Egy édesanya az egyik előadáson elmondta, hogy amikor büntetést szabott ki a hét éves fiára, az könnyes szemmel kérdezett vissza: Anya, te most ennyire nem szeretsz engem?

Érzed az ellentmondást? Szeretlek, ezért azt akarom, hogy rossz legyen neked.

Talán azért, mert most nekem is rossz. Talán azért, mert nem tudok más megoldást, és valahogy muszáj jeleznem, hogy nem helyeslem, ami történik. Így hát megbüntetlek.

Sőt, talán még az is elhangzik, hogy nekem még jobban fáj, mint neked. Amit egyébként sosem hisznek el. Nem is csoda.

Meg tudod-e határozni előre, hogy egyes cselekedeteknek mi lesz a megfelelő büntetési tétele?

Hiszed vagy sem, a gyereked is pontosan képes erre a „beárazásra”. És ha büntetéssel terelgetik, leginkább az dönti el a számára, hogy megtesz-e valamit ennek ellenére, hogy megéri-e neki a büntetés bevállalása vagy sem. És nem azért, mert belátta, hogy úgy helyes, ahogy mondtad.

A gyerek, aki büntetésben van, nagyon sok mindenen elgondolkodik, ám jellemzően nem azok merülnek fel a fejében, amelyekért mondjuk a sarokba állítottad, hogy „akkor most gondolkodj el azon, ami történt”. Tudod, mi jut inkább eszébe? Hogy ő milyen rossz lehet, ha ilyen gonoszul bánnak vele. (És ha már rossz, akkor bizony rosszként is fog viselkedni. Bocs.) Vagy milyen szörnyű gonosz emberek a szülei, akik ezt képesek tenni vele. Sőt, az is, hogy legközelebb majd megmutatja, és megússza büntetés nélkül.

A büntetés kerülőutakra biztat. A gyerekek azért tartják be a szabályokat, mert tartanak a büntetéstől. Ám annak beépülése, hogy azért ne tegyen meg valamit, mert az nem helyes, vagy rá ártalmas stb. nem megy végbe. Ezért aztán változás sem történik.

A büntetés súlyosan rombolja a gyerekek önbizalmát és önértékelését. Amit egyébként oly fontosnak tartunk megfelelően megtámogatni. Saját magunk ellen dolgozunk!

Mindaddig, míg fel nem merül benned, hogy lehet, hogy nem benned van a hiba, sőt nem is a gyerekedben. A módszer nem az igazi. A büntetés nem hozza meg a várt eredményt? Akkor elő valami mással, ami működik! Eddig remek, de mi legyen az?

Bújod a könyveket, és vannak is bennük remek ötletek, de amikor a valóságba próbálod átültetni, egyszerűen megfeneklik a dolog. Majd azon kapod magad, hogy néhány kísérlet után visszatérsz a régi lemezhez, kiabálsz, fenyegetőzöl, büntetsz, ugyanakkora hatékonysággal, mint azelőtt. Kész katasztrófának érzed az egészet. Te vagy ennyire béna, vagy a gyereked kezelhetetlenebb, mint a többi? A szomszéd néni is megmondta, hogy szigorúbban kellene fogni. Át is gondolod a szankciókat rögtön… és minden kezdődik újra, mert a büntetéssel sem változtatod meg, amit szeretnél…

Állj meg egy pillanatra. És hidd el, hogy a gyereked már elég rosszul érzi magát attól is, ha elkésett, ha nem tartotta be amit ígért, vagy ha odáig jutott egy vita, hogy megütötte a testvérét. Nem lesz jobb attól, ha még meg is leckéztetik. Az ismétlődést sokkal inkább elkerülheted, ha beszéltek róla, és ha tudod, mit kérdezz, vagy hogyan reagálj ilyen helyzetekben. Mi erre fókuszálunk.

Szeretnél többet tudni a büntetés nélküli gyereknevelésről (ami nem egyenlő azzal, hogy mindent szabad)? Jól jönne még további információ arról, mi a különbség a büntetés és következmény között?

Bővebb információ:
Büntetés nélküli nevelés konferencia

Fotó: www.flickr.com