Ezt a kifejezést, vagy csak önmagában a hiperaktivitást valószínűleg már sokan hallották az elmúlt években, s fel is merülhet a kérdés: miért van mostanában ilyen sok hiperaktív gyerek, nagyanyáink idejében miért nem voltak?
Akkor még nem is ismerték ezt a tünetcsoportot, éppúgy, mint ahogy a speciális tanulási problémákat sem. Valószínűleg azért nem, mert a hiperaktivitás és figyelemzavar elsősorban az iskoláskorban okoz problémákat, s régen a kisebb, sokszor osztatlan osztályokkal működő, a mainál sokkal kevesebb követelményt támasztó iskola jobban elviselte ezeket a gyermekeket, s az nem volt ritkaság és meglepő, ha valaki csak néhány osztályt járt ki, s utána dolgozott. A hiperaktív gyerekek között pedig sokan nagyon szeretnek fúrni-faragni, szerelni, fizikai tevékenységgel járó munkát végezni, ott jól megállják a helyüket.

A mai, feszült és szorosan beosztott életritmus, a kifejezetten teljesítmény-centrikus iskolák és családok (!) nem tolerálják jól ezeket az átlagostól eltérő gyermekeket. Jelenlétük az életükben, az iskolában sokkal feltűnőbb, számuk (látszólag) nagyobb, mint korábban. Ezért kb. húsz éve elsősorban a pszichológusok és a gyógypedagógusok egyre behatóbban kezdtek foglalkozni ezzel a csoporttal.

De mi jellemző ezekre a gyerekekre? Vannak-e jól felismerhető jelei a hiperaktivitás-figyelemzavar tünetcsoportnak?

Igen, vannak!

A hiperaktivitás-figyelemzavar tünetei

A szakemberek két nagy csoportra osztják a tüneteket.

A figyelemzavar elsősorban az iskolában okoz nehézségeket, amikor a gyermek:

• nem tud a tanítási óra végéig figyelni,
• alig jegyez meg valamit a tanár magyarázatából,
• elmarad az iskolai feladatokkal,
• munkája gyakran csúnya külalakú, tele van hibákkal,
• nem jegyzi meg és nem készíti el a házi feladatait, még gyakrabban félbehagyja őket 
• A számára erőfeszítést jelentő tevékenységekhez sokszor nem is hajlandó hozzákezdeni
• Elveszti, vagy nem viszi magával a feladatai elvégzéséhez szükséges eszközöket.

Óvodás korban feltűnhet a szülőknek, óvónőknek, hogy a kisgyermek

• figyelme gyakran elkalandozik,
• egyik játéktevékenységből a másikba kap,
• nem tud kitartóan vagy egyedül játszani
• Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét, ezért például nem ritka, hogy azt is elfelejti, mit is akart mondani, mert mire befejezné a mondatot, már valami más foglalkoztatja.
• A szokásosnál nagyobb gondot jelent a rendcsinálás, részben mert rengeteg játékot elővesz, részben mert pakolás közben is elfelejti, mi volt az eredeti cél: a rendrakás.

A túlzott mozgásigény (hiperaktivitás) és a szertelenség (impulzivitás) tünetei már könnyen felismerhetők a kisgyermekkorban is, bár problémát többnyire csak a nagyóvodás-kisiskolás korban okoz, mert az iskolás előkészítéssel még nem foglalkozó óvodai csoportok és a családok ekkor még úgy gondolák, hogy kicsit eleven, kicsit rossz ez a gyerek, de majd „megnevelik”, majd megnő és „okosabban” fog viselkedni, s még tolerálják.
De nagyon jellegzetes, hogy a hiperaktív gyerekek nem tudnak nyugodtan egy helyben ülni, mindig fészkelődnek, jár kezük-lábuk („harangoznak”, mindig matatnak valamit, feltérdelnek a széken, felállnak az asztaltól, az asztal alá másznak stb.), emiatt gyakran „maszatosan” esznek, kiborítják a poharukat vagy a tányérjukat. Túl sokat beszélnek, szinte megállás nélkül, meglehetősen hangosan, másokat félbeszakítva, hogy minden figyelmet állandóan magukra vonjanak. Nem tudják kivárni a sorukat sem beszélgetés, sem közös játék vagy más tevékenységek közben, mindent és azonnal akarnak.

Kapcsolódó cikkünk: Mit tegyünk, ha folyton közbekotyog a gyerek? - Így szoktathatod le arról, hogy félbeszakítson másokat

Nehéz helyzetet jelent, amikor az iskolás gyerek óra alatt feláll, sétálgat, sőt ugrál, vagy egyszerűen kimegy az osztályból, mert nem érdekli, amit a tanár éppen mond. Mindig belekiabál az órába, duzzog, sőt dühöng, ha nem őt szólítják fel, amikor jelentkezik, másokat félbeszakít. Rosszul szokták viselni a tanárok azt is, ha óra alatt valamivel játszogat, papírt tépked, rajzolgat, pedig a hiperaktív gyermek sokkal jobban tud figyelni, ha valamilyen monoton cselekvéssel leköti túlzott mozgásigényét, s ezzel csökkenti belső felszültségét. Szünetekben rohangál, zavarja társai nyugodt játékát éppen impulzivitása miatt. Gyakran kerül veszélyes helyzetekbe (pl. mindenhova felmászik), nem ritkán verekedésekbe keveredik.

Mindezen tünetek többségének már 7 éves kor előtt kel jelentkezni és legalább 6 hónapon keresztül fenn kel állnia a diagnózis felállításához.

Tulajdonképpen a hiperaktív gyerekek már csecsemőkorban is „mások”: elég sírósak, nagyon erőteljesen és megállíthatatlanul tudnak sírni, sírásuk okát a szülők sokszor nagy gondossággal sem tudják kideríteni. Dajkálással sem nyugtatható meg! Gyakori a szopási nehézség a csecsemő nyugtalansága „izgágasága” miatt, nehezen alakul ki a napi ritmusuk, sokan közülük alvászavarokkal küszködnek. Nagy mozgásaik gyakran igen gyors ütemben fejlődnek (korán felállnak, és szinte azonnal szaladnak), a kúszás vagy a mászás gyakran kimarad fejlődésükből. A hiperaktivítás-figyelemzavar tünetcsoportban szenvedő gyermekek többsége fiú.

Szerző: Dr. Zombori Marianna

Több, hasonló cikket is találsz a https://www.gyogyhirek.hu oldalon.

Forrás: GyógyHírek
Fotó: wsilver / flickr

betöltés...