Emlékszem arra a meghökkenésre, amit a vezetésoktatóm váltott ki belőlem, mikor problémáim voltak az autóban a figyelmemmel. Azt tanácsolta, hogy otthon, egy órán keresztül játsszak autóversenyzős számítógépes játékkal. Ha lehet, kormánnyal, fékkel játsszak, és próbáljak minél inkább úgy játszani, mintha valóban autót vezetnék.

Sokan eleve elzárkóznak a számítógépes játékoktól, főleg, ha a koncentrációról van szó, hiszen épp ezeket okoljuk azért, hogy a gyermeket az iskola nem köti (már) le. Pedig nálam is kifejezetten segített a gyakorlat – az első pár alkalommal majdhogynem leizzadtam az alatt az egy óra alatt, amíg figyelmesen versenyezgettem a testvérem szobájában.

Persze nem azt mondom, hogy mindenki adjon laptopot a gyermek kezébe, és ettől megoldódnak az iskolai problémák, csak arra szerettem volna kilyukadni, hogy néha bizony a számítógépes játékokkal is fejlesztünk olyan területeket, amikre nem is gondolnánk. Ettől függetlenül most ajánlok pár otthoni feladatot, ami segíthet, ha a gyermekünkről sokszor azt halljuk, hogy nem tud koncentrálni, elkalandozik, nem figyel az órákon.

Azt azért fontos tudni, hogy a motiváció nagy úr – tehát ha a gyermek tudja, miért kell iskolába járnia, szeret oda járni, érdekli, amiket ott hall, akkor jobb eséllyel fog figyelni is az ott látottakra, hallottakra. Ebben leginkább azzal tudunk segíteni, ha figyelmesen hallgatjuk délutánonként, hogy mi történt „odabent”, megnézzük a tankönyveit, füzeteit, mi is érdeklődőek vagyunk az iskola iránt. Nem arra célzok, hogy keressük, hány piros pontot kapott, és hol javított a füzetében a pedagógus – hanem arra, hogy tényleg érdeklődve hallgatjuk, mi történt vele, miről tanult.

Ami még nagyon fontos, hogy ha otthon próbáljuk rávenni extra feladatokra, akkor azt lehetőleg ne még iskola után terheljük rá. Hétvégén is legyen olyan időszak, amikor nem szól a zene, a tv ki van kapcsolva, semmi nem vonhatja el a figyelmét. És üljünk le mellé – esetleg „szálljunk be” mi is a játékba. Nem kell neki tudnia, hogy mi a cél! Érezze, lássa csak azt, hogy leülünk valamit közösen csinálni, és mindjárt máshogy áll a dologhoz.

1. Poszter készítés: újságokat lapozgatva beszélgethetünk arról, hogy mostanában mi érdekli. Ahhoz a témához kapcsolódva keressünk képeket, és nyírjuk körbe egy ollóval (vagy akár téphetjük is, akkor még jobban kell figyelni). Egy A/4-es, vagy nagyobb gyerekek esetében A/3-as lapra ragasszuk fel a kigyűjtött képeket posztert alkotva. A poszterrel pedig díszítsük a szobáját! Hasonló elven alapul az XY-os füzet: gyermekként a kedvenc énekesnőmről mindent gyűjtöttem. Bármilyen újságcikk, kép, dalszöveg jelent meg, már nyírtam is körbe, és ragasztottam a füzetembe. Készíthetünk ilyet énekessel, focistával, színésszel – bármivel, ami gyermekünket érdekli. Az újságok böngészése, a nyirbálás, a ragasztás – mind figyelmet igényelnek.
2. Dalszöveg-írás: a gyerekek nagyon élvezik, ha régi, jól ismert dalok szövegét a saját ízlésükre formálhatják. Lehet ez az egyszerű „Én elmentem a vásárba…” is – ha szabadjára engedjük a fantáziánkat, nagyon jó kis versek jöhetnek ki belőle! Az elején érdemes csak 1-1 szót kicserélni, aztán az egész dalszöveget, vagy akár újságból is gyűjthetünk ki szavakat, amiket be kell illeszteni. Nem muszáj ennek népdalnak lennie! A gyermek kedvenc pop-slágerét is „felturbózhatjuk”!
3. Ország-város: nagyobbakkal játszhatunk ország-várost is. Eleinte akár térképpel a kezünkben, kevesebb témakörrel (pl. csak ország, város, fiú, lány). Később ezeket bővítve. Eleinte hosszabb időkeretet megadva, később csak addig játszva, míg valaki minden rubrikát ki nem töltött. Ez a régi játék a mai napig megállja a helyét. Nagyon jó koncentráció- fejlesztő, de a gyermek ismereteire, szókincsére is jó hatással van.

+1. Szólánc: ehhez még igazán le sem kell ülni. Autóban, a boltban sorban állás közben, bárhol játszható, mégis figyelni kell a másikra és gondolkozni is kell. Lehet az elhangzott szó utolsó betűjével, lehet az elsővel. Lehet egy bizonyos témakörön belül. A szabályokat akár a gyermek is megszabhatja, így még inkább sajátjának érzi a játékot.

Az otthon megtalálható játékok közül pedig a memóriakártyák, a színezők és a papírhajtogatós játékok talán a legjobbak. De tulajdonképpen szinte bármilyen kártyajáték vagy társasjáték is sokat segíthet.

A lényeg tehát, hogy arra az időre, míg ezekkel foglalkozunk, a gyermek tényleg ne kalandozzon el, hanem arra figyeljen, amit csinál. Az agy nagyon jól edzhető! De csak „edzéssel” érhető el, hogy minél tovább figyelni, koncentrálni tudjon. Ha ez az iskolában nem valósul meg, otthon sokat segíthetünk a helyzeten.

Fotó: Mihail_fotodeti képe a pixabay-en