Ők az iskolarendszerbe hamarabb beilleszkednek és könnyebben boldogulnak. Szinte a legnehezebb dolguk azoknak a tanulóknak van, akik sokproblémás családból, szegény körülmények közül érkeznek. Rajtuk észrevehető már az iskolába, sőt olykor már az óvodába lépés idején is, hogy kevésbé motiváltak a tanulásra és bizonytalanabbak önmagukban.

Pedig nagyon sok tehetségígéret található az iskolában alulteljesítő, magatartási vagy tanulási zavarral küzdő gyerekek között is. Számukra a család és a környezet, melyben nevelkednek, nem biztosít elegendő és életkoruknak megfelelő törődést, odafigyelést. Gyakran nem látnak maguk előtt olyan családi mintákat sem, amelyek segítenék őket a világ megismerésében, motiválnák őket a tanulásra.

Munkám során pszichológusként tehetséges gyermekek képességeinek, motiváltságuknak feltárását, tehetségterületük azonosítását, illetve önismeretük, személyiségük fejlesztését is végzem. A tehetséges tanulókkal egyénileg, párban vagy csoportban is foglalkozom.

Az elmúlt tanévben többek között egy olyan kistelepülés iskolájában tartottam a gyerekeknek tehetségfejlesztő foglalkozásokat, ahol a tanulók közel fele halmozottan hátrányos helyzetű és 23 százalékuk hátrányos helyzetű volt. Sokan éltek három vagy annál több gyermekes családban, sőt nem egy esetben 7-10 gyermeket látott el egyetlen vagy két szülő. A tehetséggondozás nemcsak a képességfejlesztés miatt szükséges az ő esetükben, hanem azért is, mert körükben igen nagy a lemorzsolódás.

Munkám szépsége és nehézsége, hogy különböző életkorú gyerekekkel foglalkozom. A tehetségcsoportokat úgy alakítom ki, hogy bárki részese lehessen, aki kedvet érez hozzá. Természetesen a beválogatásnál a tanulók érdeklődése mellett a pedagógusok, az osztályfőnökök és a szülők véleményét is figyelembe veszem. Általában azok maradnak meg végül a csoportban az egész tanév alatt, akik a sok játék és vidámság mellett vállalják a komolyabb munkát is. Fontosnak érzem, hogy a tehetségfejlesztő foglalkozásokon a gyerekeknek legyen beleszólásuk a folyamatokba, megfogalmazhassák véleményüket. Így mutathatják meg igazán saját, egyéni képességeiket. A kötetlen verbális megnyilatkozási lehetőségek elősegítik szóbeli kifejezőkészségük fejlődését, szókincsük gyarapodását.

Így került Zsolti is a csoportomba, aki az általános iskola egyik „legrosszabbul” viselkedő diákja volt. Nehezen és rosszul tanult, gyakran kiabált, feleselt; házi feladatokat nem készített, és sokszor keveredett verekedésbe. Ellenőrzője tele volt beírásokkal, egyesekkel. Nem sok minden érdekelte, egyedül a foci. Otthon, a kert végében, az iskolában szünetekben (vagy iskola helyett a falu határában) rúgta a labdát. Olyan ügyesen játszott, hogy pedagógusai felfigyeltek rá és elvitték őt megyei, majd országos versenyekre. Eredményei alapján tavaly beválogatták az ország egyik legnagyobb futballcsapatának utánpótlásába. A sportban elért sikerei kedvezően hatottak a személyiségére. A tehetségcsoportban szívesen vállalt szervezési feladatokat, a tanítási órákon pedig igyekezett társaival jobban együttműködni.

Zsoltinak szerencséje volt, hogy tanárai észrevették, felismerték sporttehetségét, és utat nyitottak számára annak kibontakoztatása felé. Sajnos nagyon sok hasonló helyzetű gyerek nem kap megfelelő támogatást, odafigyelést.
A hátrányos helyzetű gyerekek, tanulók felmérése, csoportba történő beválogatása nagyon problémás terület, mert a rendelkezésre álló, tehetségazonosítást segítő tesztcsomagok, kérdőívkészletek olyan kompetenciákat igényelnek, melyeknek ezek a tanulók nem mindig vannak teljes birtokában.
A tesztek minden esetben elvárják az átlagosnál magasabb intelligenciaszintet, a feladat iránti elkötelezettséget és a kreativitást. Ha pedig valamelyik tanuló e három területen nem mutat az átlagnál magasabb szintet, csökkennek az esélyei arra, hogy rejtett tehetségének fejlesztéséhez segítséget kapjon. Sőt, a mérések során átélt negatív tapasztalatok, gyengébb eredmények olykor egy egész életre megpecsételhetik a hátrányos helyzetű, tehetséges gyerekek sorsát.

Éppen ezért nagyon fontosak lennének a hozzájuk igazított, számukra szerkesztett mérőeljárások, vizsgálatok, melyekkel teljes, komplex képet kaphatunk nemcsak a tanuló rejtett erősségeiről, hanem az őt körülvevő környezetről; szűkebb (család) és tágabb (iskola, település, térség) értelemben egyaránt.

A munkám során megtapasztaltak alapján úgy gondolom, elsősorban óvodáskorban kellene minden gyermekről kideríteni, hogy miben ügyes, mi az, amit szívesen, kedvvel végez, és amiben motivált. Ez még nem feltétlenül jelentene konkrét tehetségkategóriába történő besorolást, de már elkezdődhetne a tehetségígértek feltérképezése, a szunnyadó képességek felismerése. Az általános iskolában történhetne meg a feltárt erősségek támogatása, párhuzamban a gyengébb területek fejlesztésével. Ebben a munkában a pedagógusok és az iskolában dolgozó vagy az iskolával kapcsolatban lévő pszichológusok felelőssége igen nagy, hiszen leghatékonyabban csak közösen együttműködve tudnak segíteni.

Forrás: http://mipszi.hu
Fotó: paologhedini/pixabay

betöltés...