongani kezdenek, később viszont egy felsős gyermek már viselkedési zavarral reagál az ellentmondásokra. Mivel nem érzi magát biztonságban, kezelhetetlen kamasszá válhat, esetleg deviáns viselkedésformák felé fordul. A gyermek egy idő után megtanulja a szülőket kijátszani egymás ellen, és miközben tárgyi jutalmakat zsebel be, a szülői hitelesség elvész a számára.

A kettős nevelés a párkapcsolatunkat is tönkreteheti

A kettős nevelés a párkapcsolatok gyilkos kórja is.

Az egyik szülő eszköztelennek érzi magát, siratja elveszített tekintélyét, a másik pedig úgy érzi, hogy egyedül maradt egy ellenséges kamasszal.

A helyzetben mindenki sérül, és az eredménytelen szülői mintát a gyermek magával viszi leendő kapcsolatába és leendő szülői szerepébe is, így a probléma újra kitermelődik.

Ha a kettős nevelés szélsőséges méreteket ölt, már nem elég az a tanács, hogy a szülőpárnak le kell ülnie egymással és megegyezésre jutni. Ha évekig nem sikerült ezt megoldaniuk, külső segítséget érdemes bevonni. Párterápia, családterápia vagy kapcsolati mediáció jelenthet megoldást a helyzetre, olyan szakemberrel, aki a szülők közötti háborúskodás alapjáig ereszkedik.

A gyermek számára biztonságosabb közeg egy jól keretezett egyszülős háztartás, mint egy feszült, ellentmondásokkal terhes légkör.

Indexkép: Depositphotos.com