Az emberi elme persze olyan, hogy úgy érzi, érti a történetet, azonosulni képes a történet leírójával, nagyon szeretné őt megvédeni. De talán kerekebb lenne, ha hallanánk a másik fél szempontjait is. Vagy nem sokat segítene, hisz nagy eséllyel ő is dühös oldalát használva visszavágna, és csak újabb és újabb sérelmek hangzanának el? Nem tudhatjuk. Mint ahogy azt sem, vajon ha a másik fél történetét olvassuk először, akkor őt fogadnánk be először kegyeinkbe és látnánk magunk előtt egy szörnyű édesanyának bemutatott nőt?

Ítélkezni biztosan nem szabad, nem is tudunk ítéletet hozni, hisz a helyzet teljes megértése nélkül próbálnánk bármit mondani. Rengeteg kérdés merül fel, mely mind a múltat, mind a jelent boncolgatná, és akkor talán könnyebb lenne érteni, hogy is kerülhetett két - egykor egymást szerető - ember ilyen borzasztó helyzetbe, melyben szerelmük gyümölcséért harcolnak, viaskodnak.

Mit lehet tenni egy ilyen elmérgesedett helyzetben? Mivel a harag a legrosszabb tanácsadó, a legjobb megoldás lenne búcsút mondani egy időre a haragnak és legalább a kisfiú érdekében lépéseket tenni efelé. Vagy önmaguktól megpróbálkozni a higgadt, sérelemmentes beszéddel vagy szakember segítségével. Családterápia, stresszkezelés, pszichológus, pszichiáter, megannyi alternatíva a lehetőségekhez mérten legjobb megoldás felé, megkönnyítve az átmenet útját.

Egymás ellen fordulni, szidni a másikat - még ha adott pillanatban jól esik is - semmi jóra nem vezet és nincs vége sem, viszont annak okozza a legtöbb sérülést, aki a legérzékenyebb és legsérülékenyebb a történetben: a kisfiúnak. Nagy károkat okozhat benne ez a zavar, melyben az életében két legfontosabb személy, aki a biztonságérzetért és szeret érzésért lenne felelős, egymás ellen fordulnak és a feje felett veszekednek őérte. Ráadásul ebben a korban minden konfliktusért magukat hibáztatják a gyerekek, úgy hiszik, a válás is az ő hibájuk, kínzó bűntudatot képesek érezni, hiába mondogatja mindenki, hogy nem az ő felelősségük.

Tehát azt hiszem, a legnagyobb segítségre a gyermek szorul! És az ő érdekében minden követ meg kell mozgatni, hogy segítséget kaphasson! Akár szerető rokonokkal, barátokkal, akár gyerekpszichológus bevonásával, de segíteni kell teret adni a benne dúló érzelmeknek! A rengeteg rajz, saját mese kitalálása, bábjátékok eljátszása saját kedve és kitalálása szerint, sokat segíthet. Muszáj kiélnie elfojtásait, mindenféle érzelmét. Nagyon nagy szüksége lenne nyugalomra, egy biztos pontra, ahol bármit megtehet, sírhat, dühönghet is, ha akar, hogy kaphasson melegséget, biztonságérzetet.
Kívánom, hogy a körülmények ne mérgesedjenek tovább és a szülőpár a lehetőségekhez mérten baráti módon legyen képes rendezni az ügyet! Saját lelkiállapotuk milyenségén is dolgozzanak, hogy minél hamarabb legyenek képesek kisfiúknak szerető, meleg közeget biztosítani, immáron külön.

Fotó: Anyblue: Ich erzähl Dir was...

A kisfiamat akarom!
A kisfiamat akarom! - szakértői vélemény 2.
A kisfiamat akarom! - szakértői vélemény 3.

betöltés...