Jogos kérdések. A szociálisan félénk gyerekek viselkedése nem tűnik fel a gyerek környezet számára. Csendesek, visszahúzódóak, iskolai teljesítményük megfelel az elvárásoknak. Ők a "jó gyerekek".

Mit nevezünk szociális szorongásnak?

A szociálisan félénk gyerekek a szociális kihívást jelentő helyzetekben rendszerint nehezen állnak helyt, elutasítják, vagy megpróbálják elkerülni a társas érintkezéssel járó szituációkat. Komoly nehézséget jelent számukra barátságokat kötni, nehezen tudnak kapcsolódni társaikhoz. Gyakran még az olyan egyszerű helyzetek is nehézséget jelentenek, mint megszólítani a másikat. Ezek a gyerekek nehezebben fejezik ki akaratukat a környezetük felé, nem merik elmondani a problémáikat. Mindez pedig nyilvánvalóan ahhoz vezet, hogy a gyermek visszahúzódóvá válik és egyre kevesebb társas kapcsolatot tart fent. Hosszú távon az átélt kudarcok komoly önértékelési problémákhoz vezetnek.

Szorongás vs. Agresszió

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a szorongó és az agresszív viselkedés között számos hasonlóság van. A szakirodalom a szociális inkompetencia két formájaként említi őket.

Az alábbi összefoglaló táblázat jól szemlélteti a hasonlóságokat, különbségeket:
 

Mi a teendő, ha a gyermek szorong a közösségben?

 

• Az első, és egyben a legfontosabb feladat a probléma felismerése. Mint ahogyan azt a bevezetőben is írtam, a szociálisan félénk, visszahúzódó gyermekek egy átlagos osztályközösségben „jó gyerekek”. Őket nem kell fegyelmezni, szorongó viselkedésükből kifolyólag mindenben szeretnének megfelelni a felnőtteknek, mondhatni nincs velük gond. Ugyanakkor a túlzott mértékű szorongás debilizáló hatású, azaz komolyan hátráltatja a gyermeket a fejlődésben. Tapasztalataim azt mutatják, hogy az esetek jelentős részében már az nagy előrelépést jelent, ha a szülők elkezdenek kommunikálni a pedagógusokkal.
• Hasznos, ha tudnak a gyermekkel otthon is beszélgetni az iskolai/óvodai élményekről. Fiatalabb életkorban a szülő is segíthet gyermekének, hogyan kezelje a társas helyzeteket. A felnőttek reálisabban láthatnak bizonyos kommunikációs helyzeteket. Tapasztaltabbak lehetnek a konfliktusok kezelésében.
• Kérdés, miért éppen most lépett fel a probléma? Milyen összefüggések lehetnek a gyermek életében aktuális események és a szorongás megjelenése között. Pl. egy válással járó trauma fokozhatja a szociális szorongást
• Azt is mérlegelni kell, milyen helyzetekben jelentkezik a szorongás. Ha az esetek többségében (pl. osztályban, sportklubban, baráti körben) jellemző a gyermekre a visszahúzódó viselkedés, feltehetően alkati szorongásról van szó. Ugyanakkor, ha csak egy-egy közösségben válik félénkké a gyermek, akkor az adott szituációban is kereshető a probléma.
• Egy szorongó gyermeknek nem kell otthon is többször elmondani, mennyire rosszul kezeli a társas kapcsolatait. (Ezt ő maga is tudja, ezért szorong) Dorgáló szavak és megszégyenítés helyett a pozitív önértékelés növelése a cél. 

Bizonyos esetekben már szakemberre is szükség van! Amennyiben a szorongás leginkább csak az iskolára/óvodára korlátozódik, érdemes az iskola/óvodapszichológushoz fordulni. Komolyabb mértékű alkati szorongás kezelésében egyéni vagy csoportos pszichoterápia segíthet. Hatékony technikák: kognitív viselkedésterápia, kompetenciatréningek, relaxációs technikák.

A témában Bojti Andreával készült riport:

Fotó: U.S. Fotografie / Foter / Creative Commons Attribution-NoDerivs 2.0 Generic (CC BY-ND 2.0)