Gyermekkoromban a szüleim minden első tanítási napon készítettek rólunk a testvéreimmel egy fényképet az udvaron. Az arcokon vegyes érzések tükröződnek. Kisiskolásként izgalom, kamaszként már inkább unottság, kedvetlenség látszik a képeken. Mégis jó érzés felnőttként visszagondolni erre az időszakra. Sokat készültünk az iskolakezdésre, és a hosszú nyár után jó volt újra találkozni osztálytársainkkal.

Az általános iskola elkezdése komoly fejlődési mérföldkő a gyermek és a család életében. A leendő elsősöket fel kell készíteni a változásokra. Számoljon a szülő vele, hogy a gyermeknek vannak elképzelései, vélekedései, hiedelmei az iskolával kapcsolatban. Ezekkel jó tisztában lenni, mert sokszor indokolatlan félelmet szül a másoktól hallott részinformáció.
A felkészülés első lépése, melyet sokan elfelejtenek, általánosságban elmagyarázni, mit is jelent az iskola, miről szól, miért kell oda járni. A 6-7 éves korú gyermek időérzéke még nem kialakult, tehát ne az egyetemi felvételi fontosságával induljon a beszélgetés. Hasznosabb információ a gyermek számára a praktikus tudnivalók elmagyarázása. Hogyan néz ki egy tanítási nap, milyen feladatokra számíthat egy iskolás, mi az a csengő stb.

Segíti a gyermeket a tanulásban, ha otthonában a megfelelő tárgyi eszközök rendelkezésre állnak. Ha nincs saját szobája a kisdiáknak, akkor is törekedjünk rá, hogy egy nyugodt, csendes tanulósarkot kialakítsunk az iskolásnak. Különösen fontos abban az esetben, ha fiatalabb testvérei zavarhatják a tanulásban.

A taneszközök beszerzését érdemes a gyermekkel közösen szervezni. Bizonyos kérdésekben hagyjuk meg neki a döntés szabadságát. A füzetborító mintáját és az iskolatáska színének eldöntését nyugodtan rábízhatjuk. Ha a gyermek maga választhat, érzelmileg jobban kötődik majd a felszereléséhez. Alsó tagozatban ezek a tárgyi kötődések és a birtoklásvágy felerősödik; az én ceruzámmal csak én dolgozhatok. Ezzel ugyanakkor jobban is motiválható a tanulásra.

Az iskolakezdés első időszakában különösen fontos, hogy a napi eseményekről érdeklődjenek a szülők. Ez a gyermeknek jólesik és a szülővel való kapcsolatot is építi. Eleinte rengeteg kérdése lehet az iskolával kapcsolatban, és útmutatásra van szüksége a problémák megoldásához. Az iskolával kapcsolatos praktikus teendőkön túl kiemelten fontos, hogy jól helyt álljon a szociális helyzetekben. Beszélgessünk vele arról, hogyan illik viselkedni a tanárokkal, osztálytársakkal szemben. Sok szülő egyértelműnek tartja, hogy gyermeke tisztában van a vele szemben támasztott követelményekkel, de az esetek többségében ez korát sincs így. A gyermek szociális készségei hasonló fejlődési utat járnak be, mint az értelmi vagy mozgáskészség. A társas fejlődést leginkább kommunikációs eszközökkel tudjuk segíteni. Fontos tehát, hogy beszélgessünk gyermekünkkel, hogyan érez, illetve miként él meg bizonyos iskolai történéseket. Ebben az életkorban már olyan összetett érzelmi szituációkra is fel kell hívni a figyelmét, mint a szerelem megkülönböztetése a szeretettől vagy az igaz barátság és a kihasználás közti különbségek. A leghitelesebben úgy adhatunk tanácsot a gyermeknek, ha saját példát hozunk fel. A szülő munkahelyi környezete már számos dologban hasonlít az iskolára és az ott megélt szociális helyzetekre. (Pl. a tanári szerep hasonlósága a főnöki szereppel). Nem minden gyermekkel könnyű bármiről is beszélgetni, de a kérdezgetést nem szabad egyhamar feladni. Sokszor úgy tűnhet, hogy a gyermek egy-két szóval letudja a választ, mégis tudat alatt az érdeklődés jól esik neki, törődésnek érzi. Összességében ezek a beszélgetések nemcsak a gyermeknek segítenek, hanem a szülő számára is megerősítést jelentenek gyermekük iskolai előmenetelével kapcsolatban.

Fotó: White77/pixabay.com