Vannak olyan gyermekek, akik rendkívül félénkek, gyakran a szüleik bánatára, néha pedig bosszúságára. Mert az általános népszerűségi listán - úgy tűnik - többnyire azok állnak legfelül, akik magabiztosnak és nyitottnak tűnnek. Számos gyermek azonban nem ilyen, hanem inkább visszafogott és csendes.

"Elvileg emiatt nem kell aggódnunk, mert mint nálunk, felnőtteknél, úgy a gyermekeknél is más-más a temperamentum" - mondja Bodo Reuser, szakképzett pszichológus, gyermek- és serdülőkori pszichoterapeuta, majd hozzáteszi, hogy a félénkségnek különböző okai (iskolakezdés, otthoni problémák, költözés) lehetnek, de néha lehet veleszületett is. A félénk gyerekeknek majdnem a fele meglehetősen visszafogott temperamentumú, ez pedig érzékenyebbé teszi őket a többieknél, és a külvilág ingereire is érzékenyebben reagálnak. Az ingerküszöbük is alacsonyabb, ezért gyorsan elérik azt a határt, ami számukra már nem komfortos. Szeretik a csendet, a nyugalmat. A feloldódáshoz több időre van szükségük, kevesebb baráttal is beérik, nem izgatják őket annyira a közösségi programok.

Mindezek mellett a nevelési stílus és az otthoni légkör is befolyásolja a gyermek személyiségének fejlődését. Ha a szülők visszahúzódóbbak és csendesebbek, ez gyakran átragad a gyermekre is. Ha viszont túlságosan dominánsak és teljesítményorientáltak, akkor a félénk gyermekek még bizonytalanabbá válhatnak, és fokozódik az az érzésük, hogy nem tudnak a szüleiknek megfelelni. Ennek eredményeként még inkább bezárkóznak.

"Az önbizalom növelése érdekében fontos, hogy a szülők megbecsüljék gyermeküket" - mondja Reuser. A szülőknek ki kell mutatniuk, hogy szeretik a gyermeküket úgy, ahogy van, ezért azt tanácsolja, hogy kerüljék az olyan megjegyzéseket, mint: "Nincs nyelved, elvitte a cica? Menj már, ne félj, ki fognak nevetni, ha itt fogod a szoknyámat! Mi vagy te, anyámasszony katonája?" Az ilyen mondatok kontraproduktívak, és csak felesleges, további nyomást gyakorolnak a gyermekre. A szakértő azt tanácsolja, hogy a szülők ezeket a gondolatokat tartsák meg maguknak és inkább erősítsék a gyermeküket.
 

Fokozzuk az önbizalmat!

"Dicsérni kell a gyermekeket, amikor jól reagálnak egy-egy helyzetre" - ajánlja Reuser. Ha viszont valami nem sikerült olyan jól, akkor ne szidjuk, szégyenítsük meg, főleg ne nyilvánosan, hanem beszéljünk a gyermekkel az okokról és keressük meg a lehetséges összefüggéseket. Ez elősegíti az önkompetenciát és erősíti a gyereket.

Ugyanakkor számos módja van annak, hogy a fiatalok egy kicsit nyitottabbá váljanak. Például, ha a gyermekek csak a biztonságot jelentő otthon falain kívül szégyenlősek, akkor nagy segítség lehet, ha a játszótársak meglátogatják őket. A családi megszokott környezetében nyugodtabban játszhatnak, mint az otthonon kívüli nagyobb csoportban. Ily módon sok társas készséget tanulnak meg, és szívesen játszanak másokkal.
 

Támogassuk a gyermekünket!

Fontos továbbá támogatni a gyermeket a számára kényelmetlen helyzetekben. Például, ha a gyermek nem mer elmondani valamit valakinek, akkor a szülőknek kell elindítaniuk a beszélgetést, és később kell bevonniuk a gyereket. A kisgyermekeknél a fantázia is hozzájárul az önbizalom növeléséhez: a szülők olyan helyzetről mesélhetnek a gyermeknek, amelyben különösen bátrak voltak - még akkor is, ha a gyermek csak a szomszédnak mert köszönni. A fantázia pozitív átélésével megerősítik őket a későbbi hasonló helyzetekben.

Azok a gyakorlatok, amelyek erőteljes magatartást és érvényesülést igényelnek, önbizalmat is növelnek. Például sikoly vagy grimasz párbaj: a győztes az, aki a leghangosabban ordít, vagy képes a legőrültebb fintorokat vágni.
 

Gyakoroljunk otthon szerepjátékkal

A gyerekek előre gyakorolhatják a nehéz mindennapi helyzeteket az otthoni szerepjátékban. Például egy játék bolttal megtanulnak boltban vásárolni, egy étkészlettel vendéglőben enni. A gyermek a játék által különböző szerepekbe bújik és kipróbálja őket. Ez segít nyitottabbá és bátrabbá válni. A félénkség eltűnése attól is függ, hogy a gyermek milyen tapasztalatokat szerzett más emberekkel az évek során, és hogy mennyire erős benne ez az érzés.

De még akkor is, ha valaki óvatos marad felnőttként, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy kevésbé sikeres a munkában, mint az extrovertált kollégák. Egy müncheni és würzburgi kutató hosszú távú tanulmánya, amely több mint 20 éven át kísérte a gyermekeket, kimutatta, hogy a félénk emberek végül ugyanolyan sikeresek, mint a nyitottabb gondolkodású versenytársaik. A szakmai életben nem csak a hangosak nyerik meg a versenyt. Ugyanis a nyugodtnak és körültekintőnek látszók kompetenciát és komolyságot sugároznak.
 

A kudarctól való félelem

Ha félelmek rejlenek a félénkség mögött, például kudarc vagy elutasítás, ez problematikussá válhat. Ez később súlyos és önmagát erősítő károsodásokhoz vezethet. Bodo Reuser pszichoterapeuta azt tanácsolja a szülőknek, hogy támogassák gyermekeiket, beszéljenek tapasztalataikról és kis lépésekben alakítsák ki az alternatív viselkedést. Ily módon a gyerekek lassan megtanulhatják legyőzni félelmeiket.

Fontos a nyugalom megőrzése, a magabiztosság és az idő biztosítása önmagának és a gyermeknek. Ha a szülők túlterheltnek érzik magukat, és maguk is nyomásnak vannak kitéve, akkor menjenek el egy tanácsadóhoz.

Kép: LuidmilaKot fotója a Pixabayen

betöltés...