Különös módon ilyenkor a fiús mamák kapnak leginkább a szívükhöz, hogy jaj, csak azt ne. A fiúknak tehát egyáltalán nincs könnyű dolguk, ha végre sikerül becsajozni: haza biztosan nem vihetik, máshová meg azért nem, mert nincs egy vasuk sem - a szabad téren való lófrálás pedig erősen évszak- és időjárásfüggő elfoglaltság.

A lányoknak körülbelül tizennégy év felett azzal kell szembesülniük, hogy apjuk, anyjuk egyre furcsábban méregeti őket, na jó, ebben része van a nagyon menő cucc-összeállításnak is, de sajnos kikerülhetetlen, hogy valamelyik szülő nagy bizalmasan meg ne kérdezze egy óvatlan pillanatban: és van valakid.

Általában azt feszegeti mindenki,  melyik az az életkor, amikortól a kamasz gyerek elszántan kezdhet ragaszkodni a szerelmehez való jogához. Pedig ez alapjaiban téves kérdés: anyuci az ovis szerelemre még büszke volt, a gimnazista csajokat meg már ki nem állhatja, tehát valószínűleg nem az életkorról van szó.

A szülők fafejűségének megértéséhez jó, ha a kamasz gyerek néhány dologgal tisztában van - ezekről az alapokról ugyanis sokkal eredményesebben vezetheti a bilaterális tárgyalásokat.

A szülők nem is olyan régen még kamaszok voltak. Pattanásosak voltak, borzalmas zenét hallgattak, ha egyáltalán, akkor foghegyről beszéltek a saját szüleikkel, hihetetlenül nem érdekelte őket az iskola és általában is az úgynevezett nagybetűs élet,  legszívesebben kivándoroltak volna erről a bolygóról oda, ahol jobban megértik őket, csak akkor még nem ment expedició a Marsra, továbbá verseket írtak, hanyatt fekve álmodoztak és éjt nappá téve szerelmesek voltak, váltott személyekbe.

Így, amikor ennyi év elteltével azt kérik sírva, térden, esetleg üvöltve, hogy a kedves kamasz gyerek méltóztasson hazatámolyogni este tízre legkésőbb, azt nem azért teszik, mert ez náluk olyan bűvös szám, hanem mert egészen pontosan tudják, mit csinál az éj leple alatt egy kamasz, ha teheti. Ha rimánkodnak, hogy ne ragaszkodjon a tizenéves kamasz gyerek ahhoz, hogy szerelmével édes kettesben töltsön el egy hétvégét , akkor nem irigylik a szabadságot, hanem ők maguk is lejátszották ezt a meccset valaha, és még pontosan emlékeznek, mi mindenre jó egy klassz víkend. Anyuci sem női szeszélyből könyörgi le az átlátszó trikót és a miniszoknyát a lányáról, hanem talán hasonló cuccban érte már őt meglepetés, nem is kellemes. Apuci azért mordul a gyerekre, mert legalább húsz éve túlvan azon a dolgon, amelyről a gyerek csak álmodozik.

Megkockáztatom: elképzelhető, hogy érdemes megkérdezni a kedves szülőket, hogyan is csinálták ők ezt kamaszkorukban a nagyiékkal. Egyfelől érdekes, zaftos történetek kerülnek elő - másrészt rögtön lesz jogalap arra, hogy a kamasz gyerek legalább egy mozit megkockáztathasson aktuális szerelmével. És ha minden kötél szakad, akár össze is ismertetheti az ősökkel.