Most talán időpontot keresel, vagy összeget, vagy csak kíváncsian olvasod, hogy már megint mit találtak ki ezek?

Válaszolok is. Az előadó: te leszel. Az ár: egy kis időbefektetés.

A nyereség: Jó szociális készségek, és az az érzés, hogy bármilyen közösségben meg fogja találni a helyét a gyerek. Sőt problémamentesebb felnőttkor.

Most arról szeretnék írni, amikor azt észleled, hogy a gyerek egyre kevesebb lendülettel, és örömmel megy reggel óvodába vagy iskolába. Ha ki tudod zárni azokat a problémákat, amelyek a testvérféltékenység, a "nem akarok tanulni" és egyéb hasonló okok miatt lépnek fel, akkor talán a közösség miatt nem érzi jól magát ott. Nagyon sok szülő felháborodva mondja nekem, hogy ”Bezzeg ismernéd Lacikát, vagy Borit! Na az a gyerek kibírhatatlan!” Igen, lehet, hogy tényleg kibírhatatlan, de ezzel még nem könnyíted meg a gyereked életét.

Mégis mit lehet tenni, hogy a nagyon változatos gyerekek csoportjában, a mi gyerekünk is jól érezze magát?

A legfontosabb a napi beszélgetés. Csak akkor fogsz tudni neki segíteni, ha tudod, mi történik vele nap, mint nap. Mesélje el, mi volt jó, és mi volt rossz. Nagyon sok gyerek a negatív élményeiről nem számol be, mert azt hiszi, hogy ő buta, mert nem tudott mit kezdeni a kibírhatatlan Lacikával és Borival. Fontos, hogy biztosítsuk a gyereket arról, hogy nyugodtan elmesélhet mindent, mert csak akkor tudunk neki segíteni. Ez a napi beszélgetés és őszinteség csak akkor válik rendszeressé a gyereknél, ha nem azt tapasztalja, hogy amikor elmondja rosszaságait, akkor egy jó nagy leszidást kap otthon is. Inkább próbáljuk megkérdezni, mi történt. Ha kiderül, hogy Lacika direkt idegesíti őt és már több hete csúfolja, és gyermekünk végre összegyűjtötte a bátorságát és jól nyakon vágta, akkor lehet, hogy nem a legjobb, ha egyből leszidjuk a gyereket. Próbáljuk a család saját értékrendje szerint átbeszélni a történteket.

Nálunk ez úgy néz ki, hogy igen, megértem, hogy a csúfolódás milyen idegesítő, de, attól még nem kell őt megverni. Meg kell tanulni, hogy egy gyerek csak addig piszkálja a másikat, amíg a „kicsúfolt” a csúfolódó gyerek által elvárt magatartással reagál. Tehát a mi szeretett gyerekünk felidegesíti magát a csúfolódáson. Ez először normális is, de meg kell tanulni, hogy hogyan lehet ennek véget vetni. Például nem odafigyelni, vagy röhögni egy jót.