Az ok gyakran az önbecsülés hiánya. Becsüld meg a szüleidet, a munkahelyed, becsüld meg magad! De hogyan? Mit  fed ez a szó: önbecsülés?

Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra, hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt.

Tudatosan élni, önmagunkat elfogadni, önmagunkért felelősséget vállalni, magabiztosnak lenni, céltudatosan, valamint tisztességesen élni - mindennek gyakorlása elengedhetetlen önbecsülésünkhöz. Ami pedig közös e hat tényezőben, az a valóság, a realitás, azaz a létezőnek a tisztelete.

Hibás felfogás, amikor külső eredményeinktől tesszük függővé önbecsülésünket. Nem helytelen önmagunkban és másokban tisztelni a sikert, az eredményeket. Helytelen viszont azt hinni, hogy ez kell, hogy önbecsülésünk forrása legyen. Önbecsülésünk nem eredményeinkben gyökerezik, hanem azon önmagunkban fejlesztett gyakorlatainkban, szokásainkban, tudásunkban, amelyek lehetővé teszik az eredmények elérését. Attól például, hogy esetleg rossz anyagi helyzetbe kerülünk, a sikerhez szükséges tudásunk még megmarad - és ez a tudás, s meglétének tudatosítása önmagunkban, az önbecsülés alapja.

Próbálkozunk ál-önbecsüléssel, mint például egónk alátámasztásával, amikor kocsink márkájáról döntünk, vagy a legexkluzívabb fitnesz klubba iratkozunk be, vagy a legnevesebb divattervezők ruháit viseljük. Az önbecsülés jelentőségének letagadása is mutatja problémáinkat a területen.

Ha például óriási dicséretben részesülünk - és ettől persze jól érezzük magunkat -, azt mondhatnánk, hogy nő önbecsülésünk, ha mások megdicsérnek. Idővel azonban a dicséret hatása múlik, és ha a dicséret (ál-)önbecsülésünk alapja, akkor egyre több és több kell majd belőle, s soha nem elégít ki igazán. Ha tudatosak vagyunk, felismerjük mindezt, s nem a dicséretben keressük a fejlődést.

Nem elég reggelente a tükörbe néznünk, és azt mondanunk önmagunknak: Jó reggelt, Tökéletes!". Nem elég, ha elárasztanak bennünket dicsérettel, nem elég az anyagi jólét, s gyermekeink iskolai vagy munkahelyi sikerei sem, s hipnotizálással sem lehet belénk ültetni az önbizalmat. A "felébredés pillanata" az, amikor tudatosul bennünk, hogy nem kaphatunk másoktól önbizalmat, ezt csak mi tudjuk önmagunkban kialakítani.

 Dr. Nathaniel Branden cikkéből összefoglalta Révay Gabriella