A legtöbb újságban, plakáton, reklámban csodásan mosolygó gyermekeket látunk. Legszívesebben mi is ezt szeretnénk látni gyermekeink arcán. Mégis gyakran idegesek, hisztisek, unottak, szomorúak. Nem is olyan könnyű kezelni ezeket a helyzeteket, hiszen néha el sem hisszük, hogy egy gyereknek is lehet rossz napja.

Most elsősorban az érzelmi nevelésről szeretnék írni. Hogyan alakíthatjuk gyermekeink érzelmi intelligenciáját, mivel segíthetjük mi szülők, hogy egyre könnyebben túljussanak gyermekeink a nehéz pillanatokon.
 

Első szabály: Ismerd el gyermeked érzelmeit! azaz Soha ne cáfold meg, amit érez!

Próbáld kerülni az olyan mondatokat, hogy:

• Nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolod!
• Nem is vagy fáradt!
• Hagyd már a nyávogást!
• Nem volt az olyan ciki, stb.

Sokáig sorolhatnám még, de azt gondolom, érthető, mire gondolok. Soha ne kételkedj gyermeked érzelmeiben, mert ha hiszed, ha nem, bizony ő azt úgy érzi, vagy úgy élte meg. Ha mindig csak kineveted, vagy butaságnak titulálod érzelmeit, azzal csak azt fogod elérni, hogy többet nem fogja neked kiönteni a lelkét. Ez kiskorban sem jó, mert fogalmad sem lesz, mi történt a gyerekeddel az oviban vagy az iskolában. De a komolyabb problémát már serdülőkorban fog okozni, mert akkor már hiába kérdezed, hova megy, és kivel van, vagy miért ilyen fáradt…nem sokat fog veled beszélgetni. Azt hiszem, azt könnyen elfogadod, hogy gyermeked problémáján csak akkor tudsz segíteni, ha tudod, mivel küzd.
 

Második szabály: Tükrözd vissza gyermeked érzelmeit.

Próbáld megérteni, mit érezhet valójában és fogalmazd meg a saját szavaiddal is. Például:

• Elhiszem, hogy nagyon kínos volt
• Látom, most nagyon fáradt vagy
• Igen most mérges vagy, de nem szabad senkit megütni.
• Tényleg nem akarod?

Mindig nevezd meg a gyerek által érzett érzelmeket. Ha tudatosítod benne, hogy ezt vagy azt a helyzetet és érzelmet, így vagy úgy hívjuk, sokat segítesz gyermekednek

Érezni fogja, hogy rosszkedvűen, idegesen is ugyanúgy szeretnek a szüleim
Minden érzelem elfogadható, csak kezdeni kell vele valamit!!!
Megtanulja az érzelmek neveit, így később sokkal könnyebben be fogja tudni azonosítani saját hangulatát.

Visszatükrözés után elegendő, ha csak meghallgatod a gyereket. Nincs szüksége kioktatásra, pszichologizálásra, csak hallgasd.
Gondolj csak bele, nekünk is sokszor az a legjobb, ha meghallgat a barátunk, vagy csak odabújunk a párunkhoz.
A nagy elfogadás közben azért figyelj oda, hogy a társadalmi szabályok most is érvényesek. Lehet a gyerek ideges, de nem verheti fejbe a padtársát. Vagy, mi megértjük, hogy szomorú, de azért iskolába el kell menni. Vagy lehet, hogy utálja a matektanárt és unja az órákat, de azért nem állhat fel és mehet ki az óráról.
Ezekkel a korlátozásokkal a való világban tartod, megtanul kezdeni valamit az érzelmeivel, a társadalmi szabályoknak megfelelően. Így válhat belőle harmonikus felnőtt.
Persze segítheted érzelmei kiélését: feszültsége elvezetését, mérge levezetését, szomorúsága oldását. A trükköket neked kell kitalálni, próbálkozni, hogy gyermeked temperamentumához mi illik a legjobban. Pl. düh levezetése történhet sporttal, mozgással, de egy visszafogottabb gyerek inkább robotokat, harcosokat, vagy vérző szájú állatokat rajzol, vagy konfliktussal teli mesét hallgat, vagy ilyen jellegű könyvet olvas.
Ha minderre odafigyelsz, segíted gyermeked érzelmi intelligenciájának növelését. Segíted, hogy megtanulja, hogy rossz hangulattal is lehet, sőt kell csinálni valamit. Ezzel fogod megelőzni, hogy súlyos depresszióba essen, mert megtanítottad küzdeni ellene.

Sok sikert és kitartást!
 

Fotó: www.foter.com