Drága kisfiam!

A mai az utolsó napod egykeként.

Ma előtted ébredtem, ami valljuk be elég ritka dolog. Csak állok a szobád ajtajában, és hallgatom ahogy békésen szuszogsz álmodban. Szomorúság és izgalom kevereg a szívemben, ha az előttünk álló napra gondolok.

A holnapi nap minden megváltozik. Programozott császármetszéssel megszületik a kishúgod. Tárt karokkal fogadom majd, de ma még csak rád koncentrálok.

Utolsó napod egykeként.

Ma van az utolsó nap, amikor egy gyermekes anyukaként állok melletted. Ma van az utolsó nap, mikor azt mondhatom, hogy egy gyermekem van. Ma még csak ketten vagyunk, csak te és én.

Miközben ezen merengek, hallom, hogy mocorogsz. Ébredezel. Beszélgetsz a körülötted lévő játékaiddal, majd egyszer csak engem szólítasz. Benyitok a szobádba, látom, hogy a kiságyadban állsz, hajad kócos az alvástól, de ragyogó szemeddel kiáltod: Anya!

Karomba veszlek, tested erőtlenül rám simul, arcodat a nyakamba fúrod. Nem mozdulsz ebből a helyzetből. Úgy döntök, hogy ma nem sietünk. Ölemben tartva visszamegyek a hálószobánkba, csendben bebújunk apa mellé. Hárman együtt várjuk a napfelkeltét. Élvezzük egymás szeretetét, ölelését.

A mai nap az utolsó kettesben töltött napunk. Ma nem sietek, lassan indítom a napot. Próbálok minden pillanatot megélni, magamban elraktározni. A telefonomat kikapcsoltam, a közösségi felületekről kijelentkeztem, csak rád figyelek. Hagyom, hogy a mai napot te irányítsd. Két és fél évig egyek voltunk. Nem csak gondoztalak, elláttalak, hanem játszótársad, védelmeződ és jóbarátod is voltam. Minden porcikámmal arra figyeltem, hogy mire van szükséged, mire vágysz. Ott voltam, készen álltam, amikor csak kívántad.

Így telik el a napunk. Hagyom, hogy azt csináld, amihez kedved van. Sokat játszunk, nevetünk, énekelünk, táncolunk. Figyelem, hogyan leled örömödet a játékban, és hogyan törekedsz arra, hogy mindezt megoszd velem.

Nehéz szívvel készülődök a lefekvéshez. Készségesen állok rendelkezésedre, kielégítve minden kívánságodat. Még egy utolsó mese, még egy utolsó ölelés, még egy utolsó puszi. Mindenre van lehetőség. Mégis hamar álomba merülsz. Úgy érzem túl hamar. Szívem szerint odabújnék melléd, de akkor megkockáztatom, hogy felkeltelek. Olyan békésen alszol. Nyugodtan szuszogsz, még nem sejtve, hogy a holnapi nappal fenekestül felfordul a megszokott kis világod.

Félek, hogy nem tudtalak megfelelően felkészíteni az előttünk álló változásokra. Mi lesz, ha néhány nap múlva tárt karokkal futsz majd felém, hogy vegyelek fel, ahogy szoktalak, de el kell, hogy utasítsalak, mert fájni fog a hasam a császármetszéstől. Vajon megértesz majd?

Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Szívből örülök, hogy holnap világra hozom második gyermekemet, de valahol mélyen talán sajnálom, hogy a mostani világunk megszűnik.

Mindezek ellenére tudom, hogy holnap, mikor a mellkasomra teszik másodszülöttemet, szívem csordultig telik majd szeretettel, és nem fogom érteni, hogyan is létezhettünk mindezidáig nélküle.

De most, hogy lassan kiosonok a szobádból, be kell ismernem, hogy félek. Félek, hogy a kettőnk kapcsolata hogyan alakul majd. Maradhat ugyanilyen erős szövetség, vagy változni fog? Nem tudom.

Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy hívsz engem. Mégsem ért még véget a mai napunk. Óvatosan hozzád sietek, lassan bebújok melléd, te pedig félálomban szorítasz. Érzem a kezed a nyakam körül, puha hajad beteríti az arcomat. Mélyen belélegzem az illatod, és némán köszönetet mondok neked azért, hogy édesanyává tettél.  

Megköszönöm, hogy megmutattad nekem, hogy milyen érzés a szívem mélyéből szeretni. Megtanítottad nekem, hogy mi az igazi önzetlenség, milyen az, ha valakinek az igényeit a sajátjaim elé tudom helyezni. Te adtad nekem a világ legnagyobb ajándékát, azt, hogy édesanya lehetek.

Miután elalszol én is visszafekszem. Csendben elgondolkodom azon a rengeteg változáson, ami a családunkra vár. Mert változni mindig fogunk. Változunk, fejlődünk és átalakulunk valami mássá, valami újjá. Ez elkerülhetetlen. Egy valami azonban soha nem fog változni, ez pedig az irántad érzett állandó, rendületlen és végtelen szeretetem.

Szeretettel:

Anya

Kép forrása: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról